Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

5. szám - Kevéné Herczeg Mónika: Kisvízi szabályozások és vízjárásra gyakorolt hatásuk a Közép- és az Alsó-Tiszán

274 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVI". 3. SZ.. lyás fejlődhet ki, aminek folytán a görbülete szerint domború partvonal éppen olyan keresztmetszeti alakot vesz fel mint a homorú, és a folyó vezető-ere a két part között ide oda helyeződik. Mindezen alakulatoknál a gázlók közös jelensége a széles meder. A meder elszélcsedése legkönnyebben az átmeneti, az egyenes vagy nagyon kis görbületű folyó­szakaszon állhat be, ha itt a partok anyaga nem eléggé ellenálló az elmosással szemben. Ha ugyanis a görbület nem eléggé határozott, mind a két part mentén csaknem egyenlően sebes a vízfolyás, azonos mérvű az örvénylés, és mindkét part körülbelül egyforma meredeken alakul ki. Ebben a mederformában azután a két part egyidejű kopása folytán, középen pedig a hordalék lerakódása mellett bekövetkezik az elszélesedés. A meder kereszt­metszeti alakja ilyenkor közepén dombos, itt fekszik folyó szállította nehezebb hordalék, a két part mentén pedig többé-kevésbé keskeny mélyebb ér húzódik. Minél súlyosabb és durvább a folyó szállította hordalék a par­tok anyagának szemcséihez képest, és minél meredekebb rézsűben áll meg az egyébként elmosható anyagú part, annál határozottabban mutatkozik a leírt alakulás, és annál határozottabb az elszélesedés. Bizonyos határon túlmenő elszélesedésnck és középzátony képződésnek zátony-sziget és a folyó ágakra osztódása az eredménye. A Tiszán zátony-szigetek nincsenek. Itt az elszélese­dés addig tart, amíg a zátonyosodásra inkább hajló part mentén az elragadó erő az anyag ellenállásánál kisebbé nem válik. Ezen a határon túl az egyik part elmosásának arányában a másik már iszapolódik. A meder szélesedésnek egy másik fajtája a mederfe­nék kötöttségéből, elmoshatatlanságából ered. Ha a fe­nék ellenálló, a partok pedig elmoshatok, a kötött fenék­talaj hatásaként azonos módon jöhet létre az elszélese­dés, mintha a meder fenekét súlyos hordalékpáncél borí­taná. Ha ez az alakulás egyenes folyószakaszra, igen mérsékelt görbületre, vagy átmeneti helyre esik, a partok fokozatos elmosásával az is történhet, hogy a meder fe­nekére az agyag fölé hordalék is rakódik, és elsősorban ez a hordalékzátony lesz a kisvízi hajózás felismerhető akadálya. A természetes vízfolyásokon felismerhető a medernek az elszélesedésre való hajlama az inflexiókban. Ez a hajlam abból következik, hogy itt mind a két part alakja hasonló, egyező hajlású, esetleg többé-kevésbé meredek, amiért is mindkettő mellett relatív mélység, élénkebb vízfolyás, némi örvénylés és ezek eredményeképpen ve­zetőér keletkezhet. De következik abból is, hogy mivel itt már hiányzik az a nagy medret kivájó hatás amely a kanyarulatokban működik, a víz szállította hordalék könnyebben lerakódik és beburkolja a meder fenekét. Az injlexióban ennek következtében sekélyebb a meder, mint a kanyarulatokban. Tehát a kisvízi szabályozásnak alaposan kell foglalkoznia az inflexiók kérdésével. Kedvezőknek azokat az inflexiókat tekintjük, ame­lyekben a hajózáshoz szükséges vízmélység mindenkor ­kisvízállás idején is - megvan. Az ilyen inflexiókban a meder nem széles de Fargue szabályát - hogy az inflexi­ókban a meder