Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

5. szám - Vágás István: A Hidrológiai Közlöny 75 éve

272 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVI'. 5. SZÁM tás. a talaj megmunkálása, lényegesen nagyobb mértékben a rizstermesztés, s feltehető, hogy a halastó létesítés is". _ Öllős Géza kisminta vizsgálatait a karsztrendszer hidraulikai folyamataira terjesztette ki A karsztrendszer üregeit a térbeli modell üvegcsövek rendszerével helyettesítette. Karádi Gábor a szabad szivárgási felületnek a "jellemző sugár" bevezetése útján történő kúthidraulikai meghatározásáról értekezett. A nyílt felszínű vízfolyások hordalékszállító képességére laboratóriumi kísérleti eredmények ismertetésével Hankó Zoltán adott jellemzést. Új mérőeszközöket mutatott be cikkében Haszpra Ottó, Kránicz László, Muszkalay László, Starosolszkv Ödön, Lipták Ferenc, Szabó László, Csorna János. A szél hatására létrejövő balatoni vízmozgásokról több éves helyszíni mérései nyomán Muszkalay László és Starosolszky Ödön adott tájékoztatást. A folyó- és talajvíz Duna menti összefüggéseit mutatta be Ubell Károly. A szerző a folyóból kiszivárgó és az oda visszaszivárgó vízhozam elsődleges befolyásolójának a folyó vízállás változási intenzitását (a vízállás idő szerinti differenciálhányadosát) tekintette. Ennek értéke minél nagyobb, annál kevésbé vesznek részt a mélyebb rétegek a vízszállításban. A hazai folyók homoküledékeinek nehézásvány összetételét Molnár Béla cikke tekintette át. A hazai löszfajták fizikai sajátságait llngár Tibor írta le. A vízföldtani kutatásoknak A Magyar Állami Földtani Intézethez, fűződő kilenc évtizedét Schmidt Eligius Róbert jellemezte. A Vízföldtani Osztály világviszonylatban is úttörő eredményei mellett a szerző azt sem hallgathatta el, hogy a 30-as évek óta sohasem sikerült összhangot teremteni az országos feladatok és a rendelkezésre álló felszerelés és létszám között. Az 50 C°-nál melegebb hévizeink feltárásának további lehetőségeivel Béltekv Lajos, hévforrásaink, mesterséges hévízfeltárásaink hőutánpótlódásával. azok védőterületével Léczfalvy Sándor cikke foglalkozott. Bolberitz Károly az ipartelepek vízgazdálkodásának hibáit összegezte. A tervezés, kivitelezés, üzemelés során az ipari, illetve a települési szennyvizek ki nem elégítő elválasztása okozott károkat A szennyvíztisztítás hatásfokával foglalkoztak Hock líéla, Benedek Pál, Csanády Mihály, Gregács Margit cikkci. A hazai detergensek lebonthatóságáról és toxikus hatásáról Horváth Imre és Gulyás Pál adott áttekintést. A közcsatornákba engedhető különböző anyagok határértékérc Szabóné Muliits Katalin kísérelt incg adatokat megállapítani. 1965. Sebestyén Olga a tótörtcneti törekvésekről és az állóvizek jelenének limnológiai vizsgálatáról írott értékelésében megállapította: "A nagy múltú és sokoldalú rendszertani szaktudás, limnológiai szemlélettel társulva, mind a vizek jelen limnológiai képének, mind a limnológiai múlt kidolgozása területén hasznosítható. Vannak szabatos mennyiségi módszerek, ezek mellett - közvetlensége miatt - nem lehet nélkülözni a minőségi jellemzők feltárását". Bérezik Árpád a folyók élővilágának és biológiai törvényszerűségeinek kutatásában az addig figyelembe vetteken: az áramlási tényezőn, a folyási sebességen túl, sőt. ezek helyett a vízjárás hatásának jelentőségét is igazolta a magyar Duna-szakasz állatvilágán. Rétháti László a talajvízjárás évi mentetét és az azt befolyásoló tényezőket vizsgálta két cikkében: "Jól felismerhetők a nagy hidrológiai periódusok, a talajvízállás sokévi szabályos hullámzása. A magas vízállású évcsoportok súlypontjai között (1942-43, ill. 1957) 12-13 év különbség van, annyi, mint az alacsony vízállásúaké között (1937-38, ill. 1950)". Vágás István az árhullámok vízgyűjtő karakterisztikán (egyúttal: egység-árhullámon) alapuló elméletét "időkvantum"-, továbbá "entrópia"- elméletté bővítette. V. Nagy Imre a különböző rendeltetésű csatornák talajának kolmatációjára mutatott bc kísérleti összefüggéseket. Hankó Zoltán szintén kísérletekre támaszkodva a fedőhengernek a vízugrás energiavesztcségében betöltött szerepét tisztázta. Bozóky-Szeszich Károly a hengeres tározó medencékben végbemenő áramlástani folyamatot a keveredés figyelembe vételével, a Froude- és Reynolds-számokkal írta le. Hamvas Ferenc és Starosolszky Ödön csőszivornyák vízszállítását leíró összefüggéseikét az öntözővíz mérésére is alkalmassá tették. Ijjas István részletesen foglalkozott az öntöző csatornák kapilláris vízveszteségeinek megállapításával. Szeifert Gyula megfigyelései nyomán új megállapításaként mondta ki: millió m rendű tározások is lehetségesek a Nyírség esők után vízzáróvá váló. laza homok felszínein. Molnár Béla a Dél-Tiszántúl ős-vízrajzi képének megformálásában elkülönítette a pannon időszakot követő szinteket, lehordási területváltozásokat és irányokat. Szebényi Lajos javaslatot tett az artézi vízforgalom meghatározására, a Dél-alföldre adott 285 l/min.km értékkel. "Ha a kitermelt artézi víz nem kapna utánpótlódást. talajvízszín-, vagy talajfelszín süllyedésnek kellene előállnia. Az Alföldön igen fontos artézi víz. termelésünket jelentős mennyiségben a csapadékból utánpótlódó dinamikus készletre alapíthatjuk". Urbancsek János leírta az Alföld negyedkori földtani képződményeinek mélyszerkezetét: "A vízföldtani tájegységeket mélyszerkezeti és kőzettani kifejlődés alapján lehet elkülöníteni, mert ezek határozzák meg elsősorban a kőzetben tárolt víz mennyiségél. nyomását, gázosságát. hőmérsékletét, utánpótlási lehetőségét, kémiai jellegét". Rónai András a mélység szerint jellemezte a felszín alatti vizek minőségének alföldi változását: "A negyedkori rétegekben mélyebben mozgó víz nem old ki nagyobb sómennyiséget a tároló kőzetekből. ... Minthogy az Alföld lapályos részein, de még a homok dombvidékeken is a felszín magasságkülönbségei kicsinyek, oldalirányú vízmozgás alig van. a helyben kioldott anyagok jelentkeznek a talajvízben". Béltekv Lajos egyik cikkében Magyarország ipari jelentőségű porózus hévizes víztartóit írta lc és jellemezte. A másikban Szabolcs-Szatmár magasabb fekvésű területeinek vízellátásánál a vízhozam növelés módszerei között ajánlotta a kútszűrő köriilkavicsolását. de még inkább a szűrőváz aktív beömlő felületének növelését. A hasításos. réselt szűrő 10. vagy a lyuggatott, szitaszövc-