Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

6. szám - Hankó Zoltán: A szigetközi vízpótlás környezeti hatásai. (Megjegyzések a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium 1995. szeptember 30-i azonos című tájékoztatójához)

IIANKO Z.: A s/igclküli vbjmtlás hatásai 373 felelnie a valószínűségi vizsgálatok alapvető szabályainak, nevezetesen az észlelési adatoknak egyöntetű, független elemekből álló idősort kell alkotniok, és meg kell Jelelniük a reprezentativitás feltételének. Az idősor adatainak egyöntetűsége és elemeinek egymástóli függetlensége statisztikai módszerekkel vizsgálható, az adatsor reprezentativitása felhasználói judícium alapján minősíthető. Az. egyöntetűség kritériuma azt jelenti, hogy az idősor elemei egyazon populációból származó minta elemei. Ez a feltétel biztosan nem áll fenn talajvíz kút vízállás-idősora elemeit illetően, mert azt részben a felszíni vízfolyások vízjárása, részben a csapadék és párolgás, részben a talajvízmozgás alakítja. A Duna vízjárását illetően többen, különböző szelvényekben vizsgálódva arra a megállapításra jutottak, hogy nem található olyan szakasz. a folyón, ahol a vízállás idősora akár csak egy éven belül is egyöntetűnek lenne lekinthelő (ennek elsőrendű oka a meder szinte folytonos módosulása, változása). Az inhomogenitás (az egyöntetűség hiánya) gyakran fennáll a csapadékból származó beszivárgást, illetőleg a talajvízből származó párolgást illetően is, mert ez - egyebek között - pl. függ a felszín művelési módjától, a növényzettől (annak térbeli és időbeli alakulásától), stb. Hasonlóképp, a talajvízmozgás jellemzői is inhomogén eloszlásúak, mivel a mozgást létrehozó gradiens az inhomogén dunai vízállás-idősor függvénye. A második feltétel, hogy a talajvízállás idősorát képező minta elemei egymástól függetlenek legyenek. A hálózati kutak 3 naponkénli észlelése kizárja, hogy az egymás után következő észlelések ne higgjenek egymástól. Sajnos a homogenitás (egyöntetűség) és a függetlenség ellenőrzésére az utóbbi néhány évtizedben (a lalajvízjárást illetően) nem található példa a hazai szakirodalomban, így ezek tekintetében csak a rcntick szerinti logikai megfontolásokra támaszkodhatunk. De, még hátra van a reprezentativitás kérdése, amelynek során arra kell választ adni, hogy az észlelési adatok cs azok feldolgozása jól reprezentálják-e azt a jelenséget, amit vizsgálni kívánunk. Az első talajvíz domborzati térkép a Duna elterelése előtti 22 hónap átlagos állapotát reprezentálja, és így vélelmezhetjük a reprezentativitás kritériumának kiclégítcttségét (ha most cl is tekintünk a homogenitási és függetlenségi kritériumok valószínű statisztikai kielégítctJcnségétől), bár szerencsésebb lett volna a töredék év helyett teljes hidrológiai év(ek)et figyelembe venni, Ezyel szemben a második ábra a Duna elterelése utáni 26 hónap átlagos talaj vízdomborzatát ábrázolja. A reprezentativitás itt már alapos okkal megkérdőjelezhető - és nemcsak a töredék-év és az előbbitől eltérő hosszúságú idősor miatt -, hanem azért is, mert ezen időszak alatt több. hosszabb-rövidebb ideig működő vízpótlási változat szakította meg a vízpóllás nélküli állapotot, így az. eredményként megjelenő "átlagos" talajvízdomborzatról csak annyi jelenthető ki, hogy az elterelés utáni állapotot mutatja, de nem tudni, hogy milyen űzetni állapotot jellemez. A két ábra egybevetése tehát (fiíggetlenül a homogenitás és a függetlenség statisztikai módszerekkel vizsgálható meglététől vagy hiány ától) reprezentativitási okok miatt is megkérdőjelezhető. A reprezentativitás tekintetében további kételyeket ébreszt, hogy a talajvíz-rétegvonalakat ábrázoló térképek egyike sem tükrözi a győri és a mosonmagyaróvári ivóvíz kutak depressziós tölcséreinek hatását a talajvíz domborzat alakulására (ez világosan elárulja, hogy a talajvízdomborzat szerkesztője nagyon fontos helyi jellegzetességekről nem tud, s a mechanikus szerkesztési eljárás nem volt elég érzékeny e jellegzetességek kimutatására). - E három ábra - az előbbiek szerinti hiányosságok ellenére - tájékoztatást adhat egy-egy időszak energetikai viszonyairól, illetőleg annak megváltozásáról (hiszen a talajvíz-domborzat rétegvonalai ekvipotenciális vonalak), csak a megbízhatóság jellemzése hiányzik. Ha a talajvízállás-idősorok várható értékének meghatározása mellé jellemzésként megadná a szórás (kockázati tartomány) értékét is, az már sokkal többet mondana, mert a várható érték területi eloszlása mellett (amit az első és a második ábra feltüntet) be lehetne mutatni a szórás (vagy a kockázati tartomány) területi eloszlását is: ezzel jellemezve a talajvíz-domborzati térkép, az energiatartalom hely szerinti eloszlásának megbízhatóságát. Ezek segítségével meghatározható lenne a harmadik (a talajvízdomborzat változását feltüntető) térkép szórás (kockázati tartomány) térképe is, tájékoztatást adva a vízszintsüllyedés (emelkedés), az energiatartalom megváltozásának megbízhatóságáról. (Könnyen kiderülhet, hogy az 1-2 m-es vízszintsüllyedés/emelkedés szórása/kockázati tartománya azonos nagyságú, vagy esetleg még nagyobb is, arai igen csak megkérdőjelezné az eredmények megbízhatóságát. Meg kell említeni, hogy ilyen különbségek megbízhatóságának jellemzésére a Student-féle valószínűségi eloszlás még különböző súlyú összetevők esetén is egyértelmű felvilágosítási ad.) - Hiányzik ugyanakkor a talajvíz domborzat és a fedőréteg alja egymáshoz való viszonyának ábrázolása, pedig a terület flórája és faunája szempontjából ez a lényeges, nem a talajvíz domborzat süllyedése/emelkedése (s ennek elkendőzése újabb vétek, mert ez J. Fouché nyomán is már súlyos hiba). A fentiek összefoglalásaként megállapítható, hogy a hidrológiai/hidraulikai/vízgazdálkodási rezsim-változás bemutatása nemcsak hiányos, hanem szakmailag megalapozatlan is, így az ezekre támaszkodó, a természeti károk meghatározására irányuló löreh'éseknek a megalapozása nemcsak hiányos és hibás, hanem félrevezető is. (Erre az esetre is érvényes: a rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni [Deák Ferenc (1803-1876)]). * * * Egyébként, időszerű lenne, hogy a "zöld mozgalmak" felülvizsgálják axióma szerű alaptézisüket, mely szerint a természeti állapot minden megváltozása (pl. vízgazdálkodási beavatkozások nyomán) káros, mert csak az az állapot a jó, azt kell fenntartani vagy visszaállítani, amit a "mozgalmár" annak deklarál. Ez az álláspont (rövid távú és politikai indíttatású attitűd) statikus szemléletmódjával szöges ellentétben áll az evolúció dinamikus