Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

1. szám - Szító András: A Tisza üledéklakó életközösségének változása az első adatoktól napjainkig

26 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVF. 1. SZ. Az itt élő fajok az árterület különböző részein lévő élőhelyeken is megtalálhatók. A duzzasztás után 14 faj volt megtalálható a duzzasztott folyószakaszon és továbbra is a tág tőrésű, a környezet változásaihoz jól alkalmazkodó fejők megtelepedése várható (Szító, 1977). A Tisza puhatestű állataira vonatkozó több évtizedes vizsgálatainak eredményeit foglalta össze Bába (1977). Az akkor ismert magyarországi vízi puhatestű élővilágot 67 fej alkotta, amelyből 33 csigafaj és 12 kagylófaj a Tiszában és az ártér holtágaiban, kubikgödreiben élt. Az élő Tiszából 27 fajt gyűjtöttek, amelyek közül 10 rendszeresen, a többi időszakos vendégfajként volt megtalálható. A Tisza medrében a fajok és egyedek többsége a pariközeiben élt, de a fejők előfordulását regionálisan és zonálísan eltérő gyakoriságúnak találta. A Felső-Tiszán a Theocioxus transversalis és az Ancylus Jluviatilis, a Középső-Tiszán, a kiskörei tározó térségében a Lithoglyphus naticoides és a Dreissena polymorpha, az AlsóTiszán és a Maroson a Lithoglyphus naticoides és a 'IJieodoxus transversalis nevű fajok állandó elemek voltak (Bába, 1957, 1968, 1973, 1977). A nem köves területeken a szerves anyagban gazdag alzat, a semleges, vagy enyhén pusztuló partszakasz cs a nem túl meredek meder profil a puhatestű állatok megtelepedését elősegítik. Mivel az áramlások erőssége és a meder profil az említett állatcsoport megtelepedésében alapvetően meghatározó, ennek megfelelően a puhatestűek megtelepedése mozaikszerű a folyóban. Áramló vizű területeken 0-2 m mélységig az Unió crassus, 3-4 m közölt az Unió crassus és a Pseudanodonta complanata az uralkodó, 4 mnél mélyebben pedig kizárólag ez utóbbi faj található meg. Lassú áramlású, feliszapolódott öblökben az Unió pictorum és az Unió crassus az uralkodó fej. Gyakran előfordul, de alacsony egyedsűrűségű a törpe kagyló (Pisidiurn amnicum). A mederfenéken a Lithoglyphus naticoides nevű csigafaj gyakori. A civilizációs hatások közül a legjelentősebb a kémiai szennyeződések növekedése, a gyakori partkövezés és a vízlépcsők építése. A városi szennyvizek hatására a fejszám csökkent és az így szennyezett folyószakaszokon a Lithoglyphus naticoides egyeduralkodóvá vált. A partok kövezésének hatására a Lithoglyphus naticoides, a Theodoxus transversalis nevű csigafejok egyedszáma nőtt meg és a vándorkagyló esetében ugyanez várható. A vízlépcsők által kialakított csendesebb vízfolyású szakaszokon a feliszapolódott, partközeli terülő teken az Unió tumidus és az Anodonta fajok megtelepedését várhatónak ítélte. Agyagosabb partszéleken az Unio pictorum egyedszám növekedésével számolt, a mélyebb részeken pedig, ahol van vízáramlás, olt továbbra is a Pseudanodonta complanata lesz uralkodó. Tartós szennyezések hatására elsősorban a folyami kagyló fajok pusztulását tartotta valószínűnek, amellyel párhuzamosan nő a Lithoglyphus naticoides csigafaj egyedsűrűségc. A tiszai holtágakat és kubikokat jellemző puhatestű közösségeket növénytársulások szerint részletesen mutatta be (Bába, 1977). A duzzasztásnak az élővilág feji összetételére gyakorolt hatása további 10 év