Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

5. szám - Vágás István: A Hidrológiai Közlöny 75 éve

/ÁGÁS I.: A I iidrológiai Közlöny 75 éve 265 képesek cgv minimális hozamnál kevesebbel szolgáltatni). A közkutak tisztasága, vasassága is kifogásolható volt. mert nem volt műszaki lehetőség, de igyekezet sem ezek folyamatos kiküszöbölésére. A megoldás a törpe vízmű, amely víztoronyban, vagy szolgálati medencében a takarékossági és tűzbiztonsági tárolást is lehetővé teszi. A törpe vízmű ugyanazzal az üzemköltséggel sokkal többet nyújthat, mint a körzeti, kúttársasági. kisebb fogyasztó közösséget kiszolgáló vízvezetékek. Évtizedek múltán megállapíthatjuk, hogy a Béltcky Lajos által javasolt alapon megindított vízműfejlesztés nyomán az országunknak szinte a teljes lakossága vezetékes ivóvízhez jutott. Alföldi városaink vízellátásával is (Holló István), szennyvíz kérdéseivel is (Finálv Lajos) foglalkozott cikk 1953-ban. Holló István felhívta a figyelmet az ipari- és az ivóvizek külön kezelésének előnyeire, de arra is. hogy az Alföld a vízellátás terveiben mostoha elbánásban részesült. Megemlítette, hogy a tiszalöki vízlépcső a Keleti- és a Nyugati-főcsatornákon át ipari- és ivóvíz ellátási szerepet is kaphat, főként Debrecent illetően. Finálv Lajos a csatornázás alföldi nehézségei között említette a szükséges közbenső átemeléseket. A szennyvizek kezelésénél foglalkozott az. öntözéssel, lalajszűréssel és trágyázással is. amelyeknek hátrányaik miatt inkább az elkerülését ajánlotta. Összegezésében kimondta: "Az alföldi városok csatornázása sürgős feladat, és célszerű a vízvezetéki hálózattal legalább egyidejűleg megvalósítani." A Mecsek hegység és Pécs város vízproblémáit hidrológiai. vízföldtani, vízellátási, vízkémiai és balneológiai cikkek egyaránt megvitatták. A limnológiai tárgyú tanulmányok a Balaton, a szegcdi Fehértó és a kiskunhalasi ősláp leírásain túl erdészeti és halastavi limnológiai kérdésekkel is foglalkoztak. Kisérleli és elméleti hidraulika. 1954 1954-ben a hidraulika és az elméleti hidrológia szemlélet- és alkalmazásmódjai tovább bővültek. A budapesti Műszaki Egyetem tanszékein a laboratóriumi tevékenység elméleti és gyakorlati eredményeket hozott. Lendületei veitek a szivárgási (Öllős Géza. Karádi Gábor), az ülcpílés-hidraulikai (Muszkalay László. Vágás István. Lipták Ferenc), a vízmennyiség mérő műszer kialakítási kutatások (Fáy Csaba) illetve ezekről már közlemények is jelentek meg 1954-ben. Szigyártó Zoltán tanulmányai a belvízrendezés elméleti kérdéseit (csatorna méretezés, mértékadó vízhozam) igyekeztek tisztázni. Megállapította pl., hogy a vízgyűjtő területi mértékadó összegyülekezési időnél rövidebb esőszünetek esetén a vizsgálati szelvényében a csapadékhullámok egyetlen esőnek számítanak Juhász József és Karkus Pál a nagyméretű csatornák gazdaságos méretezésérc dolgozott ki újszerű, grafikonokon alapuló számítási módszert Kovács György a Tisza-csatornázás előmunkálatai keretében a duzzasztási görbék számítási módszerének tovább fejlesztésével jellemezte a Tisza és Maros folyók torkolati szakaszának hidrológiai viszonyait. Szesztay Károly bemutatta a grafikus korreláció vizsgálat egyes módszereit, amelyet a