Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Részletek a Hágai Nemzetközi Bíróságnak a Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer ügyében 1997. szeptember 25-én kihirdetett ítéletéből

320 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 6. SZ. beruházást, s a bősi beruházás ama részeit, amelyeket az 1977. évi szerződés Magyarország feladatául jelölt meg. 3. A Cseh és Szlovák Köztársaságnak 1991. novemberében joga volt az "ideiglenes megoldás" eszközéhez nyúlni, és azt 1992. októberétől üzembe helyezni, valamint, hogy a Szlovák Köztársaságnak jogában állt és továbbra is jogában áll a rendszert üzemeltetni. 4. Ezért a Magyar Köztársaság álljon el minden olyan magatartástól, amely gátolja az 1977. évi szerződés jóhiszemű teljesítését, és haladéktalanul tegye meg az összes szükséges lépést a szerződésből következő kötelességeinek megtételérc annak érdekében, hogy a szerződést ismét betarttassák, mindazokkal a változtatásokkal, amelyekről a Felek esetleg megegyeznek. 5. A Magyar Köztársaság kielégítő biztosítékokat adjon arra vonatkozóan, hogy a szerződés végrehajtását és a rendszer folyamatos működését a továbbiakban nem akadályozza. 6. Az 1977. évi szerződés megszegésének következményeként a Magyar Köztársaság a szerződésből következő kötelezettségeinek haladéktalan teljesítésén túlmenően fizessen teljes körű jóvátételt kamatokkal együtt a Szlovák Köztársaságnak azért a kárért és veszteségért, amely a szerződésszegés következtében létrejött, beleértve az elmaradt hasznot is. 7. A Felek haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat, különös tekintettel az 1977. évi szerződésnek mindkét fél számára kötelező megvalósításához megfelelő intézkedések és egy új ütemterv elfogadására, valamint a Magyar Köztársaság által a Szlovák Köztársaságnak fizetendő kártérítési összeg meghatározására, és, hogy amennyiben hat hónapon belül nem jutnak megegyezésre, bármelyik fél felkérhesse a Bíróságot, hogy egy további ítélettel határozza meg a végrehajtás módozatait. A Felek által feltett főkérdcsck megfontolása A Bíróság a most tárgyalt vitás ügy kérdéseiben először mindig azt tisztázta, milyen jogszabályok és nemzetközi megállapodások alkalmazhatók az általa vizsgált részlet-problémára, annak természete szerint. Az ezzel kapcsolatos jogi eszmefuttatásoknak folyóiratunkban való részletezését a nem tartjuk feltétlenül szükségesnek. legfontosabbnak az ezek alapján megtett bírói végkövetkeztetések rögzítését tekintettük. A továbbiakban a Nemzetközi Bíróság ítéletének egyes pontjaira az ott alkalmazott sorszámozás szerint fogunk hivatkozni. a.) A munkálatok magyar részről történt felfüggesztése és felhagyása (48) A Bíróság nem tudta elfogadni Magyarországnak azt az érvét, hogy bár 1989-ben a nagymarosi és dunakiliti munkálatokat felfüggesztette és ezt követően leállította. amelyekért felelős volt, ugyanakkor nem függesztette fel az 1977. évi Szerződés alkalmazását, és nem vetette el a szerződest. Magyarország magatartása ebben az időben másképpen nem értelmezhető, mint vonakodásának kifejezése az 1977. évi szerződés és az 1989. évi jegyzőkönyv némely, a Közös Egyezményes Tervben (KET) meghatározott rendelkezések betartásával szemben. Magyarország magatartásának hatására a szerződésben egységesként és oszthatatlanként jellemzett műtárgy rendszer befejezése lehetetlenné vált. A Bíróság ezen túlmenően megjegyzi, hogy amikor Magyarország magatartásának igazolására a szükséghelyzetre hivatkozik, kezdettől fogva az államok felelősségéről szóló jog hatálya alá helyezte magát, s ezáltal hallgatólagosan elismerte, hogy amennyiben ilyen körülmények nem álltak volna elő, magatartása jogszerűtlen lett volna. A Magyarország által hangoztatott szükséghelyzet - feltéve, hogy annak megállapítására sor kerül - sem engedné meg azt a következtetést, hogy 1989ben az 1977. évi szerződés kötelezettségének megfelelően járt el, vagy. hogy ezek a kötelezettségek megszűntek volna rá nézve érvényesek lenni. Csupán annak megerősítését engedné meg, hogy - a körülményekre tekintettel - Magyarországnak nem keietkezett volna nemzetközi felelőssége annak következtében, ahogyan eljárt. Végül a Bíróság rámutat hogy Magyarország kifejezetten elismerte, hogy a szükséghelyzet fennállása nem mentesítette volna a másik Fél kárpótlásának kötelezettsége alól. (51) A Bíróság úgy ítélí meg, hogy a szükséghelyzetet a nemzetközi szokásjog elismeri mint egy nemzetközi kötelezettséggel összhangban nem álló cselekedet jogellenes voltának kizárására alkalmas alapot Dc megjegyzi, hogy ezt az alapot a cselekedet jogellenes voltának kizárására csak kivételesen lehet felhasználni .. (52) A jelen ügyre az alábbi alapvető feltételek vonatkoznak: a nemzetközi szerződésben foglalt kötelezettséget nem teljesítő állam "életbevágó" érdeke kell. hogy kiváltsa, ezt az érdeket "súlyos és közvetlen veszély" kell, hogy fenyegesse, a szóban forgó cselekedet "az egyetlen lehetséges eszköz" kell, hogy legyen az illető érdek megőrzésére, és hogy a cselekedetnek nem szabad "komolyan veszélyeztetnie" annak az államnak az életbevágó érdekeit, amely felé a szerződéses kötelezettség irányul, valamint, hogy a cselekedetet elkövető állam "nem járulhat hozzá a szükségállapot kialakulásához". E feltételek megfelelnek a nemzetközi szokásjognak.... (53) A Bíróságnak nem esik nehezére annak elismerése, hogy a vízlépcsőrendszer által érinteti térség természeti környezetéért Magyarország által kifejezett aggodalom az állam "alapvető érdekével" kapcsolatos. ... A Bíróság emlékeztet rá, hogy a közelmúltban az alábbiak szerint alkalma nyílott annak hangoztatására, milyen nagy jelentőséget tulajdonít a környezet ügyének, nem csupán az államok, hanem az egész emberiség számára: "A környezet nem absztrakció, hanem életteret, életminőséget és az ember tényleges egészségét jelenti, beleértve a még meg nem született nemzedékeket is. Az államok azon általános kötelezettségének megléte, hogy biztosítsák jogkörük és felügyeletük területén belül végzett tevékenységeik során más államok, vagy nemzeti ellenőrzésükön kívül eső területek környezetének megóvását, ma már a környezettel kapcsolatos nemzetközi jog részévé vált". (54)... Magyarország több alkalommal is kifejezte "bizonytalanságát", hogy a vízlépcsőrendszer üzembe helyezésének milyen ökológiai következményei lehetnek. hiszen ez volt az oka, amiért kitartóan ragaszkodott új tudományos tanulmányok elvégzéséhez. A Bíróság azonban úgy véli, hogy bármily komoly lehetett is ez a bizonytalanság, önmagában nem okoz-