Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

2. szám - Horváth Zsolt–Jr. G. P. J. Jansen–T. F. M. de Ruijter: Talaj- és talajvízszennyezés vizsgálat a Nagytétényi Metallochemia gyár területén és környezetében

94 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 2. SZÁM Johann Christoph Müller -Marsigli Duna-térképeinek megrajzolója Deák Antal András Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum 2500 Esztergom, Kölcsey u. 2. Kivonat: A rövid tanulmány Johann Christoph Müller XVIII. század elején kifejtett kartográfiai munkásságát, ennek kapcsán Luigi Ferdinando Marsigli mellett betöltött szerepét állítja új megvilágításba. A Szerző Bolognában fellelt levelekkel bizonyítja, hogy Marsigli „Danubius"-ának térképei Nürnbergben készültek: megrajzolójuk J. Chr. Müller volt, rézbe metszőjük pedig G. Chr. Eimart. Kulcsszavak: J. Chr. Müller, L. F. Marsigli, Danubius Pannonico-Mysicus térképei, vízügyi történelem. L. F. Marsigli kartográfiai tevékenységével érdemben csak Mario Longhena foglalkozott 1933-ban

1, majd 1979-ben Franco Farinelli

2. Minket, magyarokat, elsősorban Duna-térképei kápráztattak el, s amikor Marsiglinak a kartográfia területén szerzett érdemeit méltattuk

3, természetesen csak ezeket tartottuk szem előtt, és elmulasztottuk feltenni a kérdést, miért van az, hogy külső megjelenésükben ezek annyira elütnek a többi Marsígli-térképtől? Azoknak azonban, akik az egész Marsigli-inűvet próbálták megérteni, éppen a számunkra oly fontos Duna-térképek okoztak fejtörést, inivei az ábrázolás módját és szépségét illetően valóban eltérlek a többitől. Az korábban is nyilvánvaló volt a kutatók számára, hogy Marsigli nem úgy szerzője a műnek, mint aki minden munkát, minden mérést egyedül végzett. Munkatársairól azonban hallgat, kivéve egyet. Johann Christoph Müllert. akit mint a csillagászati észleléseknél ügyes segítőjét említ meg

4. Éppen ez a különös kivételezés indított arra, hogy Miillernek Marsigli mellett betöltött szerepe után nyomozzak. A helyes nyomra Johann Gábriel Doppelmayer vezetett

5, aki 1730-ban megjelent könyvében a nürnbergi „matematikusokat" és „művészeket" ismerteti. Itt bukkantam Johann Christoph Müller életrajzára, tőle tudtam meg, hogy került Müller Marsigli mellé, milyen feladatokkal bízta ő meg

6. Az is kiderült, hogy Müller mestere, Georg Christopher Eimart, Marsigli Danubiusának készítésében jelentős részt vállalt. Biztosra vettem ezek után, hogy további kutatásaimnak kulcsa Marsigli levelezése lesz, hiszen ez a „távirányítással" végzett munka levélváltás nélkül elképzelhetetlen. (Marsigli ekkor már a spanyol örökösödési háborúban a nyugati hadszintéren harcolt.) így, midőn pár napra kijutottam Bolognába, ahol az egyetem könyvtárában Marsigli kéziratos hagyatékát is őrzik

7, a „Danubius", ezen belül a Duna-térképek keletkezésére vonatkozóan fontos iratokat találtam. A Duna-térképek szempontjából különösen Joh. Chr. Müller 1702-5 703. között többnyire latin nyelven írt 12 db levele jelentős. Ezekből nemcsak az vált nyilvánvalóvá, hogy az a hiedelem, miszerint Marsigli térképei már a nyugati hadszintérre kerülése előtt nyomdára készen voltak

8, továbbá, hogy Joh. Chr. Müller Marsiglinak csak „betanított segédje" volt

9, és hogy elkísérte őt a franciák elleni háborúba is

1

0, téves, hanem kiderült az is, hogy Joh. Chr. Müller mind a terepen való mérésekben és anyaggyűjtésben, mind pedig a Duna Térképek végső megformálásában Marsiglinak jobb keze volt: „Miután Eimart úr házában kiválasztottam magamnak a helyet, ahol tanulmányaimat és munkámat kényelmesen végezhettem, és amelyben Méltóságtok által valamennyi rám bízott dolgot biztonságba helyezhettem, első gondom az volt, hogy mielőbb elkészüljön egy minta a Duna szekció-térképei közül, melyről aztán Méltóságtok véleményt mondhat. Kettő már kész is van, csupán Fleischmann úrnak kell a neveket rávésnie. Eimart úr tehát két lemezt már elkészített, és kezdi a „Római emlékek" kötetének kiegészítő ábráit metszeni, hogy időközben a Duna részlet-térképeiről véleményét Méltóságtok kifejthesse, nehogy azok ékességét. szépségét illetően kifogásolni való maradjon bennük...."

1

1 1702. szept. 18-án közli Müller Marsiglival. hogy a fenti levélben emlegetett minta-térképeket „útjukra bocsátja": „A küldött szekciók egyikéről hiányzik Fleischmann úr munkája... A másik szekcióhoz mellékeltem egy saját kezűleg készített rajzot, melyben a folyót másképpen ábrázoltam, hogy Méltóságtok lássa, és a róla alkotott véleményét velünk közölhesse, amiért nagyon hálás lennék..."

1

2 Marsigli véleményét, válaszát Müller 1702. okt. 11-i leveléből sejthetjük meg. Ebben Müller mentegetőzik, hogy ő Eimart kezét nem vezetheti. Marsigli ugyanis - mint kiderül - deformáltnak találta a budai szekció rajzát. Hajlandó azonban azt Marsigli elgondolása szerint újra rajzolni, és amint elkészült, véleményezésre ismét megküldeni

1

3. Az átdolgozott rajzok kisérő levelében pedig ezt olvashatjuk: „Nemcsak a Dunát rajzoltam meg oly módon, ahogy azt Méltóságod nekem előírta - a partvonal legyen vastagabb, a parttól távolabbi terület ábrázolása pedig finomabb, végül a meder közepe maradjon fehér. A többit is megrajzoltam, így a mocsarakat, erdőket, magas partokat, hegyeket, homokhalmokat, homokszigeteket, homokos partokat... Efféle változtatásokat hajtottunk végre az én korábbi ábrázolásmódomhoz viszonyítva."

1

4 Ezek a sorok egyben arra is engednek következtetni, hogy az első variánst Müller meglehetősen önállóan készíthette el, Marsigli azonban kritikájával, vélemé-