Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
1-2. szám - 3-4. szám - 3. szám - Molnár Béla–Dinka Mária: Karbonát üledékek keletkezése a Fertő tó magyarországi részén
MOLNÁR B.-DINKA M.: Karbonát üledékek a Fertő tó magyarországi részén 117 a (222)-cs reflex erősebb, úgy kalcitról van szó. Amcnynyiben a (222)-cs reflex gyengébb és a (221)-es erősebb, úgy dolomitról beszélünk. A kettő közötti átmenet folyamatos, amelyet részben még a két csúcs közötti csúcs közbeiktatódása is jelez. A 3., 5., 8. ábrákon néhány jellemző mag röntgcn-diffraktométcrcs görbéje látható. I-T*.,. - *«.! n.t n.t n.f :i.t ni n.a it.c )••• )i-i ii.i >1.1 3. ábra: A 22. sz. mag röntgen-diffraktomeleres felvételei. A felvételek Siemens D-500-as készülékkel, CuK a sugárral, ""/perc sebességgel készültek. Jelmagyarázat: Q = kvarc, K = kalcit, PD = protodolomit, D = dolomit A: 1-2 cm, B: 5-9 cm, C: 10-11 cm A derivatográfos felvételeknél a DTA görbén a kalcitnak egy, a dolomitnak kettős endoterm csúcsa van. Ezek egymáshoz viszonyított erőssége, illetve változása mutatja a Ca melletti Mg előfordulást cs ennek mennyiségét. Mindezekből a kalcitra és dolomitra, és a kettő közötti átmeneti fázisokra lehet következtetni. A 4., 7. ábrán ugyanazon magok derivatográfos felvételei láthatók. (A derivatográfos felvételek értékelésében Fényes József volt segítségünkre, amelyet ezúton is köszönünk.) Ha a fenti szempontok alapján a Fertő tavi karbonátok ásványtani összetételét értékeljük, a következő fontosabb megállapítások tehetők. A tófenék felszínéhez közelebbi minták általában vagy Mg-kalcit (4. ábra D, 5. ábra A, 7. ábra F, 8. ábra C), vagy protodolomit (3. ábra A, 4. ábra A, E, 5. ábra B, 7. ábra D, 8. ábra A) összclétclűck. A mélyebbről vett minták jórészt már dolomitok (3. ábra C, 4. ábra C, 7. ábra E, 8. ábra B). A mélység felé a Mg-kalcittól a dolomit felé tehát folyamatos az átmenet. A derivatográf DTA görbéi a legtöbb cselben a röntgen felvételekkel azonos összetételűnek mutatják a karbonátok ásványos összetételét. Több esetben a derivatográf a röntgennel még protodolonútnak határozott karbonát ásványt jól kifejlődött, kettős endoterm csúccsal dolomitnak jelezte. Ez nyilván a módszer különbözőségéből adódik. Mindkét vizsgálati módszer azonban a karbonát ásványban a Mg jelentős mennyiségéi bizonyítja. A röntgen felvételek azonban ínég a rácsrcndczcttség fokát is jelzik. A sósavas oldással és a derivatográfos módszerrel meghatározott összes karbonát százalék közöli lényeges különbség nem mutatkozott. Ha kisebb különbségek vannak, azok nyilván szintén a módszer különbözőségeiből adódnak. Ez többek közölt a dolomit eltérő oldódására vezethető vissza. Mivel a különbségek nem következetesek, tehát hol az oldással, hol pedig a derivatográfos felvétellel kapóit értekek 1-5 %-kal nagyobbak, vagy kisebbek, valószínűleg az egyéb szennyező anyagok befolyására vezethetők vissza. 4. A tó hidrogeológiai viszonyai A tó medencéje fiatal pleisztocén-holocén süllyedék. Eredetileg lefolyástalan tó volt. A később kiépített csatorna csak az optimális vizszintszabályozást biztosítja. A terület évi csapadékmennyisége 650 111111. a párolgás mértéke évi 900 min. A ló legnagyobb mélysége a magyarországi részen 1,3 111 (OMSz-ÉDUVIZIG 1982). A nagy párolgás a tóviz állását erősen befolyásolja. Aló 1740-ben, 1773-ban, 1812-ben és 1864-70-bcn kiszáradt, 1797-ben, 1838-ban cs 1941-ben viszont túlfolyása volt, vagyis a víz a mai területnél jóval nagyobb területei borított, amelyet a I'crtözug felé eső oldalon, a mai partoktól távolabb eső részen megjelenő, cs a csak vízből kiváló karbonáliszap bizonyít (Husz, G., 1961, Dlolmi. M. 1974). Az erős ENy-i szél is okozliat magas vízálláskor túlfolyás! (Smirowsky. A., 1920). A nád korábban csak a keskenyebb parti sávot liiglnlla el, a vízszint ingadozás azonban kedvezett a szélesebb területre történő kiterjedésének. 5. A tóviz jcllcmzcsc A karbonát a tó vizéből válik ki. Ezért röviden nézzük meg a víz jellemzőit. A vízutánpóllás 60 %-a a csapadékból, 25 %-a a patakok befolyásából cs 15 % a talajés rétegvízből származik. A víz Mg/Ca aránya áprilisban 3,8 augusztusban 13,5, az összes sótartalma 0,8-1,5 g/l, pH értéke 8,6-9,2 között változik. A tóviz sótartalma részben a befolyó vizekből, valamint a talaj- és a szerkezeti vonalak mentén feltörő rétegvizekből származik. Blohm, M. (1974) az utóbbiaknál a felszín közeli magnézium-szulfát tartalmú talajvizet, a 150 m mélységig tartó rétegvizekből származó koncentrált, 37 g/l tartalmú szulfát-hidrogénkarbonálos, szerinte a Pannoniaibcltó vizére visszavezethető vizet, és a szarmata rétegekből származó sószegény, kloridos mélységi vizeket különít cl. A sótartalom származásáról ugyan vitatkozni lehet, tény azonban, hogy annak jelentős része a rétegvizekből származik.
