Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

1. szám - Szító András: A Tisza üledéklakó életközösségének változása az első adatoktól napjainkig

SZÍTÓ. .: A Tisza fl le dck Jakó életközösségének változása A Dunán, Törökbccscncl megépített vízlépcső duz­zasztja a Tiszát. Ennek következtében csökkent a víz oxigén telítettsége, az ammónia koncentrációval együtt nőtt a víz biológiai oxigén igénye. A zooplanktonban a kerckcsférgek (Rotatoria) faj- és egyedszáma nőtt. Fő­leg az uralkodó fajok egyedszám növekedése volt nagy mcrtckű. Az üledékfaunát az Oligochacták (Naididae, Tubificidac) 10-16 faja képviselte. A Limnodrilus hof­meisteri, Isochaela michaelseni és a Brartchiura sower­byi fajok egyedszáma megnőtt, amely a lassúbb vízmoz­gással és ennek következtében az üledék szervcsanyag tartalmának növekedésével hozható összefüggésbe. A duzzasztómű működése előtti időkben, 1977-ben a Bran­chiura sowerbyi nevű faj még nem is fordult elő ezen a gyűjtőhelyen. A halfauna is megváltozott. Kevesebb lett a kecsege, több a ragadozó hal és a ponty, általánosan csökkent az egyéb halfajok egyedszáma (Fujin, 1989). Az 1990-1992 között végzett komplex vizsgálatok alapján az oldott oxigén mennyisége tovább csökkent, az üledék szervcsa­nyag tartalma nőtt. Az ülcdcklakó Oligochacták egyed­sűrűsége már drasztikusan csökkent, amely az üledék és víz határán jelentkező oxigénhiányra vezethető vissza már a Tiszában is (Djukic és munkatársai, 1994). Az 1983-1987 közöli a Tisza egyik holtágában, a ju­goszláv folyószakaszon végzett vizsgálatok alapján kide­rült, hogy abban igen erős az eutrofizáció, amelyet a Limnodrilus hoffmeisteri, Limnodrilus claparedeianus, Limnodrilus udekemianus, Potamothrix hammoniensis fajok jellemeztek. Ezt a folyamatot kifejezetten mutatta, hogy az 1983-ban 100 egyed/m 2 és 0,5 g/m 2 biomassza 1987-ben 5500 egyed/m 2 és a biomassza 17 g-nál több volt (Djukic, 1989). A szervcsanyag gyors ütemű felhal­mozódást a Limnodrilus hoffmeisteri domináns fajjá vá­lásával mutatták ki (Djukic és Maletin, 1989; Djukic és munkatársai, 1993). Az 1985. évi hossz-szelvény üledékfaunájában az Oli­gochaeták és a Chironomidák domináltak. Az Oligo­chaela egyedsűrűség a Chironomidákénál nagyobb volt. A 14 Oligochacla faj közül a Tubifex nevaensis fordult elő csak a sodorvonal térségében, a Limnodrilus fajok és a Branchiura sowerbyi a parti zónában. A 21 Chirono­mida faj közül a Chironomus fluviatilis, Harnischia fus­cimanus és a Polypedilum nubeculosum volt domináns. A magyar faunára 7 új faj fordult elő. Az utóbbi években az Oligochacla fajok száma csökkeni a Tiszában, míg a Chironomida fajok száma nőit, amelynek oka az állóvi­zet kedvelő fajok megjelenése lehet. Az erősen szennye­zett Sajóban és a Zagyvában csak Oligochacták éltek. Az ipari és a háztartási szennyezések halasára a Tisza ge­rinctelen faunája csökkent (Szító és Botos, 1989). Két alföldi tájegység gycplársulásain élő csigák állat­földrajzi viszonyainak összehasonlítása alapján vált is­mertté, hogy a gyeptársulások klímajellcgének megfele­lően a pusztai jelleget a kontinentális faunakörök jelzik (ponlo-pannon, kelet-nyugat-szibériai, kaspi-szarmata). A gyepzáródással és nedvesedéssel más-más faunakörök részaránya nő meg. A tiszai-Alföld - a kontinentális ele­mek túlsúlyával - gazdagabb csiga fajokban, mint a Du­na-Tisza köze. Ez utóbbi tájegység differenciáló köre a Quercion frainctto (Bába, 1989a). 