Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

6. szám - Vásárhelyi Pál: Előleges javaslat a Tisza áradásának minél elébbi gátlása tekintetéből

340 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY, 1995. 75. ÉVF. 6. SZÁM lőadatnék. helyén van itt a különböző magasságban növekedő vizek gyorsabb lefolyása sebességéről és tömegéről némi elméleteket előre bocsátani, s azokból a töltés emelésénél követendő elvet meghatározni. A tapasztalás mutatja, hogy a Tiszának közép sebessége vize tömegével együtt nő, és medre teljében a legnagyobb közép sebességét eléri: mihelyt pedig olyan vízállás következik be. mikor a víz természetes saját partjain kitör és a szomszéd földet legnagyobb magasságban elönti, az áradás egészen más és megváltozott alakot nyer. A víz sebessége a főmederben a lehető legnagyobb egyforma folyásra jut ugyan, hanem az említett vízmagasság és tömegszerben, aránylag csekélyebb lesz annál, mellyel a víz partjai közt folyik, az új part vonalon pedig s átaljában a kitört áradásban a víz sebje jóval gyengébb, mint az anya folyóban, minek oka a fóldszín változékonyságában fekszik, minthogy az elöntött föld nem egyaránt lejtős, hanem vagy emelkedik, s ismét hajlik, vagy szélesedik s viszont szorul, miáltal a folyó sebje és szabad lefolyása különböző irányokban rendetlen ingerlések által zavarba hozatik, és a vízemésztés csökkenésbe marad, melyekből önként következik, hogy a vízárt lehetőleg összetartani kell, hogy a lehető legnagyobb és sebesebb lefolyás eszközöltessék, mit csak úgy lehet elérni. ha a part emelése, vagy ami mindegy, a töltés vonala kellő helyre tétessék. Hol és melyik a töltés kellő helye? az a folyó partvidéke vizsgálatából és ismeretéből tűnik ki; mert, ha azoknak az átvágások létrehozása és sikerűlések előtt feltöltetniek szükség, s a parthoz közel hagyatnak, azok a Tisza mostani kígyózó meneténél fogva a pusztulás veszedelmének tétetnek ki. Ha pedig a partról túlságos távolban húzatnak, akkor azon kénytelenség áll elő, hogy a vízár előtt nagyobb, s talán épen termékenyebb terűlet maradna nyitva. Ennek meghatározására szükséges tudni a szabályozás rendjét és menetét, mert mint fentebb is említém. a szabályozás rendjét a parancsoló szükséghez mérni, néha a nem halasztható kénytelenség idézi elő, mindenek felett pedig szükséges a part térfekvését ismerni s a föld gazdasági használatát is tekintetbe venni. A Tisza folyó partvidékének a kérdés alatti közön tett vizsgálatából mindenki meggyőződhetik, a színmérési adatok pedig csalhatatlan kimutatják, hogy a part közelébe fekvő föld többnyire emelkedettebb, mint a távolabb fekvő tér. melly gyakran 5-6-7 lábbal is alább esik a partiénál. így semmi kétséget nem szenved, miképp a parttól renden túli távolságban húzandó töltések 3, sőt sok helyeken 4 annyi munkába is kerülnének. Az itt javaslatba hozott töltésvonal kikeresésében a felhozott nehézségekre és akadályokra minden lehető figyelemnek kell fordíttatni, a helyszínén teendő nyomozások és vizsgálatoknál s különösen azon nézet is vezérül szolgáljon, hogy a most fenálló töltések is, mennyiben használtathatnának a lehetőségig? Valamint azonban a megkezdendő átvágások rendje kevésbé korlátolt, minthogy sok esetekben nem kikerülhetetlen feltétel az. mikép ez vagy amaz átvágás létrehozása előzze meg a másikat, ágy másfelől annál fontosabbnak mutatkozik azon kapcsolat, mellyben a töltések emelésének kell történni: mit használnak példáúl a legszilárdabb és meg nem támadható töltések Csap tájékán, hol a Tisza kedély teve kirontani, s árjait a Latorcza és Bodrogh folyókba önteni szokta, ha feljebb Beregh vármegyében annak kicsapongásai ellen nem intézkedünk? Semmit, vagy igen keveset, mivel egy nagy része az árvíznek, mint a fentebbi víz helyezeti leírásból látható. Beregh megyében oldalárkokon útat törvén, azon pontra ér, mellyről ezt Csapnál kiszorítani volt szándék. Ennélfogva elkerűlhetlen szükséges meghatározni azon rendszert, melyben a töltések közönként emeltessenek és kijelelni szakaszonként azokat, mellyek a szabályozás rendje szerint egymástúl függetlenül munkába vétethessenek. A térképen kijelelt Tiszát fékező töltések mennyisége azon esetben, ha fennálló töltések is helyenként használtatnának. melyeknek azonban szorosabb meghatározása végett még némi helyszíni vizsgálatok szükségesek, a törvényhatóságok határai szerint következőleg áll u.m. Ugocsában 2 427 Szathinárban 103 260 Bereghben 138 472 Unghban 14 304 Szabolcsban 441 633 Zemplénben 121 574 Borsodban 142 155 Összesen 963 825 köböl, melyeknek feltöltésére köbölenként 3 napszámot számítván 2 891 475 kívántatik. Ha pedig azok egészen új vonalban húzatnának Ugocsában 3 262 Szathmárban 215 865 Bereghben 387 645 Unghban 26 625 Szabolcsban 647 962 Zemplénben 269 827 Borsodban 274 237 Összesen: 1 825 425 köb ölnvi töltés, s nak felrakására 5 476 275 napszám lenne szükséges A Bodrog körűi Tokajtól felfelé Szölöskéig meddig a Tisza dagálya visszahat. 26 000 öl távolságban 67 166 köböl töltés kívántatik, ennek készítéséhez pedig 201 500 napszám. A Takta árok mellé húzandó 12 524 köböl testű töltéshez 37 573 napszám kell. minthogy a jobboldali dombos vidék által a vízár feltartóztatván a töltés csak a baloldalon Lucztól Tarczalig húzandó, a Tokaji hegyekről leszakadó ép vizek pedig elég helyet találnak ideiglenesen a Takta medrében, honnan kissebb víznél zsilipen keresztül a Tiszába bocsáttathatnak s e mód több helyen nevezetesen a Bodrogh közben lesz használandó. A Latorczának Csapnál 1050 öl hosszúságú csatornán a Tiszába szándékolt vezetése eszméje minden figyelemre méltó, mellynek haszna az lenne, hogy ennek alábbi rendezése és eltöltése egészen a Bodroghig elmaradna, s a Bodrogh is mintegy 10 000 köblábbal kevesebb vizet kapna, s következőleg környékét kevesebb vízárral borítaná el, ellenben Csapon alúl ép azon mennyiségben a Tisza kapna több vizet, mely nagy vízállásnál köriilbelől színét 11 (?) lábbal emelné. Ez elmélkedésből önként következik, mikép okvetlenül szükséges előbb a Tisza folyó viszonyait Csapon alúl rendezni s ágyát nagyobb