Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

1. szám - Szító András: A Tisza üledéklakó életközösségének változása az első adatoktól napjainkig

34 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVF. 1. SZ. Az ászka rákok (lsopoda) és a felemáslábú rákok (Amphipoda) abundanciája a Tisza felső szakaszán csökkent, a kiskörei tározó területén és az alsó folyószakaszon viszont nőtt. Az Amphipodák Szolnok térségében magas cgyedsürűséget alkottak a Zagyva torkolatig, ezt követően a Hármas Körös torkolatáig ritkán és alacsony egyedszámban fordultak elő. Szeged térségében mennyiségük és gyakoriságuk a Szolnoknál talált értékekhez hasonlóan magas volt, esetenként meg is haladta azokat (5. ábra). A kérészek legismertebb hazai képviselője a tiszavirág (Palingenia longicauda: Ephemeroptera). Lárváit a korábbi helyeken most is megtaláltuk. Az ászkarákok (lsopoda) a Bodrogban is megjelentek, de változatlanul Csongrád és Szeged térségére voltak elsősorban jellemzőek (5. ábra). A kétszárnyú kérész (Cloeon dipterum) csak a tározói szakaszon fordult elő /. kép. A vándorkagyló (Dreissena polymorpha) 1979-ben gyakran és tómé gesen fordult elő a Tisza különböző szakaszain, de 1989-ben már ritkán 2. kép. A kecsege Jogás IHHO-han még jelentős volt Szeged térségében, de az állomány már csak rendszeres ivadék kihelyezéssel tartható fenn Értékelés és következtetések Amíg a zooplankton mennyiségében és minősegében történt változások elsősorban a víztérben történő pillanatnyi hatások visszatükrözésére alkalmasak, az üledéklakó szervezetek a korábban bekövetkezett környezeti hatások következményeit is jól mutatják. Mivel a szennyező anyagok különböző hányada az üledékben raktározódik, ezért az itt élő gerinctelen állatok ezek hatása alatt állnak. A kevéssé tűrőképes fajok egyedszámban és elteijedésben egyaránt visszaszorulnak, mig a többi faj az előbbiek rovására szaporodik el. Az elmúlt 50 év során az üledéklakó életközösség szerkezetében és mennyiségi viszonyaiban bekövetkezett változások igen szembetűnőek (3. táblázat, 1-5. ábra). Az Oligochaeták és Chironomida lárvák egyedszámának szembetűnő növekedését tapasztaltuk 1979-hez viszonyítva 1986-ban és 1989-ben is. Ennek a jelenségnek egyik oka lehet az, hogy az üledék tápanyagban dúsult, továbbá az, hogy a vízállás tartósan rendkívül alacsony volt, emiatt a vízi szervezetek a víz lassú visszahúzódását képesek voltak követni (Ferencz, 1974 a, b). A lassú áramlás miatt nem volt elsodródás veszély, továbbá a nem kifejezetten folyóvízre jellemző, df a víz áramlása iránt tűrőképes árvaszúnyog fajok is betelepültek. A csigák és a kagylók faj- és o gyedszámának csökkenését Bába (1974) már korábban megfigyelte. Ez a tendencia az 1979-ben gyűjtött mintákban kifejezett volt. Okát az emberi eredetű különböző mérgező hatásokban látták (B. Tóth és munkatársa, 1981). A puhatestű fauna váltakozó egyedszámban, de elsősorban a parti övben volt található mind a három év mintáiban. Az állatcsoporton belül a kagylók száma viszont az élőlények tömörülése miatt sem nőtt, sőt, csökkent, feltűnő az is, hogy nagyon kevés fiatal egyedet találtunk. Ennek oka a különböző nehézfém vegyületek és növényvédő szer maradványok károsító hatása lehet, amelyekről közismert, hogy a kagylók szervezetében felhalmozódnak, és ennek következtében az állatok elpusztulnak (Mayer és munkatársa, 1986). A kiskörei tározó területén tapasztalt szembetűnő csökkenés okára az önmérgezésen kívül nem tudunk más magyarázatot (4. ábra). A csigák eloszlására is jellemző mozaikosságnak szerepe lehet a bemutatott eredményekben, azonban a szelvények, amelyekből egyes minták származtak, mind a három