Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

2. szám - Vágás István: „A Tisza megrettent…” – A kétszáz éves Vásárhelyi Pál emlékezete

VÁGÁS 1.: Vásárhelyi Pál emlékezete 67 Részletek a Tisza szabályozás 1859-1864 évi felügyelői jelentéséből {Előadta: Herrich Károly 1865. március 27-én, a tiszavölgyi társulatok nagygyűlésén) Ezen rövid öt év alatt két válságos évet étünk, melyeknek következményeit a Tisza-szabályozás sokáig fogja érezni, s mely emlékezetes maradand - az egyik hallatlan nagy vizei, a másik hallatlan kis vizei miatt Az 1860-i nagy áradás folyamatát, következményeit már 1860-ban volt szerencsém előadni, s a folytonosan tartó apróbb áradások miatt lehetetlen volt a sok károkat helyrehozni - s az átvágási munkálatoknál is ez okból vajmi kevés volt az eredmény. Az 1863. azon második válságos év, melyet annyi aggodalom között kellett megélnünk, s mely hazaszerte emlékezetes marad. Azon nyomor, melyet előidézett, sokára fog eltünedezni. mivel az inség enyhítése tekintetéből oly töltésvonalak épültek fel, melyeknek megkezdhetéséről szó sem volt - és valamennyi még hiányzó átvágás szintén munkába vétetett, a meglévők pedig, részint mélyíttettek, részint szélesíttettek. S így, habár ezen száraz év szomorú emléke sokáig fennmarad is, szabályozási ügyünkre annyiban kedvező és jótékony hatással volt, hogy a magas kormány azon munkákat, melyekre bizonyára egynéhány év kelletett volna, egyszerre megrendelte, s ezáltal az annyira sürgetett összhangzás az átvágás és töltés munkálatok között egy rövid év alatt eléretett. Ma tehát ott állunk, hogy a szabályozási vállalat bevégezése felett nyilatkozhatunk. (Ebben Herrich tévedett: a töltések még messze voltak a kívánatos méretüktől, s az átvágások sem fejlődtek kellően. - V.I.) A legutolsó, 1860-i nagygyűlésben szerencsés volt tisztelettel jegyzett felemlíteni, mily ellenvetések tétettek a szabályozás ellen - ma ezen ellenvetések éppen úgy, mint ezelőtt, ismét felemlíttetnek - de megtoldatnak az által, hogy szabályozásunk elvette az Alföldtől az éltető esőt, s így az oly climatikus változást idézett elő, melynél fogva a híres termékeny Alföld tökéletes megromlása várható, elannyira, hogy a hajdan Kanahán Alföld Sahara sivataggá lett átváltoztatása már ma is tényképpen állíttatik fel - és ezen vélemény, egy rövid napok előtt megjelent tudományos statistikai műben ismét különös nyomatékkal kiemeltetik. (Már 1863-ban isi V.I.) A legfontosabb ellenvetés, mely a szabályozás követett rendszere ellen tétetik, abban áll: hogy az átvágások felülről kezdettek meg, s így az árvizek iszonyú rohammal megindíttattak, s azok alól megfenekelvén, ott pusztításokat okoznak. Egyébiránt általános a hiedelem, hogy a folyákat alólról kell szabályozni, s ez bizonyosan onnan vehette eredetét, hogy soha folyókat egész kiterjedésükben, de tudtunkra mindenütt csak részleteiben vették szabályozás alá. Nincs oly általános előítélet, mint e tekintetben az eljárást illetőleg! Az, hogy egy folyam eredeti állapotában és egész 160 mértföld hosszban egyszerre jöjjön javítás alá, csak nekünk jutott feladatul. Annak, ki Titeltől, a 107. átvágástól az első átvágáshoz Koród alá vaskövetkezetességgel kívánt volna haladni alulról felfelé, annak bizonyára 150 évre, másfél századra lett volna szüksége. Azonban a kérdés veleje ott van: történt-e rendetlenség, zsúfoltunk-e a széles Alföld, a lassú Tisza vonalának valamely pontjára oly víztömeget, honnan az csak lassanként képes elvonulni? Ezelőtt felül lassan apadt a víz, de alól is csak huzamos idő múlva vonult el, ma azonban felül gyorsan apad. alól pedig megfeneklik, s onnét alig vonul el: ha ez így lenne, akkor igen nagyon hiba történt volna. De hogy állunk ma? Ha a felső Tisza árad, a közép és alsó Tisza nem egészen hét nap alatt árad. Ha a felső Tisza apad, 2-4 nappal később az alsó Tisza minden pontján apad. Váritól le Csap-Tokajig a hajósok azt állítják, hogy azon útra, melyre ezelőtt hetek kívántattak, ma napok kellenek, ugyanekkor Szeged alatt a molnárok azt állítják, hogy ma közép víznél sebesebb vizük van, mint ezelőtt a legnagyobb áradásoknál. De, általánosan érdekelt, mint nem érdekelt egy hanggal állítja: sebesen megjön az árvizünk, de gyorsan el is megy Pedig még átvágásaink nincsenek kiképezve, azon képződési fok, mely egészen fel fogja hatását mutatni, még legalább 10 évre van a jövőbe hátralökve. Felemlítik még szabályozásunk ellen, hogy töltéseink gyengék, s nincsenek azon elemhez mérve, mellyel dacolniuk kellene. Ezen ellenvetés alaposságát mély tisztelettel alólírt már 1860-ban elismerte. Azonban, tekintve szegénységünket, tekintve körülményeinket, hogy ma még van érdekeltség, mely töltéseit felépíteni ily szerény mérvekkel sem képes, úgy ismét be kell vallani, hogy nagyon is elég oly mérvekkel építeni, amint azt mi tevénk, miután annak előállításához is csak úgy juthattunk, hogy 32 éves kölcsönt kellett végettük kötni. {Itt van az építés során bekövetkezett árvízkatasztrófák fő oka, beleártve az 1879. évi szegedi árvizet is. A töltések még sokáig sem elég magasak, sem elég erősek nem lehettek... V.I.) Szabadjon felemlíteni, hogy a nedves 1860-ban nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy az Alföldet az őt kínzó túlságos víztől csak úgy lehet megmenteni, ha a Felföldön egész völgyeket áldozunk fel, amelyekben a felesleges vizeket visszatartjuk, s a költséges gátak, átvágások csak úgy fognak feladatuknak megfelelni, ha a túlságos vizeket medencékbe gyűjtve akkor bocsátjuk le a völgybe, mikor ez lehetséges. Pedig, nem szabad felednünk, hogy már 1860-ban néhány ezer holdat kivéve, a száraz árterek mind mentesítve voltak. 1863-ban azonban egy páratlan szárazság következvén, ismét az ellenkezőbe esve, hosszadalmasan bizonyítgatni kellett, hogy a Tiszának voltaképpen még van vize. Szabadjon felemlíteni, miszerint az 1863 évnek csapása nem elszigetelt jelenség, Buda-Pest környékén, de az ország különböző részein is, a kutak éppen úgy kiszáradtak, s eső csak úgy nem volt, mint az Alföldön. Az időjárásnak ily különösségei megvoltak századok előtt, meglesznek századok múlva, ezeket a gyenge emberi kéz nem képes rögtön átváltoztatni. Szerencsénkre, ez lehetetlen. Lelke meggyőződését fejezi ki mély tisztelettel jegyzett, hogy szabályozásunk menete és kivitele ellen alapos kifogást tenni lehetetlen, s hogy komoly baj nem idéztetett elő sehol sem. Ügyszereteténél fogva azonban be kell vallania, hogy a szabályozás két pontján igen is