Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

2. szám - Kiss Gábor: Települési hulladékok lerakódombjainak csurgalékvizei – a mennyiség és miőség időbeli változása és összefüggése a csapadékvízviszonyokkal

120 ———————————— kezdeti szakasza a csurgalékvíz megjelenésétől 8 hóna­pig tartott, majd az 1972. októberi ugrásszerű változást követően a reakciók intenzitása 3 hónap múlva, 1973. januárban érte el a maximumot. Itt tehát a csurgalékvíz megjelenésétől a bomlási folyamatok csúcspontjának el­éréséig 11 hónapra volt szükség, míg a Georgia Institu­te of Technology kísérleténél ez csak 8 hónapot vett i­génybe. Az eltérés magyarázata az éghajlati viszonyok különbözőségében és a kísérletek kivitelezésében rejlik. Georgiában ugyanis az évi csapadékmennyiség a kali­forniainak közel kétszerese, ráadásul itt a hulladékra kezdetben jelentős mennyiségű vizet is öntöttek. 15. ábra San Francisco (California) csapadék-eloszlása A kaliforniai csapadékviszonyok részben igazolják a csurgalékvíz-minőség alakulását. A 15. ábrán San Francisco csapadék-eloszlását mutatjuk be (Péczely Gy., 1984). Látható, hogy igen kevés nyári csapadék után szeptember-októberben következik be jelentős ugrás, ami a januári maximumhoz vezet. Összevetve a 14-15. ábrákat, észrevehető a görbék szeptember-január közöt­ti szakaszának hasonlósága. Ennek oka, hogy a száraz nyár után hirtelen megnövekvő csapadékmennyiség a bomlási folyamatokat meggyorsítja, ami a csurgalékvíz­ben ugrásszerű szennyezőanyag-növekedést jelent. A megelőző tavasszal lehullott csapadék valószínűleg annyira megemelte a csurgalékvíz-hozamot (erről saj­nos nincsen adatunk), hogy az ellensúlyozta a bomlás kezdeti fázisában lévő hulladékból kikerülő szennyező­dés növekedését. A tetőpont elérése után viszont az egy­re kevesebb csapadék ellenkező hatást vált ki: a lebom­lási reakciók csökkenő intenzitása ellenérc a kis vízho­zam fenntartja a magas szennyezettségi szintet. Ugyanez megfigyelhető egyébként a georgiai kísérlet esetében is, ha az atlantai mérőállomás csapadék-adatait ábrázoljuk (16. ábra). A görbe egy szakasza (októbertől márciusig) itt is nagyon hasonlít például a 3. ábra KOI­görbéjére. Amennyiben az adott időszakok egymásnak megfelelnek - ezt rendelkezésre álló adatok híján csak HtDROIjÓGlAl KÖZLÖNY 1996.76. ÉVF. 2- SZ. feltételezzük - az ok-okozati összefüggések nyilván az e­lőzőkhöz hasonlóan magyarázhatók. 16. ábra Atlanta (Georgia ) csapadék-eloszlása Az elmondottak alapján három lényeges következte­tés adódik: 1. A bomlási folyamatok kezdeti szakaszában még vi­szonylag kevés szennyező anyag keletkezik, ezért ekkor a hulladékot érő csapadék növekedése a csurgalékvíz hí­gulását okozza, a csökkenő csapadékmennyiség pedig koncentráltabb csurgalékvizet eredményez. 2. A bomlási folyamatok kiteljesedésének szakaszá­ban, a tetőpont eléréséig, a csurgalékvíz hozama és szennyezettsége között egyenes összefüggés van, vagyis a mennyiség növekedése egyúttal a minőség romlásához vezet. A lebomlási folyamatok felgyorsultával ugyanis olyan nagy mennyiségű szennyező anyag keletkezik, ami folyamatos oldott anyag utánpótlást jelent a növek­vő csapadék mennyiséggel megnövekedett oldási kapa­citás számára is. Ebben az időszakban tehát az újonnan érkező csapadékvíz mindig talál olyan anyagot, amit ol­datba vihet, s ezáltal a csurgalékvíz egyre szennyezet­tebbé válik. 3. A lebomlás végső, hosszan elnyúló fázisában a ke­letkező szennyező anyagok mennyisége folyamatosan csökken. Ekkor a csurgalékvíz-hozam már jól követi a csapadék eloszlását, miközben a szennyezettség a vízho­zammal fordítottan arányos. Mivel azonban a lebomlási reakciók intenzitása folyamatosan csökken, ezért a kon­centráció-görbékre ezen a szakaszon a csapadék-elosz­lástól függetlenül is lassú csökkenő tendencia jellemző. 4. Összefoglalás A depóniában lejátszódó folyamatoknak, a csurgalék­víz képződésének fontos eleme a hulladékkal érintke­zésbe lépő víz, ami egy szakszerűen kialakított, de tető­vel le nem fedett depónia esetén döntő részben a csapa­dékból származik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom