Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
3. szám - Dóka Klára: Vízépítők, földmérők, útépítők: mérnökeink a 18. század végétől a polgári forradalomig
152 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996.76. .ÉVI',3. SZ ták szem előtt. így csak azt vették fel a térképlapokra, ami a hadműveletek szempontjából fontos lehetett. Az anyaghoz érdekes országleírás készült, mely megyénként és a községek sorrendjében haladva közli a települések helyére, útviszonyaira, erdőségeire, vizeire stb. vonatkozó főbb adatokat A térképeket az első világháború végéig a bécsi hadilevéltárban titkosan kezelték, majd azokból egy másolat Budapestre került 2 4. 1806-ban indult meg az osztrák birodalom területén a második katonai felmérés, és Magyarország területére 1819-től került sor. A munkát - kevés kivétellel - szintén osztrák hadmérnökök hajtották végre, akik háromszögeléssel. alapvonal és magasságméréssel dolgoztak. Az elkészült teljes sorozat 1087 lapból áll. melyből a szűkebb Magyarország területét (Erdély nélkül) 792 lap ábrázolja. A résztvevő magyar mérnökök közül megemlíthetjük Pongrác: Jánost, akinek egyéb munkái is ismertek. O készítette cl 1808-ban az ország postatérképét, és az ő alkotása a székesfehérvári egyházmegye 1819-ben kiadott térképe is 2 5. Az 1780-as években került sor Magyarország első kataszteri felmérésérc. melynek előzményei az örökös tartományokban megkezdett hasonló jellegű munkák voltak. A ccl kétségtelenül az adózási terhek igazságosabb elosztása, a nemesség megadóztatása volt. így a birtokokon megjelenő mérnökök nagy ellenzést váltottak ki. A felmérés eredményeit jórészt el is égették. A megmaradt darabokból jól látszik, hogy a felmérések pontosak voltak. a térképek kidolgozása azonban nem érte cl az egyéb ábrázolások - pl. az úrbéri térképek színvonalát. A mérnökök általában nem egész, falvak halárát térképezték. hanem egyes birtokrészeket vagy művelési ágakat. A térképek készítői ezúttal is osztrák katonai mérnökök voltak, de a munkába bekapcsolódtak hazai földmérők is. Köztük a már említett Magyar Istvánt és Csisszik Miklóst emelhetjük ki. Sok térképet nem is mérnökök rajzoltak, hanem a méréshez valamelyest értő hadnagyok segítségét vették igénybe. Ellenőrzéssel, hitelesítéssel szívesen megbíztak helyi ismeretekkel rendelkező hazaiakat is. akik maguk nem térképeztek (pl. Prusénszky Pált. Szalakv Gábort) 2 6. Átfogó, az egész ország területére kiterjedő munka volt a megyetérképek elkészítése, melyeket az egyes törvényhatóságok folyamatosan rendeltek meg a mérnököktől. A századfordulóra legalább egy áttekintő térképlap valamennyi megyéről rendelkezésre állt. 1806-1811 között Görög Demeter és Kerekes Sámuel - bécsi térképmetszők segítségével - megyei atlaszt szerkesztett, amit Márton József fejezeti be. A kiadvány iskolát teremtett a későbbi évtizedekben tevékenykedő mérnököknek is: közismertté lette a megyék topográfiai képét. Az elkészült rajzokat - hivatali kötelességként - a törvényhatóságok mérnökeinek tovább kellett fejleszteni. Az atlasz legismertebb munkatársai voltak: Balla Antal - Pest. Quits Antal - Bács. Hegedűs János - Sopron, Kenedits József - Vas, Tomasich János - Zala, Csapó Benjámin Fejér. Schnehmann József - Tolna, Eisenhut György Baranya. Litzner János - Heves, Vertics József - Csongrád, Mezeö Cvrill - Szatmár, Sexty András - Szabolcs, Gaszner Lőrinc - Bihar. Király György - Győr, Dégen Jakab - Temes megye stb. 2 7. A rendszeres munkálatok sorában fontos lépés volt. hogy 1805-ben Lipszky János, a nádor osztrák származású segédtisztje a kutatásnál ma is használható, részletes országtérképet állított össze, mely a helységek egymástól való távolságát hitelesen rögzítette. A nagyobb folyók felmérése, átfogó vízszabályozási tervek kcs/.ítésc enélkül elképzelhetetlen lett volna 2 8. Hogy a magyarországi mérnökök a rendszeres munkálatokba bekapcsolódhassanak. a képzés továbbfejlesztésére volt szükség. A már említett szenei iskola 1776-ig állt fenn. Ekkor az épülel leégett, és így Tatára helyezték, ahol Studium (ámeraticum néven még négy évig folytatta működését. 1781-ben IJ. József úgy intézkedett, hogy a megyék csak mérnöki diplomával rendelkező műszakiakat alkalmazzanak, és egyúttal lépéseket tett a képzés megoldására. 1782-ben megkezdte működését az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum. mely három éves továbbképzést biztosított földmérői, vízépítői, mechanikai területen. Az előzetes filozófiai és egyéb alapismereteket ezúttal is a tudományegyetemen vagy valamelyik vidéki akadémián kellett megszerezni. Az oktatási anyag fő- és melléktárgyakra oszlott Főtárgyként térképészetet, geodéziát. vízépítést, mechanikái, rajzot, mclléklárgykénl pedig mezőgazdaságtant oktattak A főtárgyat úgy kellett előadni, hogy az új hallgatók bármikor bekapcsolódhassanak az oktatásba. A mérnökképzőben elsőként kapotl oklevelet Mócsy György Pest. Király György Győr. Bosky Antal Ung. Dégen Jakab Temes inegyc mérnöke stb. A hallgatók létszáma a 19. század első évtizedeiben évfolyamonként 20-30 fő volt, 1837-1838-ban már 99-re emelkedett. 1785-1849 között összesen 1141 oklevelet adtak ki 2 9. A 19. században meggyorsuló vízimunkálatok. az egyre sürgetőbb útépítések, a földméréssel kapcsolatos igények megnövelték az érdeklődést a mérnöki pálya iránt, és az 1782-től folyamatosan működő Institutum Geometriáim ki tudta elégíteni az igényeket. A különféle területeken dolgozó mérnökök zöme ebből az iskolából került ki, és minimális volt az idegenben tanultak vagy a külföldről betelepedők száma. így a 19. század első felének mérnökeit - szemben az előzőekkel - alkalmazási helyeik alapján csoportosíthatjuk, megkülönböztetve a központi állami, megyei és városi, valamint az uradalmi mérnökökéi, akik közt a kamarai, egyházi és magán alkalmazottakat különíthetjük el. A Vízi cs Építészeti Igazgatóság személyzete Mint a korábbiakban említettük, az 1772 óla működő központi vízügyi szervezet 1781-ben teljes egészében a kamara fennhatósága alá került, azonban a folyamatos bővítés igénye állandóan jelentkezett. E keretben kél dcpartamenlumot szerveztek: a középítészetit és a vízügyit. Utóbbi 1785-től újra Hajózási Igazgatóságként működött. Vezetője az időközben Bécsbe rendelt Walcher József helyett Heppe Szaniszló lett, aki Pichler Ferdinád és Váradv Pál igazgató segéddel, négy folyammérnökkcl (Sax Zakariás, Kiss József Becker János, Kosztka János) és két gyakornokkal dolgozott.
