Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)
5. szám - Deák Antal András: Mikoviny Sámuel és a Tata környéki „posványságok” lecsapolása
289 Mikoviny Sámuel és a Tata környéki "posványságok" lecsapolása Deák Antal András Magy ar Vízügyi Múzeum, 2500. Esztergom, Kölcsey u. 2. Kivonat: Mikoviny Sámuel (1700-1750) Tata-Almás-Szöny térségében 1747-ben jelentős mocsár-lecsapolási munkát végzett, melynek során egy "Malom és levezető csatornát" (Canalis moláris et derivatorius) építtetett a tatai nagy tótól a Dunáig - ez a mai Által-ér. - valamint egy "Lecsapoló csatoniát" (Canalis exsiccatorius) Naszáltól kiindulva. Ezekre a munkákra vonatkozó ismereteinket a cikk szerzője eredeti forrásokra támaszkodva kíséreli meg tisztázni és pontosítani. Ismerteti Mikoviny Sámuel lecsapolási tervét. Kolinovich Gábor "Postuma memória..." c. írását, Eszterházy József és az Udvari Kamara között létrejött szerződést (1747. április 15.), egy 1794-ből származó jegyzőkönyvet és egy eddig ismeretlen Mikoviny-hídtervrajzot. Kulcsszavak: Mikoviny Sámuel. Eszterházy József. Magyar Udvari Kamara. Tata. Almás, Szőny, mocsárlecsapolás. tószabálvozás. hídépítés. malomcsatoma. lecsapoló csatorna. Zichy Mihály 1787-ben kárpótlási igényt nyújtott bc a bírósághoz egy 20-30 évvel korábbi árvíz pusztítása miatt, mondván, hogy a tataiak felnyitották a tavak zsilipjét, és Almásra zúdították a vizet. Az ügy kapcsán a bíróság 10 tanút hallgatott ki. akiknek vallomását jegyzőkönyvben rögzítette. 1 Az első kérdést és a Szabó István, szőnyi lakós. mint első tanú által adott választ bevezetésképpen idézzük, mivel az általunk tárgyalt területtel és üggyel kapcsolatos. "Le tett hite szerint, tegyen arról vallást a Tanu. emlékezik é arról az időrül. midőn azok a Tatai Posvánvságok egynehány, nevezetessen hány esztendőknek elfolyása alatt tett árkolások által végre egészen ki száríttattanak. a mellyek a kiszáríttás előtt Tatától fogva egés/.len az Almási ország utig kiterjedtenek?" A jegyzőkönyv így adja vissza a választ: "E tanu gyakrabban megfordulván a kérdésben lévő árkolások mellett, ncvezetessen a midőn Attyafiail látogatni Héregre gyakrabban el szokott volt járni, onnand vallya. hogy azon árkolásoknak munkája, mellyek a Tatai Posványságoknak elszárittására készíttettek, mint egy két esztendeig tartott légyen meg. egyéb aránt pedig azon Posványság. melly csincfának (?) neveztetett, és Tatától fogva az. Almási ország utig terjedett ki oly ingoványos volt. minek lőtte az jelentett árkolással ki nem szárittatott volna, hogy a szekér általában is levágott, és a marha el dúlt benne." A tatai-almási-szőnvi mocsarakról mind a tíz tanú hasonlóan vallott. Posványságnak nevezik, melybe gyakran kötésig süllyedt a füvet kaszáló ember. Lecsapolását a XVIII. sz. elején a Tatai birtokok tulajdonosa, gróf Eszterházy József szorgalmazta. A mérnök, akire támaszkodott. a híres Mikoviny Sámuel. A munkák történetét megkíséreljük rekonstruálni, bár teljes sikert nem Ígérhetünk. Előbb azonban vessünk egy pillantást a tárgyban már megjelent publikciókra! /. ábra. Mikoviny Sámuel lecsapolási terve I. Ismereteink Mikovinynak a szóban forgó területen kifejtett munkásságáról Az eddigi eredményeket legsommásabban a tatai vízimalmok történetét megíró, a hely hagyományait jól ismerő Körmendi Géza 2 több forrást is bizonyságul híva * foglalja össze: "A tatai vidék vizeit a környező falvak jobbágyainak temérdek munkájával Mikoviny szabályozta... Először a nagy halastavat és a Szomódhoz tartozó Teke tavat szorította mederbe 1730-ban. E munkák elvégzése után. 1747-ben csatornarendszerrel levezette a Tata. Almásfüzitő. Neszmély és Dunaalmás közt elterülő mocsarakat. A fő árkol, amely kétezer öl hosszúságban húzódik a Dunába, ma is Mikoviny ároknak hív ják" A kutatók - 18. sz-i eseményekről lévén szó. nem is csoda -. általában forráshiánnyal küszködnek. Ezért is érdemel figyelmet Fülöp Fva Mária publikációja 4.
