Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)
5. szám - Vágás István: A Hidrológiai Közlöny 75 éve
/ÁGÁS I.: A I i idrológiai Közlöny 75 éve 273 tcs cső 20%-ával szemben az akkor meg nálunk szinte ismeretlen, pálcavázas, belülről jól tisztítható kútszűrőváz 65 %-nyi szabad szűrőfclülete lényeges fejlődés. Bolberitz Károly a felszíni vizek íz- és szaganyag gondjainak megoldásában első lépcsőfokként a gyors és biztos vizsgáló módszer kidolgozását jelölte meg. Papp Szilárd részletes, táblázatba foglalt jellemzést készített felszíni vizeink minőségéről a Tiszántúlra és a Tiszára. Szólott a vizek öntisztulásáról és véleményt nyilvánított a "terhelhetőség" fogalmáról: "Nehéz egységes határértékeket megadni a bevezethető szennyvíz összetételére és hígítására. ..A terhelhetőséget, egyúttal a szennyvíztisztítás mértékét nagy általánosságban úgy tartom megszabhatónak. hogy a befogadóul szolgáló felszíni vizek s/.cnnyezettcbb osztályba ne kerüljenek". A halastavas szennyvíztisztítás elvi kérdéseivel foglalkozott Donászy Ernő. közegészségügyi kérdéseivel Osanády Mihály és Gregács Margit cikkc. E kél utóbbi szerző a szennyvíz oxidációs tavakról is értekezett. A szennyvizekkel cs tápanyagokkal terhelt balatonföldvári halastó vízminőségét Toókos Ildikó tanulmánya értékelte. javasolva a megbízható kutatásához a kísérleti körülmények megteremtését. 1966. A szerzők érdeklődése megélénkült az öntözés tárgyköre iránt. A vízszükséglet általános hidrológiai kérdéseit Szesztay Károly, egyes részletesebb kérdéseit Vcj;vári Kezsöné cikkc tárgyalta. Esőztető öntözéssel Kálmán Miklós és Mihályfalvy István, műanyagtömlős öntözéssel Bogárdi István és Kozák Imre. hatásfok vizsgálattal Szigyártó 7joItán, a csatornák talajszigetelésével Ijjas István, a csapadék viszonyokkal Szász Gábor és Percze János cikke foglalkozott Kisminta kísérletek ismertetésére a II tiszai ví/lépcső tervezésével kapcsolatban Hankó Zoltán és Akantisz Zsuzsa részéről, a nagymarosi duzzasztómű esetében Pyber László részéről került sor. Kozák Miklós a geometriai torzítás hatásait vizsgálta a nyílt felszínű vízmozgások kismintáiban kialakuló áramlásokra. I.ipták Ferenc kolmatációs laboratóriumi vizsgálatairól számolt bc. Molnár Lajos homok-, illetve elektromos modellkísérletekkel állapította meg a vákuumkutakhoz a talajon át történő levegőáramlás egves műszaki jellemzőit. A vízállás adatok statisztikai egyöntetűségének megállapítás módját példákon mutatta bc Csorna János, akinek a vízfolyások görgetett hordalckmcnnyiségét meghatározó cikkc is megjelent Muszkalay László a Balaton szél okozta hossz- és keresztirányú kilendüléseire vonatkozó mérési adatait mutatta bc. s módszert adott a kilendülés meghatározására. Hévízfeltárásról értekezett a Kisalföld középső részel illetően Alföldi László. A Tisza-völgy déli részének vízföldtanát Miháltz István (poszthumusz) cikkc dolgozta fel: "A Hátságról Szeged felé tartó számottevő talajvíz-szivárgás egyedül a felszíni 3-5 m-es infúziós löszrétegben lehetséges. Ez szokta okozni az aránylag mély fekvésű és nem feltöltött Alsóvárosban a talajvíz felfakadását" A kardoskúti Fchcrtó vízföldtani viszonyairól Molnár Béla és Mucsi Mihály cikkc szólt "Alkalmas morfológiai és földtani viszonyok esetén a talajvíz áramlás kedvez a szikesedésnek". Korim Kálmán tanulmánya a vízgazdálkodási szempontból nagy jelentőségűnek ítélt pannóniai rétegek v íztároló és vízadó képességéi meghatározó földtani tényezőket mutatta bc. Vendl Anna a Szentendrei-hegység nem karsztos forrásainak vízutánpótlására ható beszivárgási viszonyokat tárta fel Bélteky La jos hazánk geotermikus jellemzését adta az 1956-65 évek kútfúrásaiban végzett hőmérések nyomán. Urbancsek János cikkc nyomatékosan kiemelte a pálcavázas szűrőv el történő, nálunk akkor újszerű kútkikepzés vízföldtani és gazdasági jelentőségét az ivóvízellátásban Schmieder Antal a kút körüli kritikus sebesség és a megengedhető szivárgási sebesség kérdéseivel foglalkozott Öllős Géza. Dávidnc Deli Matild és Szolnoky Csaba a ny omás alatti kutak tervezéséhez laboratóriumi szivárgási kísérleteik alapján szolgáltattak adatokat Marton Lajos a vízadó kutak elöregedését elősegítő "okkcrcscdés" jelenségét írta lc. Az ivóvíz íz- cs szagtalanítása terén elért eredményekről Majorlaki József számolt bc. Horváth Imre oxigén-felvételi vizsgálatokat végzett függőleges tengelyű mechanikus felületi levegőztető berendezéseken. Papp Szilárd - folytatva régebbi sorozatát - a Duna és az és/aki hegyvidék felszíni vizeinek minőségéi jellemezte Orlóci István és Tóth József közös cikkc az algákkal történő szennyvíztisztítást mutatta bc: "A baktcriumalga együttélés eredményeképpen a baktériumok a szerves anyagot szervetlen anyagokká bontják, az algák pedig a lebontás fokozásához - a szennyvíz tisztítására oxigént termelnek". Szabó László és Szekrényi Béla a Keszthely-Hcv í/ öblözet láptalaja vízgazdálkodásának javítására irány uló vizsgálataikai ismertették, s a megoldáshoz talajcső hálózat létesítését ajánlották Tölg István irányelveket ismertetett a kelet-ázsiai növényevő halak meghonosításához: "Amíg a váratlan következményeket nem ismerjük, a növényevő halakat nem s/abad olyan vizekbe tennünk, ahol visszafogásuk megoldhatatlan, és ahonnét elvándorolhatnak" Aujeszky László - aki egyébként az évfolyamok során ál világított meg meteorológiai kérdéseket cikkeiben - ezúttal a légköri frontálzónák hidrológiai jelentőségét emelte ki. 196'. 1967-ben ünnepelte meg a \layyar Hidrológiai társaság fennállásának ötvenedik évfordulóját Jubileumi íiléscnck előadásai a Hidrológiai Közlöny ünnepi számában jelentek meg. Vitális Sándor: "Egy tudományos egyesület munkásságát legjobban a hivatalos kiadv ányából értékelhetjük. A Hidrológiai Közlöny működését bemutató összeállításból kitűnik, hogy az alapítók elgondolását sikerüli valóra váltani és a hidrológia minden ágával foglalkozó szakembereket tömöríteni". Ihrig Dénes: "A síkvidéki vízrendezés feladata nem csak a vízlevezetés. hanem a víz hasznosítása is. azért a leesett csapadékvizei visszatartani és tárolni is hivatott" Schmidt