Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

5. szám - Vágás István: A Hidrológiai Közlöny 75 éve

/ÁGÁS I.: A I iidrológiai Közlöny 75 éve 269 Urbancsek János az alföldi artézi kutak fajlagos vízhozamából vízföldtani és ősföldrajzi következtetéseket tett: kirajzolta az Alföld felső-pleisztocén kori folyórcndszcrét A rétegvizek vasasságából is tett már ezt megelőzően hasonló következtetéseket, a két módszer ellentmondás mentesen egészítette ki egymást. Cikkcrc sokszor és sokan hivatkoztak, megállapításai több szakágazati tudomány számára alapvetőcknck bizonyultak. "Minthogy az Alföld fiatalkorú üledékei folyóvízi hordalékok. ezért az eltemetett folyómedrek felkutatásával a gyakorlati vízfeltárás is eredményesebbé tehető." Rónai András a Kisalföldről írt vízföldtani tanulmányt: "Közvetlenül a partokon a talajvíz híven követi a folyók vízjárását, és a Duna mentén 1,5-2 m-es. kivételesen 3-4 m-cs ingadozást végez. Mihelyt 1-2 km-re távolodunk a partoktól, az ingadozás lecsökken néhány dm-re. dc követi jellegében a folyóct". Vitális György cikke a Salgótarján környékén tervezett v íztározások földtani vonatkozásait elemezte. A későbbi években is folytatja közléseit Juhász József a Balaton-felvidék vízbeszerzési lehetőségeit tárta fel. Uherkovich Gábor a tiszalöki vízlépcsőnek a Tisza algavegetációjára kifejtett hatását vizsgálta, hosszabb, éveken át közölt cikkek sorozatában. Cziráky József leírta a hazai hévizeket, elsősorban a balneológiai hasznosítás szempontjából. 1961. 1959 nyarán mozgalom indult a talajvizek öntözési hasznosítására - felhasználva Siimeghy .József 1950-ben írt cikkét a Duna-Tisza köze felszín alatti vizeiről. Galli László cikkc terelte most a szakirodalom figyelmét a kérdésre, vitát is keltve: "A kutakból történő öntözéseknél legelőször a vízutánpótlódás kérdése vetődik fel. ... 1946. száraz nyarán Kecskemét környékén egymástól 100-200 m-re is működött egy-egv kút. ... A megoldást nem lehet megközelíteni olyan vízháztartási vizsgálatokkal. amelyek a ví/.utánpótiódást csak a területre lehullott csapadékból származtatják. A nehézség az. öntözések fokozatos kiépítésével jól áthidalható. ... Homokos vidéken az üreges kutaknak - amelyek mélysége 8-15 m, vízhozama 50-200 liter percenként - az. élettartama igen nagy." A víztakarékosság szempontjából fontos beszivárgás mértéke függ a rizstclcpck alakjától és méreteitől - állapította meg természetes viszonyok közötti és nagyméretű modellen lefolytatott mérésekkel, valamint komplex változós elméleti elemzéssel Öllős Géza és Vágás István közös cikkc. Szintén az öntözővíz takarékos felhasználásával kapcsolatosak Fekete András, Lipták Ferenc, Laczkó Ágnes, illetve Starosolszky Ödön cikkei a palástos vízadagolóról, vagy Dobos Alajos számítási módszere az csőztctő s/.órófcjck távolságának meghatározására. Öntözővizeink minőségét Szebellédy Lászlóné országos áttekintése jellemezte. Az öntözés hatásfokának értelmezéséről Frank Melanie tanulmánya foglalt állást: "A növényfajonként meghatározott fajlagos vízfogyasztási értéket ahhoz, az értékhez, viszonyítjuk, amelyet az. adott éghajlati- és talajviszonyok között ugyanarra a növényfajra valóban belterjes gazdálkodásnál nyertünk, tehát az elérhető legkisebb értekhez. Ezt tájanként, talajonként, növényenként külön-külön kell megállapítani. s a belterjesség fokozásával módosítani". Rajczi Kálmán tanulmányában az öntözőrendszerek komplex hasznosítási tervének vizsgálatára lineáris programozást alkalmazott. Szigyártó Zoltán tanulmánya megállapította, hogy az ismert, ún. éghajlati v alószínűségi függvények csak igen laza kapcsolatban állnak a valószínűség matematikai statisztikai fogalmával. Ivicsics Lajos a hidromechanikai kisminta vizsgálatok elméletét elemezve bevezette az. analóg és a rokon jelenségek fogalmát, egyúttal felvetette ezek használatát. Haszpra Ottó sikeres kísérleteiről számolt bc a tor/felületnél olcsóbb és hidraulikailag kedvezőbb, átmeneti törtlapú - felülettel Léczfalvy Sándor a rétegvíz dúsítás néhány esetére hidraulikai számítási módszert dolgozott ki. A balatonfclv ideki patakok vízhozamának földtani felépítéssel való kapcsolatairól Jaskó Sándor. Külsö-Somogy vízföldtanáról Erdélyi Mihály írt cikket. Újszerű, bár lényegében ismert elemekből összeálló szennyvíztisztítási módszert mutatott bc Körösmezey László a szellőztető árkokról. Ha/ánkban röviddel ezután kezdték alkalmazni ezt a megoldást. Finály Lajos a biológiai szennyvíztisztítás fejlődési és tökéletesítési kérdéseiben foglalt állást: "Komoly figyelmet érdemel a levegőző vagy oxidáló ároknak nevezett biológiai tisztító berendezés kipróbálására cs esetleges bevezetésére tett javaslat is." A toronv-csepcgtctőtestck működései kísérleti úton vizsgálta Toókos Ildikó. A felületi levcgőztclésű eleveniszapos szennyvíztisztítás kérdéseit l'ató Tibor fejtegette. A pccsí szennyvíztisztító telepen végzett eleveniszapos kísérlet eredményeiről Blum Anna cs Benedek Pál számolt bc. A/, élővizek biológiájáról Sebestyén Olga cikkc adolt áttekintést: "A víz élővilágának környezetet nyújt. A környezet és az élővilág közölt benső kapcsolat Iclcsiil Az élőlény anyagfelvétel és -leadás útján anyagi kapcsolatba kerül környezetével. Az életfolyamatok kihatnak a környezetre. A/. így megváltozott környezet visszahat az élővilágra. ... Vannak visszaalakuló folyamatok, melyek hoss/abb-röv idebb állandóságra vezetnek, s vannak egyirányú változást létrehozó folyamatok, melyek a ví/. és az élővilág egységének jellegére kiható változást vonnak maguk után." Az átitató - intersticiális - vizekről és hidrobiológiái viszonyaikról szólt Varga Lajos tanulmánya. E/.ck a v izek hé/agokat. ürcgccskékcl. pórusokat töltenek ki s/.ivacsszcrűcn Ilyenek pl a tavak, folyók víztükör feletti homokpartjai, sőt. az ereszcsatornák, kősziklák, erdőaljak. fatörzsek cső és hólé által átitatott mohapárnái, zuzmótclcpci. dc olykor még a vízvezetékek, talajvizek is. A/ átitató vizek sajátos életközösségeknek nyújthatnak kedvező élőhelyeket, amelyekre a gyors és gyakori kiszáradásaik miatt a lappangó élet állapota jellemző. Vámos Rezső a Tisza holtágaiban és más állóvizekben tapasztalt gyakori tömeges halpusztulás jóformán évszázados és számos kutató által vizsgált problémájára adott teljes értékű, bár sokak számára váratlan megoldást. a H^S képződés és a klimatikus tényezők szerepé-