Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
1-2. szám - 3-4. szám - 4. szám - Kalocsa Béla–Zsuffa István: A Duna magyar szakaszának vízállásváltozásai
183 A Duna magyar szakaszának vízállásváltozásai Kalocsa Béla Alsó-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság 6500. Baja, Széchenyi u. 2. Zsuffa István Műszaki Egyetem, Vízgazdálkodási Tanszék, 1111. Budapest, Műegyetem rakpart 3. Kivonat: Az 1934 előtti több évtizedes aszály utáni időszak során, az 1980-ban újra jelentkező szárazságig, ncháuy száraz évtől eltekintve, sok nagy tetőző vízhozamú árhullám jellemezte a Duna vízjárását. A két rcsz-időszak közötti ell ültetnek tehát az időjárásúik az ingadozása volt az oka. A vízállások adutsorában mutatkozó inhomogenitás azoubnu ezzel a természetes időjárási folyamattal ellaitétes. 1901-ben ugyonalihoz a vízhozamhoz több, mint egy méterrel magasabb vízállás taitozoU, mint 1954-beii. 1954 óta is jelentősen csökkait az azonos vízhozamokhoz tartozó vízállások értéke. Ugyanezekre az eredményekre vezet a Duna szinte valamennyi hazai vízmércéje vízállás és vízhozam adatsorának a statisztikai cgyöutctűscg vizsgálata. A vizhozamgörbék sorozatának a sizsgálata azt mutatja, hogy a Duna medrében nem hirtclai, hanem folyamatos, egyirányú változások történtek, ami a vízállásoknak ugyancsak egyirányú változását okozta. Az eredmények egyértelműen mutatják a folyamatos vízszintsüllyedést, Dunaremete kivételével a Duna valamennyi hazai mérce állomásán. Az egyes állomások vízállás csőkkaiéscinck különböző üteme ezen állomások közötti mercckapcsolatok időbeli változásán is kimutatható. Kulcsszavak: Duna, hidrológiai statisztika, hullámtári növényzet, mederváltozás. 1989-ben a Gemenci Erdő és Vadgazdaság erdészei hívták föl a vízimérnökök figyelmét arra, hogy a hullámtéren a növényzet alakulása száradási folyamatokra utal, amelynek az oka az erdészek szerint az árhullámok ellapulása, a tetőző vízállások csökkenése. Ennek a problémának az elemzése nyilvánvalóan az évi maximális vízállások statisztikai vizsgálatát igényli. Mint minden statisztikai számítás során, az egymástól fizikailag tökéletesen független évi maximális vízállás értékek statisztikai elemzésénél is a rendelkezésre álló statisztikai minta egyöntetűségének a vizsgálata az első föladat, amit végre kell hajtani (Szigyártó, 1957; Bernier, 1958). A vizsgálathoz a Szmimov-Kolmogorov próba élesített változatát (Goda-Zsuffa, 1994) használjuk. Ezzel a módszerrel, fölhasználva a számítógép adta lehetőségeket, az észlelési időszak valamennyi időpontjában két felé osztott adatsor két-két rész-idősorának az egyöntetűségét, azonos statisztikai sokaságból való eredetét ellenőrizzük. A teljes adatsor egyöntetűségének mértékét a kétmintás Kolmogorov próba legélesebb eredményével, azaz az 1 - L(z) = min paraméterrel jellemzett rész-adatsorok szolgáltatják. 1. táblázat Állomás: Mohács Távolság a torkolattól. 1446,9 km Vízgyűjtő terület: 209 064 km 1 A vízmérce 0-pontja: 79,88 m A. f. Adattípus: Vízállás évi maximum Időszak: 1901-1994 Módszer: Az adatsor metszési pontjának (1967/1968) léptetése Értékelés: A lépcsős függvények közötti legnagyobb eltérés, D m wS~ 0,421. Az egyöntetűséget jellemző valószínűség, I'" 1-L(z) - 0,002. Az adott, 30-70 %-os szignifikancia határokkal az adatsor egyöntetűnek nem tekinthető. A mohácsi vízmérce 90 éves H(0 vízállás-adatsora ezen próba alapján semmilyen szignifikancia szinten homogénnak nem tekinthető (1. táblázat), illetve 99,7%-os valószínűséggel inhomogénnek minősíthető. Az 1967ben kétfelé osztott adatsor két részhalmaza gyakorisági eloszlásainak vonalait mutató 1. ábra szerint az 1967 előtti adatok, annak ellenére, hogy századunk első fele igen száraz volt, 1-2 méterrel magasabb vízállásokkal jellemezhetők. Gyakorlatilag ugyanerre a következtetésre jutunk, ha bármely más időpontban osztjuk két részre adatsorunkat. Vnallis cm Em-gnlulűite vlisgálal (Simlmov-Kolmocorov uróba) MOHÁCS 1876-1994 Vumtas. maibiuncÉ 1 Hl)-0.001 - 0.438 EtYe9*iipul 1 <£7/1909 rísiödíiio* >t SiAdoUor 13 Empiiikus valószínűség 1. a. ábra. A kiélezett homogenitás-vizsgálat két rész- adatsorának gyakorisági eloszlásai Mohács viiállás adatsorán A 2. ábrán látható a Kolmogorov mutató alakulása az elválasztási időpont függvényében. Eszerint az 1934 év körüli 6 elválasztási pont kivételével bármely más időpontban választva ketté az adatsort, a két minta azonos statisztikai sokaságból való származásának Kolmogorov féle mérőszáma, 1 - L(z) <, 0,3 azaz a minimális 0.30 értéket sem éri el. A mohácsi vízállások vizsgálatával szemben Dunának a vízjárását jellemző mohácsi vízhozamok Q(/) idősorával végezve a vizsgálatot pontosan ellenkező eredményre jutunk. A 3. ábra szerint a vízhozamok 90
