Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

5. szám - Kevéné Herczeg Mónika: Kisvízi szabályozások és vízjárásra gyakorolt hatásuk a Közép- és az Alsó-Tiszán

KEVÉNÉ HERCZEG M.: Kisvízi szabályozások a Tiszán 275 hogy a közbenső szakaszok mcgnövckcdctt cscse elle­nére azokon a küszöbökön sem lesz a munkálatok u­tán elegendő víz, amelyeken az alattuk levő gázlók megjavítása előtt a hajózási vízmélység teljesen kielé­gítő volt Bár ez a folyamat több gázló rendezését köve­teli, mint amennyi eredetileg szükséges volt, de tovább lialadva mind a vízszint leszállás, mind az esésnöveke­dés következtében egy bizonyos határhoz jutunk. Ez az a határ, ameddig a folyószabályozással a hajózó út mély­ségén ésszerűen javíthatunk. Hogy ez a határ hol van, azt nem lehet pontosan megállapítani, dc kellő körülte­kintéssel, a folyó alapos ismeretében megközelítően mégis jelezni lehet. A Tiszán végrehajtott gázlórendczésck jellegzetes példái Az Iványi Bertalan által leírt és tanulmányozott kis­vízszint süllyedések 1948 után sem értek véget, legfel­jebb további okok (pl. az öntözővíz kivételek) is közre­hatottak előidézésükben. Fontos azonban tudnunk, hogy a Közép-Tiszán végrehajtott egyes fontosabb gázlóren­dezések annak idején milyen eredményekkel jártak. A sekélyvizű gázlók megjavítása a Közép-Tiszán 1909-ben kezdődött meg. Az első kísérletet azonban már az 1904-1905 években végezték, a tiszainokai gázló (276.2-277.8 fkm) megjavításával. Ennek a munkálat­nak a sikere nyitotta meg a nagyobb arányú kisvízi sza­bályozások útját, mert feltárta a magyar vízügyi szolgá­lat intéző szervei előtt, hogy jól alkalmazott kotrással cs könnyű iszapoltató szerkezetekkel nagyon eredményesen lehet előmozdítani a kisvízi meder mélyülését, a túlsá­gosan széles meder bizonyos részeinek feliszapoltatását, ezzel a vízfolyásból való kirekesztését, a kisvízi meder megszűkítését, és a kotrott hajóút bizonyos mérvű fenn­maradását. A tiszainokai gázló rendezésénél kotráson kívül csak iszapoltató rözseművekkel alakították a med­ret az addig használt kőművekkel szemben. A Közép-Tisza kisvízi szabályozása nagyobb ará­nyokban 1909-ben kezdődött meg. Ebben az évben a ve­zsenyi gázló (309.3-314.7 íkm), 1911-ben pedig a tisza­kürti gázló (270,6-274,3 fkm) szabályozása kezdődött meg. Mind a két helyen egy-egy hosszú folyórészlet kis­vízi szabályozásáról volt szó, és mind a kettőnél két-két átmenet megjavítására kellett kiterjeszkedni. A gázló­rendezési munkálatokat Iványi Bertalan vezette. Mind a két gázló rendezésénél csak kotrást és a kot­rási csatornával közel párhuzamosan egy rőzsesátrakból álló szabályozási vonalat irányzott elő a terv a kisvízi meder szélén. A hosszanti rőzsesátor sor és a meder széle között, a kirekesztendő mederrészen, a hosszanti sátorvonalra merőleges ugyancsak rőzsesátorból álló keresztkötések voltak tervezve az áramlás csökkentésére, s ezúton e incderrész feliszapoltatására. A hosszanti egyszeres rőzsesátor sor a keresztben álló, ugyancsak egyszeres elrendezésű rőzsesátor sorokkal együtt a kis­vízi meder megszűkítésérc szolgált, kezdetben csupán hidraulikai értelemben a művek mögötti áramlás meg csendítésével. Magában a kisvízi mederben a tervezet szerint 30 m szélesen kikotrandó medercsatorna képezte volna a