Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

5. szám - Vágás István: A Hidrológiai Közlöny 75 éve

/ÁGÁS I.: A I i idrológiai Közlöny 75 éve 273 tcs cső 20%-ával szemben az akkor meg nálunk szinte ismeretlen, pálcavázas, belülről jól tisztítható kútszűrő­váz 65 %-nyi szabad szűrőfclülete lényeges fejlődés. Bolberitz Károly a felszíni vizek íz- és szaganyag gondjainak megoldásában első lépcsőfokként a gyors és biztos vizsgáló módszer kidolgozását jelölte meg. Papp Szilárd részletes, táblázatba foglalt jellemzést készített felszíni vizeink minőségéről a Tiszántúlra és a Tiszára. Szólott a vizek öntisztulásáról és véleményt nyilvánított a "terhelhetőség" fogalmáról: "Nehéz egysé­ges határértékeket megadni a bevezethető szennyvíz összetételére és hígítására. ..A terhelhetőséget, egyúttal a szennyvíztisztítás mértékét nagy általánosságban úgy tartom megszabhatónak. hogy a befogadóul szolgáló fel­színi vizek s/.cnnyezettcbb osztályba ne kerüljenek". A halastavas szennyvíztisztítás elvi kérdéseivel fog­lalkozott Donászy Ernő. közegészségügyi kérdéseivel Osanády Mihály és Gregács Margit cikkc. E kél utób­bi szerző a szennyvíz oxidációs tavakról is értekezett. A szennyvizekkel cs tápanyagokkal terhelt balatonföldvári halastó vízminőségét Toókos Ildikó tanulmánya érté­kelte. javasolva a megbízható kutatásához a kísérleti kö­rülmények megteremtését. 1966. A szerzők érdeklődése megélénkült az öntözés tárgy­köre iránt. A vízszükséglet általános hidrológiai kérdé­seit Szesztay Károly, egyes részletesebb kérdéseit Vcj;­vári Kezsöné cikkc tárgyalta. Esőztető öntözéssel Kál­mán Miklós és Mihályfalvy István, műanyagtömlős öntözéssel Bogárdi István és Kozák Imre. hatásfok vizsgálattal Szigyártó 7joItán, a csatornák talajszigete­lésével Ijjas István, a csapadék viszonyokkal Szász Gábor és Percze János cikke foglalkozott Kisminta kísérletek ismertetésére a II tiszai ví/lépcső tervezésével kapcsolatban Hankó Zoltán és Akantisz Zsuzsa részéről, a nagymarosi duzzasztómű esetében Pyber László részéről került sor. Kozák Miklós a geo­metriai torzítás hatásait vizsgálta a nyílt felszínű víz­mozgások kismintáiban kialakuló áramlásokra. I.ipták Ferenc kolmatációs laboratóriumi vizsgálatairól számolt bc. Molnár Lajos homok-, illetve elektromos modellkí­sérletekkel állapította meg a vákuumkutakhoz a talajon át történő levegőáramlás egves műszaki jellemzőit. A vízállás adatok statisztikai egyöntetűségének meg­állapítás módját példákon mutatta bc Csorna János, aki­nek a vízfolyások görgetett hordalckmcnnyiségét meg­határozó cikkc is megjelent Muszkalay László a Bala­ton szél okozta hossz- és keresztirányú kilendüléseire vonatkozó mérési adatait mutatta bc. s módszert adott a kilendülés meghatározására. Hévízfeltárásról értekezett a Kisalföld középső részel illetően Alföldi László. A Tisza-völgy déli részének vízföldtanát Miháltz István (poszthumusz) cikkc dol­gozta fel: "A Hátságról Szeged felé tartó számottevő ta­lajvíz-szivárgás egyedül a felszíni 3-5 m-es infúziós löszrétegben lehetséges. Ez szokta okozni az aránylag mély fekvésű és nem