Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

5. szám - Vágás István: A Hidrológiai Közlöny 75 éve

26(1 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVE 5. SZÁM gés elméletileg soha sem érvényes." Kovács György az árhullámok levonulására jellemző hidrológiai mennyiségek meghatározásáról írt: "Stabil hullámlevonulási forma csak olyan lehet, amely a két - a Bernoulli-féle és a folytonossági - feltételi egyenletet kielégíti." Szepessy József 1955. végén ismertette az 1953. szeptember 19cn a visegrádi Duna-szakaszon végzett fáklyás áramlástani méréseket, s az eredmények értékelésére folytatott további munkákat. A vízföldtani tanulmányok tájegységi szemléletűek: Juhász József a felszín alatti vízkészletünk meghatározásában a vízadó-réteg viszonyokat igyekezett alapul venni táblázatainak összeállításánál. Eszerint határolta cl a Duna-völgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékeit Erdélyi Mihály is. Megállapítása szerint a tájegység területe elhatárolható egyrészt a felszín, másrész! a völgykitöltés kavicsos rétegsorának mélyfúrásokkal történő feltárásával. Rónai András a Nyírség, Hajdúság és Hortobágy talajvízviszonyait irta le: "A TiszaSzamos közén a kutakban mutatkozó vízoszlop magassága nem jellemző a talajvízadó réteg vízböségérc. A Hajdúságon és Hortobágyon viszont magas vízoszlopok tévesztenek meg néha. A nyomás alatt álló víz a kútban magas vízoszlopot mutat, az utánpótlás azonban lassú, gyenge lehet. A Nyírségben a talajvíz a futóhomokban lösz vagy iszap alatt helyezkedik cl. Ez a talajvíznek fölülről. csapadékvízből való közvetlen táplálása ellen szól ...A Hajdúság mély talajvizei sem táplálkozhatnak helyi csapadékvízből. Elképzelhetetlen, hogy a csapadékvíz 10-IX m vastag (agyag) fedőrétegen áthaladjon. A Hortobágyon sincs érintkezés a helyi csapadék és a talajvíz között. ... Legnehezebb a talajvíz horizontális áramlásaira, annak sebességére, irányára, útjaira tájékozódást szerezni ... A talajvízállás kulminációs évei nem esnek egybe az évi csapadék legnagyobb értékeivel, hanem követik azokat 1-2 év eltolódással. ... Az Alföld mélye nagy összefüggő vízgyűjtő medence, ahol ... a felszín közeli rétegek vize egymással érintkezik. A magasabb domborzatú térszínek alulról felfelé való vízmozgással a nyomás alatti rétegekből kapják vizüket." Az artézi vizek függőleges mozgását értékelte Szebényi Lajos tanulmánya: "A legritkább esetben beszélhetünk vízzáró rétegről, legfeljebb csak vízrekesztőről. Agyag rétegekbe /árt homoklencsékben is megvan a víz utánpótlásának a lehetősége. A függőleges irányú vízmozgás miatt az utánpótlódó artézivíz készletet nem választhatjuk cl a talajvíz készlettől, mert az ország jelentős területén az artézi vizek a közeli, vagy távolabbi talajvízből táplálkoznak." Hévizeinkről, azok hasznosításáról Cziráky József cikke szólt: "A termális gyógyvizeket elsősorban a betegek gyógyítására használjuk fel, s csak az e cclra igénybe nem vett vízmennyiségeket, a vízben lévő felesleges hő- és gázenergiát szabad más célokra felhasználni. ... A cikk táblázatában szereplő termálvizű források és artézi kutaknak nyáron 39 %-át. télen 57 %-át nem hasznosítják. így hatalmas mennyiségű energia vesz el évente." Csallánv Sándor cikksorozatban írta le Budapest forrásait Schulhof Ödön a