Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
1-2. szám - 3-4. szám - 3. szám - Molnár Béla–Dinka Mária: Karbonát üledékek keletkezése a Fertő tó magyarországi részén
116 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997 . 77. ÉVF. 3. SZ. 2. Mintagyűjtés cs vizsgálati módszerek Mintákat a tó 14 pontjáról 1984. október 2-án gyűjtöttünk (/. ábra). A 11. cs a 13. sz. minták a Fertőrákosi-öbölből, a 21., 22., 23., 23/3., 24. cs 25. sz. minták a nyíltvízi területről származnak. Ezen belül a 23. sz. a Homoki-síkságról, a 23/3. sz. a Homoki-öböl bejáratától, a 24. sz. a Hegykői-, a 25. sz. pedig a Madárvárta-síkról való. A 41-47. sz. mintákat a nádasokba zárt, un. belső tavakból vettük. Ezen belül a 41/1. sz. a Nagyhcrlakni terület közepéről, a 41/3. sz. az É-i részről, a 42/2. a Kisherlakni D-i részéről, a 44/1. sz. a Hidcgségi-tó D-i részéről, a 45/2. sz. a Nagyhatár-tisztás D-i részéről, végül a 47. sz. az Átjáró területéről származik. A mintavétel 50 mm átmérőjű plcxicsővcl (Gilson mintavevővel) történt. Az "iszapba" mélyítést kézi erővel végeztük. A 40 cm hosszúságú mintavevő hasonló mélységig történő mintavételt tett volna lehetővé. A tófenék keménysége miatt az üledékbe kézzel azonban csak maximum 30 cm mélységig lehetett behatolni. A tófenékről vett mintákat (magokat) cm-es szakaszokra bontottuk, majd ezekből vizsgálatra a tófenékhez legközelebbi, vagyis az 1-2 cm-es mélység közötti, középről általában a 10-15 cm-ből, és a mintavétel aljáról 20-25 cm-ből vett mintákat választottuk ki. A 40 mintát először porítva homogenizáltuk, majd egy részének sósavas oldással, Schciblcr-készülékkcl az összes karbonát tartalmát határoztuk meg. A porított és homogenizált anyag másik részén röntgcn-diffraktométcrcs és termoanalitikai vizsgálatokat végeztünk. A röntgen-diffraktométcrcs vizsgálat Siemens D-500 készülékkel Cu K a sugárral " °/pcrc sebességgel történt. Mivel a karbonátok ásványtani összetételének megismerése volt a cél, a röntgen felvételeknél a készüléken elsősorban a karbonátok szögtartományára koncentráltunk. A termoanalitikai elemzéseket MOM Dcrivatograph Q-1500 D készülékkel végeztük. 3. A vizsgálati eredmények értékelése 3.1 A tavi üledék összes karbonát tartalma A minták sósavas oldás után meghatározott összes karbonát százaléka 29-54 % szélső értékek között változott. Voltak olyan magok, ahol a tófenék felszínéhez közelebbi (11., 24. sz.), máshol a mélyebbek (13., 22., 23/3. sz) mutattak kisebb százalék értéket. A kapott credinényeket magonként átlagoltuk, majd az adatokat térképre vittük (2. ábra). Az így kapott eredményekből megállapítható, hogy a tó K-i részén a tavi üledék karbonát tartalma 45-50 % közti. E területrészen belül csak a 24. sz. mag 41,5 %-ával különül cl. A tó magyarországi középső szakaszán 40-45 % közötti az összes karbonát, míg a 42/2. és a 47 sz. magokban csak 32-40 %. A tó ausztriai részén Blohm, M. (1974) az összes karbonátot mintánként nézve 17-70 % közöttinek találta. Magonként átlagolva pedig a tó EEK-i része kivételével a miénkhez hasonló értékeket kapott. A ló ÉÉK-i részén az összes karbonát tartalom elérte a 60 %-ot, sőt, egykét magnál incg is haladta azt. 2. ábra: A tavi üledék karbonát tartalma 3.2 A karbonát ásványtani összetétele A tó magnézium-karbonátjainak mennyiségi cs minőségi értékelése nehéz, mert jól meghatározható i önlgciicsúccsal soha nem rendelkeznek. A Ca cs Mg ionok rácsszerkczctbc történő beépülésétől függően a nagy magnézium tartalmú kalcittól a protodoloniilon át a dolomitig minden változata előfordul. Müller, G. (1964, 1969, 1970) szerint a kalcit olyan kalcium-karbonát, amely 4 Mol '/o-ig tartalmaz MgC0 3at. A nagy magnézium tartalmú kalcitban, vagy Mgkalcitban 4 Mol %-tól elméletileg 50 Mol '/o-ig van MgC0 3. Ennek a rácsszerkezete a kalcitrácsba beépült Mg ionok miatt torzult. A Mg-Ca ionok a kristályrácsban statisztikus eloszlásúak, és semmilyen rendezettséget nem mulatnak. A protodolomit fogalmat Gráf, D. L - Goldsmidt, .1. R. (1956) vezette bc, amely szerintük a Mg-kalcitlól abban különbözik, hogy a kristályrácsban a Mg és Ca ionok között már bizonyos rendezettség van. Végül a dolomit rácsrcndczclt karbonálásvány. Blohm, M. (1974) a Fertő ausztriai rcszén az egyes karbonát típusokat a következőképpen különítene el. A kalcitban 4 Mol %-ig van MgC0 3. A Mg-kalcilban, vagyis a CaC0 3-ban 5-25 Mol %-os a MgC0 3. A protodoIomitban, vagyis a CaMg(C0 3) 2-ban 35-50 %-os a MgC0 3 tartalom. Végül a dolomit CaMg(C0 3) 2 összetételű, Ca 5 5 : Mg, 5 aránnyal. A kalcit, protodolomit és a dolomit közötti különbséget röntgen-diffraktométcrcs felvételnél a (221) és a (222) reflexiók alapján lehet megadni, amelyeknek az crősségci a rácsrcndczctlségrc is felvilágosítási adnak. Ha