későbbiekben árhullámok előrejelzésében alkalmazott. Bolberil/. Károly a fürdővizek szennyezettségének cs a mcdcncck vízfclfrissítésénck cgyensúlyára differenciálegyenletet értelmezett, amelynek megoldása tulajdonkeppen a későbbi évtizedekben a hidraulikában elméleti jelentőségre jutott lineáris kaszkád modell egyenlete volt Kessler lluhcrt a karsztból tartósan kitermelhető vízmennyiség és a beszivárgási százalék megállapításában hidraulikai módszereket is igénybe véve jutott eredményhez. A talajvízjárás törvényszerűségeinek vitáját gazdagította Kovács György és Léczfalvy Sándor kö/.ös hozzászólása a tartósan termelhető talajvízhozam meghatározásának kérdéséhez: "Alföldünkön vitatott kérdés. Iiogv vajon a talajvíz táplálásában a helyi csapadéknak, vagv a medence percmén lerakódott durva Icjtőtörmelckbc beszivárgó és a medence közepe felé előre haladó vízhozamnak van-e jelentős szerepe. Valószínű, hogy a helyes megoldás a kettő között van. s elsősorban a kctfclc utánpótlás arányának eldöntése a feladatunk. Ahol a helyi csapadék hatása a döntő, alkalmazhatjuk a vázolt (a hozzászólásban bemutatott) eljárást. Galli László figyelmeztetése nyomán még vizsgálnunk kell. hogy az a párolgás csökkenés, amelyet a talajvízszint lesüllyesztése réven hasznosítható vízként megkaptunk, vajon nem a növények transzspirációjából elvont kcs/.lcl-c. amelynek hiánya esetleg a növény terméshozamának visszaesésében jelentkezik cs ilyen módon öntözéssel történő pótlásáról kell később gondoskodnunk." A vízellátás tárgykörében Belteky Lajos tanulmányai a kis mélységekből történő v i/.beszerzés problémáit érzékeltették: "A pozitív artézi kutak béléscsövezése majdnem kivétel nélkül helytelen volt A jelenség okát azonban nem a műszaki kivitelezésben keresték cs látták, hanem a vízadó réteg érzékenységével igyekeztek magyarázni. ... A helytelen béléscsövezés folytán lett tényező a kútfúrásnál a véletlen, s burkolt babonás ködbe cgv kizárólag műszaki létesítményt. .. Az a megtakarítás, amit a köpcnycsövck visszahúzásával lehet elcrni. csak lats/.ólagos. és eltörpül a hclvcs bélcscsövc/cs gazdasági előnyei mellett. ... Nem volt helyes a terv teljesítés folyóméterrel való mérése. A fm-hajsza ellem harc csak rövid ideje fejeződött be. reméljük, véglegesen ." Béltcky Lajos is hidrogeológiai tájegységek szerint dolgo/la fel a mélyfúrású kutak 1949-5.3. közötti adatait. Schmidt Fligius Róbert is tájegységek szerint tárgyalta a hazai mélységi- és karsztvíz feltárási lehetőségeket Laboratóriumi hidraulika, tájegységeink vízföldtana, hévizeink, 1955 A Mélyépítési Tervező 1'. ezekben az években nagyszabású laboratóriumi kísérleti programot támogatott a szennyvíztisztítás homokfogó cs ülepítő műtárgyainak hidraulikailag is legelőnyösebb kialakítására. Az 1955. évfolyamban Lipták Ferenc és Vágás István cikke jeleni meg e tárgyban. Öllős Géza újabb tanulmányt írt a vízépítési műtárgyak alatti szivárgás kísérleti eredményeiről. Szepessy József és Varrók Endre cikkei laboratóriumi mérőberendezésekről szóltak. Elméleti értékű Karádi Gábor cs Török László kö/.ös cikke a sziv árgási tényezőről: "A talajban való vízmozgásra Darcv képlete. azaz. a sebesség és az escs közötti lineáris összeftig-