balneológia indikációinak kiterjesztéséről írt Itolberitz Károly az 1955. februári hódmezővásárhelyi vízvezetéki csőhálózati fertőzésről megállapította, hogy fertőző baktériumok nyomás alatt álló vízvezetékbe is bejuthattak, mert ott szakszerűtlen vízvételezések miatt időlegesen szívási állapotok is létrejöhettek Sebestyén Olga a magyar hidrobiológia útját összefoglalva, jellemezte a magyar limnológiai kutatás 1944ig terjedő, majd az 1945-54 közötti történetét: "A második világháború előtt már sok a vízi életre vonatkozó dolgozat A legtöbb leíró. Több inkább botanikai, illetve zoológiai jellegű, de az eredményeknek természetesen hidrobiológiái jelentősége is van. Mások rámutatnak a környezet és élővilág összefüggéseire, társulási kapcsolatokra, és egyes vizeinkről van limnológiai képük Megindul a szennyvíz- és ivóvíz-biológia művelése ... A jövőről beszélni nem könnyű. ... Szaktudományunkban manapság az ún Thienemann-féle harmadik limnológiai szintnek tcrmclésbiológiai részén van a hangsúly. Ma, amikor az Akadémia irányítja a kutató munkát ... azt kell. hogy jelentse, hogy a hidrobiológiában a tcrmclésbiológiai szemlélet.van előtérben. Erre a szemléletre kell átállnunk a közelmúltban domináló ökológiai, biocönotikai szemléletből. Ez csak akkor valósulhat meg. ha v ilágosan tudjuk, miről is beszélünk, ha termelésről, vagy termelő képességről van szó. ... Ez nem jelenti azt. hogy a megelőző szinteken már nincs tennivaló, s hogy az ökológiai és biocönotikai szemlélet a múlté. ... Van a kutatónak is adottsága, mint pl az érdeklődés, a szakmabeli felkészültség, és van külső adottság, a munkalehetőség. ... Tervszerűség és jó felkészültséggel végzett becsületes ellátása a feladatoknak legyen jelszavunk!" Érdeklődésre tarthat számot Kiss István: "Metcorobiológiai v izsgálatok a növényi mikroszervezetekben" c. tanulmánya: "A kb. 25 esztendőn keresztül végzett megfigyeléseim és vizsgálataim arra a felismerésre vezettek, hogy a sekély vizekben hirtelen kialakuló neuston-jellegű tömegprodukciók (vízvirágzás = flos aquae) növényi mikroszervezeteinél bizonyos időérzékenységi jelenségek ismerhetők fel. Hasonló felismerésre jutottam a talajfclületet színező talajvirágzás (flos humi), és a sekély vizek jegét és hófelülctét színesre festő fakultatív jég- és hóvirágzás (flosglaciei) jelenségeinél is." Hidraulika, hidrológia, belvízrendezés, öntözéses vízhasznosítás, 1956-59 Az akkor "hidraulikai"-nak nevezett szemlélet tovább erősödik, hiszen a műegyetemi víz-tanszékeken elméletiekben is jól felkészült. 30 évnél fiatalabb mérnök kutató gárda kerül egybe, s egyelőrcsok fontos szakfeladattal van ellátva. Módszereik egyes "hagyománvos"-nak s/ámító vízügyi szakágazatban is kezdenek meghonosodni Még most. 1995-ben is elmondhatjuk, hogy a Hidrológiai Közlöny szerzőinek jelentőségteljes része ennek az 50-es években összekerült és feladataihoz edződött nemzedéknek reprezentánsaiból adódik Az ivóvíz- és szennyvíztisztítás céljait szolgáló műtárgyak hidraulikai vizsgálatainak eredményeit, valamint az azokból levont elméleti következtetéseket tárgyalták Szalay Miklós, Csépai Lajos, Major Pál, Ivicsics Lajos, Öllős Géza, Muszkalay László, Vágás István, Dobos Alajos, Páter János tanulmányai, amellett. hogy az említett szerzők a folyóiratban az adott é-