Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

3. szám - Fejér László: Beszédes József – a reformkor egyik kiváló társulati mérnöke

144 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVI". 3. SZ.. A Kárpát-medence peremén húzódó hegyvidéki vízgyűjtőkön az évszázadokon át rendszertelenül végzett erdőírtás jelentősen módosította a lefolyási viszonyokat. Az erdők víz- és hordalékvisszatartó szerepe gyöngülvén az esetenként lezúduló vizek egyre növekvő árvízszinteket produkáltak, amit tetézett a megnövekedett eróziós hatás következtében a mederben megjelenő hordaléktöbblet. Immár egykor biztonságosnak tekintett ármentes vidékek is veszélybe kerültek (főleg a Tisza völgyében). és a szántóföldi mezőgazdálkodás kiszámíthatatlanabbá vált". A hazai vizek rendezése ügyében az udvar és a nemesi vármegyék - máskor egymással igencsak ellentétes érdekei egybeestek, és az annyiszor tervezett, de a szándékok eltérése miatt legtöbbször hamvukba holt vízi munkák újra előtérbe kerültek. A 18. század legnagyobb méretű vízszabályozási vállalkozása a négy vármegye területére kiterjedő SárvízKapos-Sió rendezése volt. Már az 1700-as évek közepén szóba került a Sárvíz vizét visszafogó, a Sárköz elmocsarasodását okozó vízimalmok (ill. gátjaik) megszüntetése, dc a tulajdonosok ellenállása, a jogi szabályozatlanság és a pénzhiány késleltették a munka végrehajtását. A szabályozás nehézségét fokozta, hogy a Sárvíz kiöntéseit a Duna árvizei által okozott visszaduzzasztás is szaporította. így a szabályozásnak az adott Duna-szakasz rendezésére is ki kellett terjednie. A Sárköz és a környező Duna-völgyi területek gondja az országgyűlést is foglalkoztatta, amely az 1807. XVII. tc.-kel megteremtette a társulat működésének jogi alapjait. Ezek szerint, ha egy vízkárokat elhárító vízirnunkában (vízfolyás rendezésben, mocsár lecsapolásban) érintett birtokosok többsége a munka saját költségen történő elvégzéséről dönt és erre társulatot szervez - akkor a kisebbségben lévő. s a társulatba belépni nem kívánó birtokosoknak is viselniük kell a rájuk eső költségeket. Igaz. a költségviselési kötelezettség utólagos, s csak abban az esetben fizetendő, ha az elvégzett munkák sikerültek és azokból a társulatba be nem lépő birtokosnak is többlet-jövedelme származik. Szükség esetén a többlet-jövedelem zár alá helyezéséről és a vízimunka arányos ráfordítási költségeinek kiegyenlítéséről a hatóság gondoskodik. A törvénynek tehát nem annyira a társulat alakítás engedélyezése a fő érdeme, hanem az, hogy a vízimunkák anyagi alapjának biztosítása érdekében hatósági segítséget is kilátásba helyez. Ugyanakkor védi azon birtokosok érdekeit, akik - bár területileg érdekelteknek tekinthetők. de - a vállalkozás sikerében nem bíznak és vagyonukat fölöslegesen nem kívánják kockáztatni. A vízszabályozások ügyét erőteljesen pártfogoló József nádor személyes közbenjárására 1810 szeptember 1 l-én megalakult az első magyarországi társulat, a Sárvíz Csatorna Társulat. A társulat első műszaki vezetője Saátor Dániel volt. Az. ő halálát követően két esztendeig nem választottak a társulat tagjai igazgatót. 1819-ben azonban újult erővel fogtak a vízrendezési tervek megvalósításához. A társulat "igazgató vízmérője" ekkor már Beszédes József. Beszédes József cs a Sárvízi Társulat Beszédes József 1787. február 13-án születeti az egykori Bács-vármegyei Magyar-Kanizsán. Szülőföldjéről az Alsó Tisza-völgyről, az ősi ártéri gazdálkodás klasszikus hazájáról így tanúskodik egy későbbi írásában

1 " . vizeire nézve legárvább és legelhanyagoltabb rcszc hazánknak ... a' tiszai, vagyis alsó magyarors/ág. Itt szívillctődvc lát az értelmes hazafi, egy különben szerencsés helyzetű, és szelíd esetű első rangú folyamot, melly ... nem hogy bő áldást árasztana téres vidékére, hanem jelen állásában terhes átokká vált. évenként árvészszel sújtván lap környéke millió lakóit..." Beszédes mérnöki gondolkodását és tevékenységét minden valószínűség szerint az az évszázados vízközeli tapasztalatok határozták meg, emelyeket az azon a tájon élő paraszt emberek nemzedékről nemzedékre génjeikben hordoztak. Atyja szántóvető városi polgár, aki mellett a hagyományos föld- és vízművelést ismerhette meg. így talán nem véletlen, hogy a jóeszű fiatalember - szülei szándéka ellenére - nem a papi pálya, hanem a földközeli reál stúdiumok iránt mutatott különös hajlandóságot. Némi kitérővel jutott el a pesti egyetem Mérnöki Intézetébe, ahol 1813-ban szerzett mérnöki oklevelet. Az itt szerzett oklevél becsét növelte, hogy tulajdonosai (1813-ban Beszédes Józsefit 1 együtt összesen kilencen voltak) állami (kamarai) mérnöki állás betöltésére sikerrel pályázhattak. Beszédes első műszaki feladatait ennek ellenére nem az állami szolgálatban, hanem - még mérnök-növendék korában - a Sárvízi Társulatníi\ végezte. Oklevele birtokában a fiatal mérnök egyelőre hátat fordítva a társulati állásnak az Eszterházv uradalom 4 szolgalatába szegődött . Talán szerencsésnek is tekinthető pályafutásában cz a kiruccanás, hiszen az itteni kisebb jelentőségű munkálatok révén szerzett tapasztalatokat későbbi nagyszabású, átfogó jelentőségű terveinél kamatoztathatta. A főúri gazdaság szolgálatában megismerte az uradalmi mérnökök sajátos feladatait, az uradalmak gazdasági igényeit és pénzügyi lehetőségeit. Itt kell megjegyzem, hogy a későbbi évtizedekben főként a Tisza-szabályozás megindulásakor és az azt követő időkben - a kiszélesedő vízszabályozó és ármentesítő társulati mozgalom pillérei a nagybirtokok voltak. Nemcsak azért, mert a nagybirtokrendszer akkor még töretlenül fennállt Mgyarországon. hanem azért is. meri a döntő mértékben önerőből végzeit vizimunkálatok költségeit a nagybirtokok tudták gazdasági súlyuk révén úgy-ahogy elviselni. Az államkincstár soha nem jutott abba a helyzetbe, hogy az érdekeltektől átvállalja a feladatot és a felmerülő költségeket egyfajta különadóból fedezze. A társulatok államosítására majd 150 évvel az első társulat megalakulása után került sor (1948), amikor a nagybirtok-rendszert felszámoló földosztás következtében földhözjutó nincstelen parasztság képtelen volt az ártéri járulékot folyamatosan fizetni. Beszédes József korában azonban a társulati mozgalom még csak kezdeti lépéseit tette meg. A Sárvizi Csatorna Társulat megalakulását követően jó darabig nem is szerveződött új vizitársulat. Az addig ismeretlen for-