szűkebb legyen mint a kanyarulatokban ­a Közép-Tisza természetes alakulatain felfedezni nem lehet. Ugyanis természetes folyómedreken, különösen az olyan mélyen beágyazott és élénk görbületű kanyaru­latokban gazdag folyó, mint amilyen a Tisza, gyakorlati­lag nem lehet a meder szélessége alapján összehasonlí­tani a kanyarulatban fekvő és az átmeneti szakaszok medrét, mert a kétféle meder alakja egészen más, és a szélességgel kielégítően nem jellemezhető. Az inflexiók jóságához a kapcsolódó görbületek folytonossága is két­ségtelenül kívánatos. A Tiszán is megtalálhatjuk a jó átmeneteknél ezt a folytonosságot, mert a víztömeg mozgásának természe­téből ered, amikor a kanyarulatok egymásutánja követ­keztében csavarvonalas mozgásból párvonalasba és az­után ismét csavarvonalasba megy át. Miután azonban a tökéletes folytonosság csak homogén anyagban jöhet lét­re (a meder és a partok anyaga pedig ritkán homogén), így a meder anyaga is döntő tényező a folyópálya kiala­kulásának szempontjából. A Tiszán az átmenetek jóságának tekintetében a me­der formájának, anyagának, továbbá a szélességének van elsőrendű fontossága. Az olyan átmenet amelynek a mélysége nem kielégítő a hajózás szempontjából, min­den esetben szélesebb is, mint a jó átmenet, megjavítása szűkítés nélkül nem lehetséges. Szűkítéssel a Tisza kö­zépső szakaszán nem lehet a kisvíz szintjében maradni. Az elszélesedés esetében az egész átmeneti medret ki kell alakítani, éppen olyan, illetve hasonló formájúval, mint amilyen a természetes jó átmenetek mederformája. Ennek elmulasztása a kisvízi mederben homok lerakó­dással jár. A mederszűkités, amelyet a Tisza gázlóinak megjaví­tásánál Iványi Bertalan alkalmazott, a folyó természeté­rc alapozódott. Szilárdan csak a homorú partot építették ki, sőt néha még az újonnan alakított homorú part moz­gását is engedték, máshol pedig csak iszapoltattak vagy rögzítették a meglevő partokat, parti zátonyokat. Az é­lénkebb kanyarulatokat és jó vizű mederszakaszokat a kisvízi szabályozás keretében nem érintették. Az árvíz­mentesítés érdekében a Tisza szabályozás legfőbb törek­vése a folyó mélyítése és beágyaztatása volt. A töltése­zés, az árterek kikapcsolása és a felsőbb szakaszok med­rének nagyobb arányú fejlődése következtében a Közép­Tiszán bekövetkezett nagy árvízszint emelkedés mérsék­lése érdekében, a beágyazódást sűrűn alkalmazott kotrá­sokkal mozdították elő. Minél tökéletesebben javítunk meg egy gázlót, mi­nél nagyobb mértékben alakítjuk át mélyvizű meder­szakasszá, annál kisebb lesz az esése kisvízállásnál, és annál nagyobb mértékben fog a kisvízszint leszáll­ni a gázlóban és a gázló fölött. A vízszint leszállás ki­terjed a gázló fölötti mélyvizű szakaszon át a követ­kező gázlóig, sőt tovább is, addig a pontig, ahol az al­só vízszint leszállás és a fölötte bekövetkezett kisvízi keresztmetszet- cs vízmélység-csökkenés, továbbá a súrlódás fokozás hatásaként fellépő vízszínesés növe­kedés egymást kiegyenlítik. Ez a viszonylagos esésnövekedés annál nagyobb, mi­nél nagyobb a kisvízi keresztmetszet csökkenése az érin­tetlen mederszakaszokon az alsó vízszintleszállás követ­keztében. Mivel azonban a hatások összegződnek, az egymást sűrűn követő cs nagy esésű gázlók megjaví­tása esetében a kisvízszint leszállás olyan fokú lehet,

Next

/
Oldalképek
Tartalom