hajóutat. A vezsenyi sekélyvizű Tisza-szakasz alsó részében egy sziget is volt, az ú.n. Ciprus sziget. A sziget menti egyik ág eliszapolódóban volt ugyan, bár kisvíz idején már a­lig volt benne vízfolyás, de kissé magasabb vízállásnál azért még vízmegosztást okozott a sziget. A sziget fölött rendkívül széles és zátonyos volt a meder, ezért ésszerű­en a mellékág további feliszapoltatására kellett gondol­ni. A feliszapoltatás előmozdítására az ág két helyén két-két keresztirányú, egymással párhuzamos sátorsort tervezett a folyammérnöki hivatal. A vezsenyi szabályo­zási vonalak az utólagos megállapítás szerint jól voltak megválasztva. Helyes volt az a felismerés, hogy a sziget fölötti hosz­szú szakasz nagyobb részén - tehát a felső gázló mentén - a bal part alkalmas a sodor vezetésérc, miért is a jobb­part felől kell a széles medret megszűkíteni, és ezen az oldalon kell az iszapoló műveket alkalmazni. A jobb part felőli iszapoló mű felső végének a partba való bekö­tésére a különleges helyi körülmények folytán csak ho­morú vonalban kínálkozott lehetőség. A gázló fölötti ka­nyarulat alsó részében a meder a jobb part felöl a határo­zott homorú görbület ellenére egészen sekély volt, any­nyira, hogy feneke itt kisvíz idején szélesen száraz ma­radt. Az áramlás csak a part felső rétegeit volt képes bon­togatni, a part lába előtt azonban enyhe lejtésű padka húzódott a meder jobb oldalán. A mély víz és ezzel a ha­jóút is, az egyébként szép, lejtős domború part lába előtt volt. Itt ugyanis kevésbé ellenálló lehetett a mederfenék anyaga, a víz ki tudta mosni és le tudta mélyíteni ezen az oldalon a medret, ellenben nem tudta megbontani a fenék anyagát a meder jobb oldali részén, mert ott szívós anyag feküdt. A hajóút a bal part felöl elég mély és ál­landó helyzetű volt, s ha kissé szűken alakult is ki, és bővítésre szorult, takarékosság szempontjából ezen a he­lyen volt megtartandó. A jobb part előtti, széles kisvíz­kor jórészt szárazon maradó fenékpadka nagyon alkal­mas volt sátorsorok elhelyezésére s az iszapoltatóknak homorú vonalban való alkalmazásával szemben előze­tesen nem merült fel aggodalom. Sőt, kívánatosnak is látszott e helyen a község mentén a jobb parti mederrész iszapoltatása, a magaspart előtti mederpadka további magasítása és növelése, hogy azután fűzes legyen létesít­hető rajta a magaspart védelmére. A jobb part felső me­redek részét ugyanis magas vízállásnál annyira ostro­molta a folyó, hogy Vezscny község Tisza parti szélén több házát le kellett bontani a mcderbcomlás veszélye miatt. Több oka is volt tehát annak, hogy az iszapoltató és meder szűkítő sátorvonalat felvezessék a község előtti homorú partvonal alá, s mivel még nem ismerték alkal­mazhatóságuk határát, nem láthatták előre, hogy a rő­zscsátrak hol állják meg helyüket és hol nem. Csak évek múlva bizonyosodott be, hogy a rőzsesátrak homorú gör­bületben még sekély helyen sem tarthatók fenn, nem i­szapolnak kellően, és előbb-utóbb elpusztulnak az áram­lás és a jég hatása következtében. Ez történt Vezsenynél is a rőzsesátor-vonal felső bekötő részével. A szabályozott sekély vizű folyószakasz nagyobb ré­szében azonban nagy arányokban iszapolódott a kire­kesztett mederrész. Nem volt kivétel ez alól a sziget a-

Next

/
Oldalképek
Tartalom