27 Az 1986. évi hossz-szelvény során 22 puhatestű faj került elő a Tiszából és mellékfolyóiból, ezek közül 20 faj a kiskörei tározó területéről. A magyarországi Tisza­szakaszra két csiga faj: a Lithoglyphus naticoidcs és a Valvata naticina, és egy kagyló faj, a Pisidium amnicum volt jellemző. A korábbi években a Lithoglyphus na­ticoidcs mindig domináns volt, a Valvata naticina pedig csak ritkán fordult elő. Nőtt a Pisidium amnicum domi­nanciája. A korábbi evekhez viszonyítva az Unió nembe tartozó kagylók egyedszáma is nőtt. A kiskörei tá­rozóban a három leggyakoribb csiga faj a Valvata pisci­nalis, Valvata naticina és a Lithoglyphus naticoidcs, a kagylók közül pedig a vándorkagyló (Dreissena poly­morpha). A Valvata piscinalis a Tározó egész területén, míg a Valvata naticina elsősorban a Tiszában és mellékvízfo­lyásaiban fordult elő tömegesen. Az Unio-fajok és az Anodonta anatina a vártnál alacsonyabb egyedszámban kerültek elő (Bancsi, 1989) A gyöngyvirágos tölgyes Tőscrdő csigacgyütteseinek összetételét vizsgálva kiderült, hogy állatföldrajziig e­zek kontinentális ubikvisla, holoarktikus és turkcsztáni faunakörökbe tartoznak, tipikusan pusztaiak. A tavasz­tól-őszig történő szezonális változások okai összefügg­nek a talajvízszint süllyedésével (Bába, 1989 b) Fraxino-Alnetum, Molinetum coeruleae, Alopccure­tum pratensis növénytársulások csiga közösségét vizs­gálva - a tavaszi és a nyári-őszi együttesek között a Fra­xino-Alnetum, Molinetum coeruleae társulásokban kü­lönbség volt. A száraz Alopecurctum növénytársulásban tavaszi, nyári és őszi faunaképet lehetett megkülönböz­tetni, amely a jellemző fajok népessége alapján történhet meg. A különböző élőhelyeken ugyanazok a fajok más időben szaporodnak. A nedvességben különböző élőhe­lyek együtteseinek változékonysága a kiszáradás hatásá­ra csökken. A száraz, időszak a szaprofág elemek számá­ra kedvező, ezért uralkodóvá válnak. Állatföldrajzi érte­lemben a szárazság a holoarktikus elemek nagy tűrőké­pessége miatt ezek túlsúlyához vezet (Bába, 1990). Az 1979. évi eredmények A kevéssertéjű gyűrűsférgek (Oligochaeta) egyedsű­rűsége négyzetméterenként 35-45 között volt a Szamos feletti Tisza-szakaszon. Hasonló képet mulatott a Sza­mos torkolatvidéke és az alatta lévő tiszai szelvények is. A 4. szelvénytől a korábbi egyedsűrűség több, mint két­szeresére nőtt és a minták többségében 100-200 egyed volt a jellemző. Kiugróan magas, négyzetméterenként 1000-2730 egyedszámot a Lónyai csatornában (6. szel­vény), Tiszaíiired körzetében (23. szelvény) és a Szeged utáni Tisza-szakaszon (38. szelvény) találtunk (I. ábra). A/. árvaszúnyogok (Chironomidac) lárváinak egyed­sűrűsége a Sajó fölött a Tiszában 10-20 egyed között volt, a Sajó torkolata fölötti szelvényben azonban 50 e­gyedre nőtt, a Sajóban, ennek torkolatvidékén 5-10 e­gyedre csökkent, dc a mellékfolyó torkolata alatt a Ti­szában ismét 50 egyed körüli értékeket találtunk. Kiug­róan magas egyedszám volt Kiskörénél, a Zagyvában, ennek torkolatvidékén, a Marosban és Szeged térségé­ben (/. ábra).

Next

/
Oldalképek
Tartalom