kutatási eredményeinek rövid összefoglalásával a következő: 19 Oligochaeta faj, 27 puhatestű, amelyből 18 csiga- és 9 kagyló, valamint 31 Chironomida faj. Az Oligochaeta társulásokra a Limnodrilus fajok dominanciája volt jellemző. A tározó egész térségére jellemző volt a Branchiura sowerbyi. A duzzasztott Tisza-szakaszon a Potamothrix moldaviensis (54,8 %), a Tubi/ex nevaensis (21,8%) és a Branciura sowerbyi (13,0) került elő. A Fridericia bisetosa előfordulása a magyar faunára új fejt jelentett. A tározó térségében három puhatestű fej volt uralkodó. A Dreissena polymorpha a tiszavalki medence kivételével csaknem mindenütt előfordult, függetlenül az alzat minőségétől és a vízmélységtől. Az áramló vizű területeken (Kis-Tisza, Eger-patak, a Tisza tározótéri szakasza) a Lithoglyphus naticoides nevű csigafaj volt jellemző. Ez a két fej a duzzasztás előtt is uralkodó faj volt ebben a térségben. A tározó medencéiben szaporodott el viszont, főleg a vizsgált periódus utolsó éveiben a Valvata piscinalis nevű csiga. A vártnál kisebb a kagylók (Unio-fajok) egyedsűrűsége, viszont egyes helyeken, mint például a tiszavalki medence agyagos üledékén hatalmas tömegben szaporodott el az Anodonta anatina nevű kagyló fej. Az előző képhez viszonyítva sokat változott a Chironomida fauna faji összetétele. Számos, korábban gyakori fej eltűnt, megjelent viszont a hazai állatvilágra új három faj: a Microchironomus tener, Chironomus bernensis cs a tározótéri duzzasztott Tisza-szakaszon a Paratendipes intermedius. Ez utóbbi fej a nem duzzasztott folyószakaszon is jelen volt. Az élővilágban bekövetkezett változások a tározó területén és annak térségében bekövetkező változásokat egyértelműen jelezték. A duzzasztott Tisza-szakaszon a folyóvízi fajokat fokozatosan felváltották az áramló vizet kedvelő fajok, amely folyamat nagy árvizek idején is zajlik. Az élővilág szerkezetében bekövetkezett változások a tápanyag dúsulást mutatták. Az élővilág számos faja a hosszú periódusú változások kimutatására és előrejelzésére alkalmas (Szító és munkatársai, 1987). A Tisza-völgyben végzett tanulmányok alapján a vízi csiga csoportok és a növény együttesek fejlődése között keresett összefüggést Bába (1987). A 94 helyről származó 14 vízi növény együttesen 41 csiga fej több, mint 11 ezer egyedét találta. A tanulmány a mocsári rétektől a mocsári erdőkön át a tó fejlődési fázisaira teijedt ki. Az értékelés az állatok táplálkozási mintázata alapján történt. A mocsári rét növénytársulásának változásai következtében nőtt a szaprofág elemek aránya, ugyanakkor csökkent a növényevőké. A száraz mocsári réteket a növényevő csigafajok részarányának növekedése jellemezte. A két táplálkozási típus kiegészítő viszonyban áll egymással. A tavak fejlődésének két változata alapján a táplálkozási mintázat különbözik a hirtelen és a mérsékelten mélyülő partszakaszokon. Az erősen mélyülő szakaszokon a növényevő fajok aránya, míg a mérsékelten mélyülő részeken a vegyes táplálkozásúak részaránya nőtt meg. A mocsári, rét átmeneti típust képvisel. Az olyan holtágban, mint Tőscrdőn, amely civilizációs hatás alatt van, az ubikvista szaprofág csiga fajok jelzik az elmocsarasodást. A faj- és egyedszám csökkenésen túl ez az említett hatás a csiga együttesek egységessé válását oredményezi mindkét fejlődési út esetében (Bába, 1987).