Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
3. szám - Dóka Klára: Vízépítők, földmérők, útépítők: mérnökeink a 18. század végétől a polgári forradalomig
DÓKA Klára: Vízépítők, földmérők, útépítők. . 1788-ban megalakult a Vízi és Építészeti Főigazgatóság. melynek létrejöttével kiépültek azon keretek, melyek a kor színvonalának megfelelő műszaki irányítást hosszú évtizedekre lehetővé tették. Az új szervezet a helytartótanács és a kamara együttes fennhatósága alatt áll! A helytartótanácson keresztül koordinálta a megyei, a kamarán keresztül a városi mérnökök tevékenységéi. Vidéki személyzete a kamarai igazgatóságok szervezetéhez tartozott, irányította a kamarai birtokon tevékenykedő uradalmi mérnökök munkáját. A Főigazgatóság vezetője Heppe Szaniszló lett. az építészeti igazgatósegéd Thalher József a vízügyi Pichler Ferdinánd. A műszaki személyzethez tartozott két adjunktus: I árady Pál. Pongrácz Ignác a vízépítés. Thalher Ferenc: az építészet területén. A Főigazgatóság legfiatalabb tagjai a rajzolók voltak: Haradauer Ferenc. Baldauf Konrád. Heyne Ferenc. Volsperger János. Krenner Józsefi 0. A vidéki műszaki szervezetet a Bánságban. Bácskában. a Klaros mentén. Horvátországban, valamint a kassai és nyitrai kamarai igazgatóságban hozták létre. A Maros mellett Sax Zakariás, a Temesnél Kosztka János dolgozott igazgatóként. Bácskában Kiss József \olt - egy segítséggel - az igazgató mérnök, Kassára, hasonló feltételekkel Freundhoffer Józsefei helyezték, a horvátországi igazgató pedig Becker János lett 3'. A nevek összehasonlításából látszik, hogy a központi és vidéki szervezetben az 1770- 1780-as években folytonosság volt. A hivatalba lépő mérnökök általában osztrák vagy német származásúak voltak, rendszerint hadmérnöki képesítéssel rendelkeztek. Az egyre nagyobb számban dolgozó megyei és témánk szempontjából kevéssé érdekes városi mérnökök mint jeleztük - a helytartótanácson keresztül tartották a kapcsolatot a Főigazgatósággal. Ennek munkatársai közvetlenül nem adhattak utasítást a törvényhatóságnak vagy a megyei mérnöknek. A vízügyi feladatoknál ezért a helytartótanács királyi biztosokat küldött a szabályozás alatt álló területekre, akik valamennyi hivatallal és érdekelt birtokossal közvetlen kapcsolatban álltak. A viták eldöntésénél a királyi biztosok gyakran kérték a Főigazgatóság közponli mérnökeinek segítségét. A sok kiszállás szükségessé tette, hogy a központi státusokon és a vidéki hivatalokban gyakorlott vízimérnököket alkalmazzanak. A szervezethez került - többek között - Erdélyi József és Sátor Dániel akik a reformkori vízimunkálatoknál később is nagy szerepet kaptak. 1809-től - néhány évig - Sax Zakariás töltötte be a főigazgatói tisztet. Sax a pályatársakhoz hasonlóan - 1762-től katonai mérnök volt. 1776-tó! a Bánságban dolgozott, és fő munkája a Maros térképezése volt 3 2. 