Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
1-2. szám - 3-4. szám - 4. szám - Kalocsa Béla–Zsuffa István: A Duna magyar szakaszának vízállásváltozásai
] 184 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN Y 1997. 77. ÉVF. 3. SZ. éves idősorát minden időpontban ketté vágva a legtöbb esetben az így kapott két minta egyöntetűnek, azonos statisztikai sokaságot jellemzőnek bizonyult, hiszen 1 - L(z) > 0,7 Kivételek az 1934 év körüli elválasztási pontok. Ennek oka nyilvánvaló. Az 1934 előtti több évtizedes aszály utáni időszak során, az 1980-ban újra jelentkező szárazságig, néhány száraz évtől eltekintve, sok nagy tetőző vízhozamú árhullám jellemezte a Duna vízjárását. A két rész-időszak közötti ellentétnek tehát az időjárásnak az ingadozása volt az oka. discharge mVi Egytintelfiség vizsgálat (Sműinov-Kolniogurov pi ába) DUNA MOHÁCS inni -1«)02 rtvl nwixhmmik 1 L(z) - 0,066 Owox = 0,20? 1331/1935 •J • , i Empirikus valószínűség I. b. ábra. A kiélezett homogenitás-vizsgálat két rész- adatsorának gy akorisági eloszlásai Mohács vízhozam adatsorán l-L(!) l'^VtfulHlftség vUseálat (Sznilmuv-KuliiiOLnmv urába) összefoglaló ábia MOHÁCS tani - ioíh Vljnllo,, év) nm.lniinirjc Ilii.. lllllml ll Illlllll. ..Illilll Elmelszés időpontja x 2. ábra. A kiélezett homogenitás-vizsgálat valamennyi elvágási pontjában az azonos statisztikai sokaságból való eredet 1-L(z) meglialadási valószínűsége Mohács vízállás adatsorán. A vízállások adatsorában mutatkozó inhomogenitás azonban ezzel a természetes időjárási folyamattal ellentétes, mint ahogy ellentétes a két adatsor kiterjesztett homogenitás-vizsgálatának eredményét mutató 2. és 3. ábra. Ezen ellentéteknek nyilvánvalóan jelentkezniük kell a vízállások és a vízhozamok kapcsolatában, azaz a vízhozamgörbéken is (4. ábra). Az ábrán látható, hogy 1901-ben ugyanahhoz a vízhozamhoz több, mint egy méterrel magasabb vízállás tartozott, mint 1954-ben. A harmadik vízhozamgörbe szerint 1954 óta is jelentősen csökkent az azonos vízhozamokhoz tartozó vízállások értéke. Ugyanezekre az eredményekre vezet a Duna szinte valamennyi hazai vízmércéje vízállás és vízhozam adatsorának a statisztikai egyöntetűség vizsgálata. A vízhozamgörbék sorozatának a vizsgálata azt mutatja, hogy a Duna medrében nem hirtelen, hanem folyamatos, egyirányú változások történtek, ami a vízállásoknak ugyancsak egyirányú változását okozta. i-Ui) i EgvOnlolüsEg vlzsgftlat (S'znilmov-Kolmumjrov uruljii) Összefoglald ábra DUNA • MOlfAcS 1801 -1092 dwchargr, évi maitnfnok ki nio 'dili JL L Elmelszés időpontja 3. ábra. A kiélezett homogenitás-vizsgálat valamennyi elvágási pontjában az azonos statisztikai sokaságból való eredet 1-L(z) meglialadási valószínűsége Mohács vízhozam adatsorán. Az egyirányú, folyamatos változások elemzésére, a legkisebb négyzetek módszerét alkalmazva, trendvizsgálatot végeztük a vízállás adatsorok évi maximumainak, középértékeinek és minimumainak adatsoraival. Az eredmények egyértelműen mutatják a folyamatos vízszintsüllyedést, Dunaremete kivételével, a Duna valamennyi hazai mérce állomásán. A paksi (5. ábra) szelvény igen jelentős vízszint csökkenésénél, a dombori (6. ábra), bajai (7. ábra) és különösen a mohácsi (8. ábra) vízállások csökkenésének trendje viszonylag kisebb. Ugyanez a helyzet a Nagymaros fölötti szakaszon, ahol a gönyüi vízállások csökkenésének mértékénél az esztergomi csökkenés tendenciája jóval kisebb. Valamennyi hazai dunai vízmércének vízállás csökkenési tendenciáit, amelyet a napi adatok tartóssági görbéinek (9. ábra) a sorozatából szerkesztettünk, a 10. ábrán mutatjuk be. A Duna kisalföldi hordalékkúpján ebben a században a hordalék lerakódásának középpontja a dunaremetei mérce közelében volt. Egyedül itt észleltük a vízállások idősorának emelkedő trendjét. Esztergom és Budapest szelvényében az évszázados vízszintcsökkenés pedig viszonylag kicsiny volt. A vízszintcsökkenések mértéke ezen állomások fölött, Komáromnál, Gönyünél, pedig a távolsággal növekedtek. Ennek oka minden bizonnyal ezen szakaszok alsó szelvényei alatti szikla medrek, a dömösi andezit, a gellérthegyi, Budafok alatti mészkő szelvények eróziós küszöbének stabil volta. Ezzel magyarázható a Paks, Dombori puszta, Baja és Mohács mérce szelvények vízállás adatsorainak fokozatosan enyhébb csökkenése is, hiszen Mohács van viszonylag a legközelebb a Vukovár alatti Fruska-Gora hegység sziklaszelvényének eróziós küszöbétől. A vízszint süllyedés és a mederváltozások kapcsolatát a századunkban végzett mederfolvételek hosszszelvényeinek az összehasonlítása mutatja. A Duna összes keresztszelvény fölvételének adataiból szerkesztett mederfenék hossz-szelvényeket mutató 11. ábrának Mohács melletti részét fölnagyítva a 12. ábrán mutatjuk be.
