Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)
1. szám - Császár József: Tények a Duna vízminőségéről
39 Tények a Duna vízminőségéről Császár József 1214. Budapest, Rákóczi Ferenc u. 50-56. Kivonat: Vízminőségi, s az egyidejűen rögzített vízhozam idősoraink a tapasztalatok szerint olykor elképesztő maximumokkal, s nevetséges minimumokkal lehetnek tarkítva. A tizedesvessző vigyázatlan "eltolásával" pl. kis patakokból folyamóriásokat, alig szennyezett vízfolyásokból tömény szennyvizeket, vagy éppen desztillált vizet lehetett képezni. A hibák a két évtizedes gyakorlat alapján azonban nemcsak általánosan, hanem részleteiben is ismertek, és nchány hetes munkával kiküszöbölhetők lennének. Ha szükség van a vízminőségi adatokra, akkor azokat raidbai is kell tartanunk, s tevékenységeinket csak jó adatokra szabad alapoznuk Az ellenőrzött mérések tényei azt mutatták, hogy a Duna hazai szakaszán a szerves szennyezettség jelentősen csökkent, a biológiai mutató javult, a nitrát ion csak igen mérsékelten változott, az ortofoszfát ion is csökkent. A dunacsúnyi "papírügns" sem váltotta be az ökológiai katasztrófa-jóslatokat. A cikk a Duna vízminőségét értékelő számos hazai sajtóközleménynek a valóságtól elszakadó súlyos megalapozatlanságára hívja fel a figyelmet. Kulcsszavak: vízkémia, a Duna vízminősége, környezetvédelem "Az igazság láthatatlan tankja nem ismer ellenállást, ha elindul, akkor robogásába belesiketül és belepusztul minden emberi igyekvés." (Rejtő Jenő) Bevezető Az igazságról szóló bölcs gondolatok közül azért választottuk mottóul éppen Rejtő Jenőét, mert van benne valami fontos, amit a hasonlók nem tartalmaznak: a "ha" szó. Sajnálatos, de ez a "ha" kifejezés meghatározó. Elspórolva ugyanis a tank üzemanyagát, vagy vezetését olyan emberekre bízva, akikre jószerével még egy kerékpár kormányzását sem bízná a józan ész, baj van: a robogás vánszorgássá, a dübörgés nyikorgássá korcsosul. Még az sem kizárt, hogy a hatalmas gépezet feletti uralomtól megmámorosodott vezető hátramenetbe kapcsol, s azokat tiporja el, akik diadalra segíteni mögéje sorakoztak... Az elmúlt évek során sokszorosan megaláztattunk, kudarcot kudarcra halmoztunk. Háborgunk, sajnáljuk magunkat, de "belterjes" morgásunkra ki figyel oda? Itt volna már az ideje annak, hogy önvizsgálatot tartsunk, megkeressük azt is, hogy mi hol, és miben hibáztunk ? "Felség: ez több mint bűn, ez hiba!" E szellemes kritikát ugyan állítólag Talleyrand mondotta Napóleonnak, de hasonló - bár kevesebb fényű - gondolatokhoz már e cikk szerzője is eljutott, s vélhetőleg eljutottak a vízminőségi adatok sűrűjében kutató "csudabogá r" szaktársaink is. Ami hibát ugyanis ebben elkövethettünk, azt el is követtük! Vízminőségi - s az egyidejűen rögzített - vízhozam idősoraink olykor elképesztő maximumokkal, s nevetséges minimumokkal lehetnek tarkítva. A tizedesvessző "eltolásával" kis patakokból folyamóriásokat, alig szennyezett vízfolyásokból tömény szennyvizeket, vagy éppen desztillált vizet képeztünk. E hibák az átlagokat és szórásokat is torzítják, de gondoljuk csak meg, zöld mozgalmáraink, s nem egy hivatásos kollegánk is a "jellemzőnek" éppen a maximumok, a szélsőségek tartományát vélelmezi. Volt olyan időszak, amelyen keresztül az adathiányt főleg a nitrogénháztartás komponenseinél - a 9-es számjegysereggel jelölték, így hátborzongató ammónium, nitrit és nitrát koncentrációkkal birkózhattunk, hiszen a géppel nem közölték, hogy pl. a 999,99 számérték elmaradt mérést jelölt. Az utóbbi időkben a nehézfémek idősorainál az adathiányt már a "0" számcsoporttal jelölték. A gép, természetesen, ezzel számolt, - így a nehézfémek nyomaitól is mentes, "mesés" folyókat hozhattunk létre. Vajon, nem kellene, vagy nem kellett volna a nulla érték és az adathiány eltérő jelentését a gépünkkel is tudatosítani? Nem egy vízminőségi idősor - egyszerűen: képzetlenségre visszavezethetően - hibás lett, s az ilyen hiba évről-évre ismétlődhetett. Ezek a hibák némi figyelemmel felderíthetők. Nem kellene ezeket a hibás adatokat az adatok tömegéből kiküszöbölni? Ugyanígy, ha a mérési sorozatok pl. kalibrációs hibák, a mintavételi helyek önkényes megváltoztatása, vagy más okok miatt eltorzulhattak? Ha analitikai metodikát változtattunk, akkor a vizsgált komponens idősorát sok esetben nyugodtan folytatták akkor is, ha megváltozott a mérési érzékenység, vagy, ha az új módszer másként reagált a zavaró hatásokra. Az ilyen esetekben gyakran súlyos vízminőségromlást, vagy éppen javulást mutattak trendjeink. Ennek álapján csodálatos értekezéseket lehetett írni az állítólag végbement változásokról, amelyeket (nem létező) terhelések növekedésével vagy csökkenésével lehetett magyarázni. Kit is csaptunk be? - Önmagunkat! Az ötvenes évek közepétől kezdődően sok-sok millió forint ráfordításával korszerű laboratóriumi hálózatot hozott létre a Vízügyi Szolgálat, s jelentős áldozatokkal folyamatosan fejlesztette, üzemeltette is azt! Nem a közpénzek pazarlása az, ha a hosszú évek során felgyülemlett több millió elemű adatbázis a számítógépeink memóriáiban szunnyad, s elemi hibái miatt bármely fellépő igény kielégítésére is alkalmatlannak tűnik ? A hibákat ecseteltük, de azok a két évtizedes gyakorlat alapján nem csak általánosan, hanem részleteiben is ismertek, és néhány hetes munkával kiküszöbölhetők
