Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)
6. szám - Hankó Zoltán: A szigetközi vízpótlás környezeti hatásai. (Megjegyzések a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium 1995. szeptember 30-i azonos című tájékoztatójához)
.374 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75: ÉVI': C ,. SZÁM törvényszerűségeivel, aminek legfőbb jellemzője a változás és ezzel az alkalmazkodás, a fejfenntartás biztosítása érdekében (Erasmus Danvin j 1731-1802/, Charles R.Damin / 1809-I882J, AlfrcdR.Wallace 11823-1913]). Ugyanez az axióma az alaptézise az 1992. évi Rio de Janeiro-i "Világ Csúcstalálkozó" utópiájának, a "fenntartható fejlődés" doktrínájának is, ami a keletkezése idején, az 1960-as évek elején, amikor e tézist ,/. F. Kennedy, az USA akkori elnöke meghirdette, úttörő és előremutató volt. De (7. Bush, ugyancsak az USA elnökeként Rio de .Janeiróhan semmi olyan ajánlást, megállapodást nem volt hajlandó aláírni országa nevében, amcly ezt az utópiát elismerte, alátámasztotta, erősítette volna. Ez időtáji már voltak ugyanis olyan józanul gondolkodó szakemberek, akik felismerték és elismerték, hogy egyrészt minden, az embert szolgáló fejlődés/fejlesztés az ember környezetébe való beavatkozással jár, másrészt a természeti környezet sem értelmezhető az ember nélkül (mert környezete az embernek van), nincs absztrakt természeti környezet, amit az ember ellen védeni kell(ene). ellenkezőleg: a természeti környezel védelme, sőt fejlesztése az ember hosszú távú érdeke. 7.) "A természeti károk áttekintése, a vízpótlás hatása" című fejezetnek már az első mondata (sőt címe is) valójában értelmezhetetlen, mert, vajon mily en jogon lehet károsnak minősíteni - mérlegelés nélkül - a vízgazdálkodási beavatkozás nyomán beállott változásokat a természeti környezetben? A természeli környezel a lassú gradációs evolúció folyamataként változik, amelyet időnként megszakít egyegy ugrásszerű változás (ez. is az evolúció része). Ez lehet természeli cs emberi eredetű egyaránt. Természeli eredetű volt (legalábbis geológiai időléptékben mérve), amikor a Duna medre átváltott a brucki áttörésből a dévényi áttörésbe, s ennek eredményeképpen a Dunántúlon a folyó medre az ÉNY-DK (oirányról átváltott a NY-K-i főirányra, s a pleisztocén korban fellöllölte az egyre süllyedő Csallóközi-Szigetközi medencét. Vagy emberi hatás okozta gyors változás (geológiai időléptékben mérve) a múlt század közepétől e század közepéig az. ármentesítés végrehajtása, melynek nyomán a széles, nyílt folyami árterek két részre oszlottak: az árvédelmi töltés és a folyó közötti hullámtérre és az árvédelmi töltésen kívüli mentett ártérre. Ez. az évszázadnyi hosszúságú folyamat a növény- és állatvilág szempontjából gradációs evolúciós folyamatnak is tekinthető (bár ezt a folyamatot más civilizációs hatások is befolyásolták). Vitathatatlanul ugrásszerű civilizációs hatásként változtatta meg e Duna-szakasz természeti környezetét a Dunacsimi Vízlépcső 1992. októberi üzembe helyezése. Ez szükségszerűen maga után vonja a (lóra- és fauna-közösség változását, mert az evolúció törvényei szerint az új helyzet más fajok/fajták számára előnyös, ezért ezek elterjedését, gyarapodását szolgálja, míg mások számára ez kedvezőtlen. Ezt a szukccssziós cs a predációs viszonyok megváltozása is jelzi. Az evolúció törvényszerűségeit követő változásokat mérlegelés nélkül - degradációnak minősíteni csak "mozgalmár" értékelésként lehetséges. Sajnos a civil "zöld" szerveződések "mozgalmár" attitűdje már megjelent (vagy még fennmaradt) a magyar közigazgatás egycs szerveinél is. így a "Természetvédelmi Törvény" tervezetének "Vízhasználat, vizes területek" című fejezete nemcsak természettudományi alapigazságokkal nem egyeztethető össze, de belső jogi ellentmondásoktól sem mentes. Pl. valamennyi természeti területen tiltja a vízügyi beavatkozást, mert az veszélyezteti az élővilágot (58.§. (1) bek ). Ugyanakkor "a vízgazdálkodási feladatot ellátó szerv ... vízkészletet köteles biztosítani ökológiai vízhasználat céljára" (57.§. (2) bek ). Ez a két, önmagában is többszörösen ellentmondó törvényhely csak kiragadott példa a sok abszurditás közül, ami tanúsítja, hogy a természeti környezet védelme józan szakértelmet, együttműködési készséget, és kölcsönös megbecsülést és megértést igényel, nem pedig "mozgalmár" kinyilatkoztatásokat. Tisztelet adassék annak a lényeges megállapításnak, hogy a fenékküszöb üzembehelyezése rövid idő alatt jelentős pozitív vízgazdálkodási változásokat eredményezett, ezek hatása a természeti környezetre azonban csak hosszabb idő elteltével értékelhető. Ez a többször is megfogalmazott megállapítás pozitív kicsengése ellenére - érthetően - tartózkodó. Végső következtetésként megállapítható: a KTM ezen tájékoztatója a "zöld" mozgalmak apoteózisa helyett azt tanúsítja, hogy a "zöld" szakértők téves szakmai javaslatai nyomán meghozott politikai döntések az 1993/94. évi vízpótlási próbálkozásokat sikertelenségre és eredménytelenségre ítélték. ("A tévedés nem a tudás hiányossága, hanem megítélésünk helytelensége ... Akik nem képesek következetesen gondolkodni, cs nem képesek pontosan mérlegelni az ellentétes értékű bizonyítékok súlyát, azok könnyen állítanak olyat, ami nem valószínű... "[Jo/m Locke (1632-1704)]). Áz 1995. évi, a Dunakiliti közeli fenékküszöbös megoldásra alapított vízpótlás (a május végi üzembe helyezés miatt) látványos (lorisztikai eredményeket nem hozhatott ugyan, dc a hidrológiai/hidraulikai/vízgazdálkodási rezsim változásai biztatóak atckinletben, hogy a természeti környezet már 1996-ban előnyösen fog reagálni a megváltozott viszonyokra. S ha ez így lesz, az annak bizonyítékaként is értékelhető, hogy a Dunakiliti Vízlépcső üzembe helyezése sem váltana ki "ökológiai katasztrófát", mert ezzel együtt üzembe helyezhető lenne az eredetileg tervezett és megépített vízpótlás is, aminek csak "kisöccse" a fenékküszöbös változat. (A Dunacsún névhasználathoz a Ihmacsúny ellenéhen e cikkben a Szcrrö ragaszkodott). A kézirat lezárva: 1995. november 20.
