Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

6. szám - Radács Attila–Wöller István: Vízerőhasznosítás a Balatonfelvidéken: A balatonfelvidéki vízimalmok története

RADÁCS A, - WÖLLER I. : A Ulatonfelvidéki vízimalmok.. lom épület a községé lett, míg a földterület és a vízjog a földbirtokosé maradt, amelyért évenként bérleti dijat kellett fizetni. így fordulhatott elő, hogy még 1955-ben is a csopaki és vászolyi malmok után a veszprémi püspökség vízbért szedett be. A XIX. században a vízimalmok tulajdonosai a következők voltak: tihanyi apátság, veszprémi püspökség, 367 veszprémi káptalan, pápai gr. Eszlerházy uradalom, gr. Zichy uradalom, báró Todesca Zsófia, báró Inke család, gr. Deym Nándor, gr. Károlyi István A XIX. sz. második felétől kezdődően mind több malom kerül át a molnár-családok tulajdonába. 5. A vízimalmok létesítése Új vízimalom létesítését általában a terület tulajdonosa kezdeményezte, vagy hagyta jóvá. A molnár céhek mesterei későbbiekben a vízmesterrel közösen választották ki az alkalmas helyet a malomépítésre, tekintettel az üzembiztonságra (a megfelelő vízhozamra), és a vízkárok kizárására. A molnárok ugyanis jól értettek a malomépítéshez és jártasak voltak a 1. ábra Vízfolyások a Balatonfelvidéke hidraulika alapelveiben, ők szerkesztették meg a kerék átmérőjét, az esésviszonyokat, a inalomíök helyét, stb Nagy áttörést jelentett az 1885. évi XXIII. sz. törvénycikk, amely megadta a malmokra vonatkozó vízgazdálkodási előírásokat is. Minden jogot, kötelességet a vízügyi hatóság hagyott jóvá, vízjogi engedély formájában. Új malmot ezután már csak vízimérnök tervei alapján lehetett építeni. Alulcsapott vlzikerék 2. ábra Felülcsapolt vízikerék