feltöltött Alsóvárosban a talajvíz felfakadását" A kardoskúti Fchcrtó vízföldtani viszonya­iról Molnár Béla és Mucsi Mihály cikkc szólt "Alkal­mas morfológiai és földtani viszonyok esetén a talajvíz áramlás kedvez a szikesedésnek". Korim Kálmán ta­nulmánya a vízgazdálkodási szempontból nagy jelentő­ségűnek ítélt pannóniai rétegek v íztároló és vízadó ké­pességéi meghatározó földtani tényezőket mutatta bc. Vendl Anna a Szentendrei-hegység nem karsztos forrá­sainak vízutánpótlására ható beszivárgási viszonyokat tárta fel Bélteky La jos hazánk geotermikus jellemzését adta az 1956-65 évek kútfúrásaiban végzett hőmérések nyomán. Urbancsek János cikkc nyomatékosan kiemelte a pálcavázas szűrőv el történő, nálunk akkor újszerű kútki­kepzés vízföldtani és gazdasági jelentőségét az ivóvízel­látásban Schmieder Antal a kút körüli kritikus sebes­ség és a megengedhető szivárgási sebesség kérdéseivel foglalkozott Öllős Géza. Dávidnc Deli Matild és Szol­noky Csaba a ny omás alatti kutak tervezéséhez labora­tóriumi szivárgási kísérleteik alapján szolgáltattak ada­tokat Marton Lajos a vízadó kutak elöregedését előse­gítő "okkcrcscdés" jelenségét írta lc. Az ivóvíz íz- cs szagtalanítása terén elért eredményekről Majorlaki Jó­zsef számolt bc. Horváth Imre oxigén-felvételi vizsgá­latokat végzett függőleges tengelyű mechanikus felületi levegőztető berendezéseken. Papp Szilárd - folytatva régebbi sorozatát - a Duna és az és/aki hegyvidék felszíni vizeinek minőségéi jelle­mezte Orlóci István és Tóth József közös cikkc az algákkal történő szennyvíztisztítást mutatta bc: "A baktcrium­alga együttélés eredményeképpen a baktériumok a szer­ves anyagot szervetlen anyagokká bontják, az algák pe­dig a lebontás fokozásához - a szennyvíz tisztítására ­oxigént termelnek". Szabó László és Szekrényi Béla a Keszthely-Hcv í/ öblözet láptalaja vízgazdálkodásának javítására irány uló vizsgálataikai ismertették, s a megoldáshoz talajcső há­lózat létesítését ajánlották Tölg István irányelveket ismertetett a kelet-ázsiai nö­vényevő halak meghonosításához: "Amíg a váratlan kö­vetkezményeket nem ismerjük, a növényevő halakat nem s/abad olyan vizekbe tennünk, ahol visszafogásuk megoldhatatlan, és ahonnét elvándorolhatnak" Aujeszky László - aki egyébként az évfolyamok so­rán ál világított meg meteorológiai kérdéseket cikkeiben - ezúttal a légköri frontálzónák hidrológiai jelentőségét emelte ki. 196'. 1967-ben ünnepelte meg a \layyar Hidrológiai tár­saság fennállásának ötvenedik évfordulóját Jubileumi íiléscnck előadásai a Hidrológiai Közlöny ünnepi szá­mában jelentek meg. Vitális Sándor: "Egy tudományos egyesület munkásságát legjobban a hivatalos kiadv ányá­ból értékelhetjük. A Hidrológiai Közlöny működését be­mutató összeállításból kitűnik, hogy az alapítók elgon­dolását sikerüli valóra váltani és a hidrológia minden á­gával foglalkozó szakembereket tömöríteni". Ihrig Dé­nes: "A síkvidéki vízrendezés feladata nem csak a vízle­vezetés. hanem a víz hasznosítása is. azért a leesett csa­padékvizei visszatartani és tárolni is hivatott" Schmidt

Next

/
Oldalképek
Tartalom