1789-ben vízügyi igazgatósegédként a központba került. Dolgozott a kamara óbudai és visegrádi birtokain, a Rábánál, készített Duna-Tisza csatorna tervet 3 3. Két évig látta el a főigazgatói teendőket. Halálakor (1800) a Vízi és Építészeti Főigazgatóság átalakulás előtt állt. Ennek első lépése a központban a Hajózási Igazgatóság megszervezése volt. E testület kezdetben négy mérnökkel. két ellenőrrel, két szertárossal működött, kinevezeti vezetője nem volt. Az alkalmazott mérnökök rendszerint a királyi biztosok kérésérc - vidéki, operatív 163 feladatoka! láttak el 3 4 1818-tól hajózási felügyelő címen vezetőt neveztek ki. mely tisztel először a nagy tapasztalattal és megfelelő elméleti felkészültséggel rendelkező Orv Dániel töltötte be. Az Igazgatóság feladata volt az 1820-as évektől, hogy koordinálja a nagyobb folyók. elsősorban a Duna mellel! a hajóin biztosítását szolgáló munkákat, az igényeknek megfelelően vizsgálja felül a problémát okozó malmokat, és kapcsolódjék be az országos meretekben meginduló térképezési munkálatokba is 3 5. 1814-ben a vízügyi és középítészeti segedigazgató mellet! egy harmadik hasonló státust is szerveztek, az út- és hídépítési segédigazgatóét. E tisztségre 1816-ban Heves megye volt mérnökét. Markmüller Károlyi nevezték ki. ami ebben a korban kivételnek számított. A mérnökök számának növekedésével, a hivatali szervezet stabilizációjával ugyanis már csekélyebb volt a mozgási lehetőség. mint a korábbi időszakban 3 6 Sax Zakariás utódja a főigazgatói székben az osztrák származású Szvoboda János leli. O is katonai mérnök volt, és egy rövid ideig dolgozolt Magyarországon A II. József-kori kataszteri felmérés alkalmával ellenőrizte és kiegészítette a felmérési lapokat az ország északnyugati részében 3 7. Bár gyakorlati tevékenysége során Magyarországon keveset bizonyítoll. jó szervezőnek bizonyult A vidéki állásokba, főként a hajózás szempontjából fontos Száva és Kulpa mellé kiváló képességű mérnököket helyezett (Zelenka Lajost és Mamula Józsefet), az ő idejében történt a Hajózási Igazgatóság említeti átszervezése a felügyelő kinevezésével. Ekkor indul! meg a szisztematikus mappáció. és ő adolt egységes utasítási a Főigazgatóság három szakterületén (középítészet. út- és hídépítés, vízépítészet) a tervek elkészítéséről, az eljáró mérnökök feladatairól E szabályrendelet, mely tulajdonképpen az eddigi gyakorlatot rögzítette, a középületek tervezéséhez csak általános előírásokat adott, hiszen az építési feltételek különbözőek voltak. Északi vagy déli tájolású helyszínrajz, alaprajz, hossz- és keresztszelvények, homlokzati tervek, fedélszék szerkezeti rajzok, költségvetés készítését írta elő. Útépítésnél rendelkezett a hegy- és vízrajzi viszonyok, valamint egyéb környezeti tényezők figyelembe vételéről Az új út nyomvonalát, útárkait. a régi utak felmérését tartalmazó helyszínrajzok hossz- és keresztszelvények. részlettervek, műleírás, költségvetések tartoztak hozzá a dokumentációhoz. A hídépítési dokumentumok fentiektől csak annyiban tértek cl. hogy itt figyelembe kellett venni a vízfolyások sajátosságait is. és így külön vízrajzi térkép készült. Vízépítés alkalmával áttekintő és részletes térképek, vízrajzi leírások, a szabályozással és annak műtárgyaival kapcsolatos rajzok összeállítását írták elő. !824-rc a Főigazgatóság szervezete stabilizálódod és lényeges változások a polgári forradalomig nem következtek be. A folyók egyre több munkát jelentő felméréseinél a vezető mérnök igényeinek megfelelően napidíjasokat alkalmaztak. A Körösök majd a Duna felmérését irányító Huszár Mátyás mellett 1824-ben Vásárhelyt Pál. Keller Ignác, Melcze! János, Vörös László dolgozott. 1829-ben pedig már nyolc mérnök, és kilenc segédmérnök foglalkozott a mappációval. A Főigazgatóság köz-
