Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

5. szám - Deák Antal András: Mikoviny Sámuel és a Tata környéki „posványságok” lecsapolása

26(1 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVE 5. SZÁM melyben Eszterházy Józsefnek és a Magyar Kamarának a tatai mocsarak lecsapolására kötött szerződését említi meg

5. Ama állítása azonban, hogy Mikoviny csak 1746ban járt először a tatai uradalomban, nincs kellően alátámasztva. Tárczy-Hornoch Antal, Mikoviny életművének legjobb ismerője

6, annak tatai munkáiról szólva - a tata-tóvárosi uradalom Központi Igazgatóságától kapott adatok alapján - azt írja, hogy "Mikoviny valóban az 1730-as években foglalkozott a tatai Nagy-tó és a Cseke-tó szabályozásával". Úgy tűnik, ez igaz is. Az 1747. évi munkáinak kezdetét és befejezését jelző dátumai azonban miként azt látni fogjuk, - megbízhatatlanok. Amit pedig a mocsárlecsapolás kiváltotta felháborodást illeti, melyet valószínűleg Kolinovics Gábor

7 nyomán színezett ki. kissé túldramatizálta, az érintett falvak reakciójának magyarázatával pedig adós maradt: "A munka elvégzését ... nagyban hátráltatta néhány szomszédos földbirtokos rosszakarata s az általuk félrevezetett nép vak dühe. Mikovinynak élete kockáztatásával kellett a nagyszabású feladatot elvégeznie, és csak törhetetlen akaraterejének s fáradhatatlan tevékenységének köszönhető, hogy a lecsapolás. melynek folyamán sziklákat is kellett robbantania. 1747. nyarára elkészült"

8. Bizonyos éretelemben publikációnak tekinthetők a kiállítások szövegei is. Ezen az alapon fűzünk megjegyzést a tati vár kiállításának vitrinszövegéhez. A témában legfontosabb forrás az a Mikoviny-féle térkép és tervrajz, melynek fekete-fehér fotójával az említett kiállításban találkozik a látogató - Magát a térképet később még részletesen bemutatjuk - Itt a magyarázó szöveghez kívánunk hozzászólni, mivel egyenesen megtéveszti a látogatót. Mikovinynak helyenként nehezen kibetűzhető gót betűs német nyelvű szövegét talán félre értette a szerző, s azért állítja, hogy "a tatai tó vízét felduzzasztó töltés..." kapott "mellékábraként" helyet a vitrinben látható szabályozási térképen. Lentebb, amikor magát a térképet mutatjuk be, magának a térképnek a felirata tisztázza majd a kérdést. II. Mikoviny Sámuel és Eszterházy József Mikoviny Tata környéki tevékenységéhez alapvető forrásnak a már említett Kolinovics Gábor munkáját tekinthetjük, melyben a híres mérnök tevékenységéről természetesen Eszterházy Józsefhez kapcsolódva - több helyen is olvashatunk. Ez nemcsak abból a tépyből fakad. hogy Mikoviny időnként fontos szerepet játszott a gróf életében, hanem köszönhető annak is. hogy a szerző különösen nagyra becsülte őt. így történhetett meg, hogy művének díszítéséül beépítette az Eszterházy József oldalán harcoló Mikovinynak a sziléziai háború eseményeit kronosztikonos versben megéneklő művét

9. Először 1730-ban említi a kiváló geometrát: "Még ugyanezen évben Tata részét képező Tó-városban lévő magtáron kívül Somod és Tata halastavait helyreállította"

1

0 - közelebbit azonban nem tudunk meg tőle. Ez idő tájt Mikoviny Pozsony városnak már jó hírű mérnöke volt. A birtokainak gondját oly nagyon szívén viselő gróf itt kérhette fel. hogy jöjjön Tatára. Kapcsolatuk még szorosabbá vált a sziléziai háború idején

1

1. Miután ugyanis Mikovinyt az Udvari Haditanács mérnök őrnaggyá nevezte ki, "1745-ben a felkelő seregekkel Sziléziába behatolt és a jelentések szerint hűséggel szolgált"

1

2 - gróf Eszterházy József parancsnoksága alatt... Kolinovics elbeszéléséből azt olvashatjuk ki. hogy mérnöki ismereteivel, és építész talentumával és gyakorlatával Mikoviny Eszterházynak nagyon fontos emberévé vált, és "nagy hírnévre tett szert":"Mikoviny instruktor, aki mind a hadi építkezésekben, mind pedig az egyéb matematikai feladatokban rendkívül járatos volt. a Viadri partjára épült Kozlát a szükségnek megfelelően kiválóan megerősítette, a porosz, építészek által megkezdett védműveket befejezte, sőt azokat újakkal egészítette ki". Maga Mikoviny ezt így énekelte meg abban a verses elbeszélésében, melyet a magyaroknak a sziléziai háborúban véghezvitt jeles cselekedeteinek szentelt: "IVnlo, .et IVLIo, praefeCto, et arChlteCto MICoVInlo, CosLa noVIs fortlflCatlonls operlbVs pro Visa" 1

3 III. A mocsár lecsapolása a XVIII. századbeli források tükrében 1. Eszterházy József és a Magyar Kamara közötti szerződés 1

4 1747. március 7-én kelt az Udvari Kamarának azon leirata, mely a szóban forgó szerződés megkötéséhez a feltételeket biztosította: "Miután Őfelsége a komáromi földterületek feljavítása végett Mikoviny Sámuel tervei és felmérései alapján az almási területen egy vízelvezető csatorna építéséhez hozzájárult, és az ehhez szükséges összegeket jóváhagyta, minden feltételt biztosított ahhoz, hogy az említett geometra irányításával ezen létesítmény munkálatai minél hamarabb elkezdődjenek. Minderről tájékoztatván a Tekintetes Kollégiumot hivatalosan megkérjük, hogy a többször említett geometrát. aki már néhány területet Komárom környékén ettől függetlenül felmért, a terület előzetes felmérése végett a következő április hó elejére oda irányítani, és erről a Királyi Kamarát értesíteni szíveskedjék" 1

5. 1747. április 15-én kötötte meg Eszterházy József és az Udvari Kamara azt a szerződést, mely szerint "a kamarai mérnök, Mikoviny Sámuel, földrajzi felmérése alapján készült térképének "megfelelően két csatornát ásatnak, egyet a mocsarak lecsapolására. egyidejűleg mindkét uradalom hasznára, egyet pedig Tatától az almási malmokig". A terheket közösen viselik: a lecsapoló csatornára kétezer, a malomcsatornára négy és fél ezer florénát irányoztak elő. Továbbá megfogalmazták azon szándékukat is, hogy a "Canalis moláris et derivatorius" (Malomcsatorna. ma Általér) mindkét fél számára "fa és más dolgok szállítására is szolgál". A szerződés 10. pontjában a tatai uradalom kötelezte magát arra. hogy "a forrásokat kivéve Tata rétjeinek minden vizét, mint a naszáli malmok számára szüksége-