Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

5. szám - Marton Lajos–Szanyi János: Kelet-magyarországi pleisztocén üledékek geostatisztikai vizsgálata. 2. A rétegek közötti átszivárgás területi meghatározása

242 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 5. SZ,. 3. A módszer ismertetése A rétegek közötti területi átszivárgás meghatározását geostatisztikai adatbázisra támaszkodó numerikus eljárással oldjuk meg, a véges differenciák módszerét alkalmazva. A számításokat a csúcsfogyasztást jelentő 1986. évi adatok alapján végezzük. A vízműkutak termelése ebben az évben 19,99 millió m

3 volt, az intézményi és ipari vízkivétel (klinikák, Biogal, városi fürdő és egyéb ipari üzemek - köztük a vízigényes konzervgyár - fogyasztása) 3,2 millió m

3-re becsülhető, így 23,2 millió m

3 vízkiemeléssel számolhatunk 1986-ban Debrecen városban. A vizsgált terület ennél jóval nagyobb, és több településen is jelentős vízkivétel történt, a terület egészére mégis a fenti rétegvíz kitermelés gyakorolt erős hidraulikai hatást. A több ponton megmért és dokumentált piezometrikus szintek alapján krigeléssel előállítottuk az 1986. évi vízszint-térképet, amelyet háromdimenziós ábrázolásban a 2. ábrán mutatunk be. Ennek a piezometrikus felszínnek kialakulásához a terület más településeinek vízfogyasztása is hozzájárult. Számításainkhoz a tanulmányunk első részében ismertetett módon a kétdimenziós log-transzmisszívitási mezőt és az itt közölt piezometrikus térkép részletesebb változatát használjuk fel. A transzmisszivitási mezőt a 3. vízadó (vízműves) rétegre állítottuk elő, de ugyanígy bármely más rétegre is meghatározható. Az így kapott folytonos T teret egy szabályos egyenletes, ekvidisztáns ráccsal fedjük le és a feladatot ezen diszkretizáljuk. 2. ábra. A piezometrikus felszín 1986-ban (A krigelésparaméterei: Gauss tip. variogram, lineáris trend, a = 28500 m, a/b =1,87, a =135°(ÉNy) 2. Földtani és vízföldtani viszonyok A vizsgált terület átfogó földtani és vízföldtani viszonyait tanulmányunk első részében ismertettük. Ezért c helyen csak a jelen tanulmányban leirt vizsgálatokhoz szorosan kapcsolódó, a bemutatott eredmények interpretálásához szükséges földtani vonatkozásokat említjük. A terület negyedkori üledéksorát egyszerűsítve úgy jellemezzük, hogy három vízadó réteget vagy inkább rétegcsoportot lehet megkülönböztetni: a regionális kiterjedésű alsó-pleisztocén "vízműves" réteget, egy középső és felső vízadó összletet, amelyeket jelentős vastagságú közbetelepült iszap és iszapos agyag rétegek választanak el egymástól, miközben hidraulikailag egyetlen összefüggő rendszert képeznek. A harmadik vízadó réteget elsősorban a városi vízmű, a konzervgyár és néhány kiemelt létesítmény, a második vízadót főleg az ipari üzemek, míg a felső vízadó réteget mezőgazdasági és kertségi fogyasztók kútjai csapolják meg. A negyedkori összlet az agyagos kifejlődésű pliocén fekün helyezkedik el. A kép valójában ennél változatosabb, a folyók által lerakott negyedkori hordalékkúp jellegzetesen változó, egymásba fogazódó rétegekből álló összletet képez. A földtani viszonyok bonyolultságát szemlélteti az 1. ábra, amelyen egy egyszerűsített, finomabb részleteket nem tartalmazó É-D irányú szelvényt mutatunk be Debrecen város környezetében. A szelvény sejtetni engedi, hogy nagyméretű regionális kiterjedésű átszivárgó vízadó rendszerről van szó, amelynek felépítettsége alapján feltételezhető a rétegvizek intenzív hidraulikai kapcsolata.