Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Fejér László–Baross Károly: A magyar Felső-Duna – történeti szemléletben

280 A magyar Felső-Duna - történeti szemléletben Fejér László 1095 Budapest, Mester u. 3. Baross Károly Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság 9021 Győr, Árpád út 28-32. Kivonat: A magyar Felső-Dunának nevezett Pozsony-Komárom közötti folyamszakasz a régmúlt időszakban kiegyensúlyozatlan, medrét változtató, ágakra szakadozó, hajózhatatlan folyamszakasz volt. A lakosság élete is ehhez a körülményrendszerhez alkalmazkodott. A vízszabályozás: a hajózó út stabilizálásának és az árvízmentesítési töltés építéseknek létesítményei nem hozták meg a kívánt sikert. Megoldást ígért a Bős-Nagy maros vízlépcsőrendszer, de ennek félbehagyása súlyos helyzetbe hozta a Szigetközt. A bajokból csak a vízügyi szakemberek szakmai hozzáértése vezetheti ki az országot. Kulcsszavak: Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer, folyószabályozás, árvízmentesítés, mffszaki történelem 1. A magyar Felső-Duna történetének vázlata A folyó, illetve a folyószakassz szabályozásának történetével számos kitűnő szakember foglalkozott, a téma tehát nem felderítetlen. Munkánk lényegében alapvető megállapításaikat igyekszik összegezni, egymásnak ellentmondó véleményeiket mai tudásunk szerint feloldani és az elvégzett műszaki munkálatokat a kor gazdasági és politikai viszonyaiba belehelyezni. Hogy a téma iránt érdeklődőknek iránytűt adhassunk a teljesség igénye nélkül, a következők munkáit ajánlhatjuk. A Kisalföld és a Felső-Duna szakasz részletes természetföldrajzi leírása az Akadémiai Kiadó "Magyarország tájföldrajza" sorozatában látott napvilágot 1975-ben (Ádám L.-Marosi S.). A kötetben Somogyi S. és Károlyi Z. foglalkozik behatóan a térség vízviszonyaival. A Duna szakasz hidrológiai jellemzése talán Tőry K. (1952) összefoglaló monográfiájában található meg a legteljesebben, igaz a munka megjelenése óta eltelt több mint négy évtized számos tekintetben újabb adatokkal és összefüggésekkel gazdagította a témáról ismét kiadott vármegyei monográfiák sora (Borovszky S. 1896), amelyben a tudomány akkori állás szerinti összefoglaló igénnyel rögzítik a régió természetrajzi, illetve természetföldrajzi ismereteinket. Kor- és tudománytörténeti szempontból tanulságos a millennium idején idézi állapotát. A vízszabályozások előtti évszázadok népe életének plasztikus rajza elevenedik meg Timaffy L. több munkájában. Tanulmányunk írásakor sokat merítettünk méltán a híres "Szigeteközi krónika" (1975) című munkájából. Munkássága és tárgyszemlélete Alexay Z. (1982) és Varga I. (1989) köteteiben tükröződik. A vizek szabályozásával foglalkozó munkák máig két legfontosabb szerzője Tőry K. (1952) és Károlyi Z. (1973). Ez utóbbi kéziratban maradt munkái mellett "A magyar vízszabályozás története" című kötet több fejezetben dolgozza fel a Felső-Duna-szabályozás históriáját. A folyószabályozás századfordulóig elért eredményeit foglalja össze Kolossváry Ö. (1905). A Szigetköz és az Alsó-Rába vidék vízszabályozásainak történetét foglalja össze, levéltári kutatásaira alapozva Sárközi Z. (1968). Bár két XVIII. századi mérnöki pályakép felrajzolása a tárgya Turányi K. (1958) vékony kötetének, a műben a reformkort megelőző szigetközi vízi történelem adja a hátteret. Az ármentesítés nagyszabású munkálatairól a már említett Borovszky-féle monográfiák mellett, főleg az érintett társulatok jubileumi kiadványaiban történik, összefoglaló jelleggel áttekintés. A Rába-völgy vízrendezéseiről Szalacsy L. (1896), a csallóközi társulati munkákról Bálint I. (1926) ad részletesen számot. A folyó története mindig hű tükre volt a partjain megtelepülő emberi társadalmak szervezettségének, politikai, gazdasági és szellemi fejlettségének. Egy adott társadalom teljesítőképessége lemérhető azon, miként képes saját korának szintjén foglalkozni a területén lévő vizek mennyiségi és - korunkban immár - minőségi hasznosításával, mennyiben képes a vízkörnyék lakosságát és gazdaságát megvédeni a vizek kártételétől. A vizekkel való bánás soha nem az egyes ember joga és felelőssége, mindig szűkebb vagy tágabb emberi közösségek feladata volt. A folyó meghatározó eleme egy-egy terület fejlődésének. Megszabja a partján élő közösségek életviszonyait, településeinek helyét és formáját, gazdálkodását és közlekedését. 2. A magyar Felső-Duna-szakasz jellegzetes természetföldrajzi viszonyai Amikor a Felső-Duna-szakaszról beszélünk, akkor a Pozsonytól Komáromig terjedő folyószakaszra gondolunk, hiszen a mai szlovák fővárosnál ágazik el a Duna