Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

4. szám - Varga Gyula István: A regionális szennyvízelvezetés kapcsán keletkező szaghatás megszűntetésére tett üzemeltetői beavatkozások eredményei

248 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 2. SZÁM szennyvízátemelőben - szintén porlasztásos technológiával - előszagtalanítást végeztünk, ezzel is meggátolva az el nem szívott gázok környezetbe történő kijuttatását! A berendezés hatásfoka a legtöbb esetben megfelelő, de üzemeltetése napi odafigyelést igényel, s az alkalmazott hatóanyag meglehetősen drága. így leginkább csak szennyvíztelepeken és ipari koncentrált bűzkibocsátó helyeken alkalmazzák védekezésként a szagszennyezésekkel szemben. - 1989. Első kísérletek nitrát-tartalmú műtrágya szennyvízhez adagolásával, az anaerobitás kialakulásának megakadályozására. A cél annak megállapítása volt, hogy az irodalomban már említett módszer alkalmas-e jelen körülmények között a szállított szennyvíz relatíve szagtalan állapotban tartására a transzport során, anélkül, hogy maga a szennyvíz minőségét, illetve a későbbi szennyvíztisztítást mindez a beavatkozás hátrányosan befolyásolná. Az első kísérletek ugyan biztatóak voltak, de egyben azt is bebizonyították, hogy a szabályozatlan adagolás - túladagolás - óhatatlanul hátrányos következményekhez vezethet, amely a szennyvíz felhabosodásához, az előülepítőkben pedig iszapszerkezetlazuláshoz, illetve iszapfelúszáshoz vezethet. Emellett a nitrátfogyasztó baktériumok elszaporodása (túlszaporodása) egy idő után a szagtalanító hatás csökkenéséhez vezetett. A kísérleteket és a méréseket a BME Vízellátás-Csatornázás Tanszékkel végeztük közösen. - 1990. Kísérletek liofilizált baktériumtörzsekkel szennyvízben lévő zsírok és olajok lebontására, illetve a cső- és aknafalakon lévő, megvastagodott biohártya eliminálására. (BIOLEN-M-111, valamint PROLIBAC-SANOSIL és AIRPUR anyagokkal.) Az eredmények szennyvízátemelők vonatkozásában többnyire elfogadhatók voltak, de a beavatkozás költsége ebben a vonatkozásban is igen magas. Gondot jelentett, hogy a nyomócsövek vonatkozásában kevés pozitív eredményt észleltünk, itt csupán a csövek mosatásakor — az anyagok magas koncentrációban való alkalmazásával - várható olyan hatás, amely a biohártya lebontását, letisztítását is magával hozhatja. Ez évben indultak a korrózió által erősen megrongált szennyvízátemelők felújítási munkálatai. Leginkább az átemelők műanyaglemezesepoxigyantás belső bevonatolása, új palásthéjalat kiépítése vált be (pld. Bonex-eljárás). (Megjegyezzük, hogy az azbesztcement csövekre vonatkozólag a Galliford Pipeline Co. epoxigyantásműanyag bevonatolási rendszerével próbálkozunk, amely a letisztított belső csőfelületet béleli fel műanyaggal, s ezáltal egy korrózióálló csőbelső jön létre, hasonló módon, mintha egy műanyag csövet húznánk a profilba, csak jóval kisebb költséggel és jelentéktelen keresztmetszetszűkítéssel!) Eközben folytak a laboratóriumi kísérleteink a nitrát-adagolás előnyös gyakorlati megvalósításának és szabályozásának kifejlesztésére, a kontroli-paraméterek kidolgozására; a BME Mezőgazd. Kémiai Techn. Tanszéken. Célunk a gyakorlatban jól alkalmazható adagolás és méréstechnika meghatározása volt, amellyel nagy biztonsággal kézben tarthatók maradnak a szennyvízelvezető és tisztító rendszerek, amellett, hogy a H2S-ben kifejezhető anaerobitás egy bizonyos határérték alatt marad. 2.2. A limitált nitrát adagolás kidolgozása és alkalmazási feltételei: 1991-ben a sikeres laboratóriumi kísérletek lezárását követően félüzemi kísérleti berendezéseket építettünk ki a Siófoki Nyugati szennyvíz-főgyűjtő rendszeren, amelynek segítségével a gyakorlatban próbáltuk ki a fejlesztés alkalmazhatóságát. A próbaüzemeltetést és a méréseket a BME Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszék munkatársaival közösen végeztük. A mérési eredmények mellé igyekeztünk beszerezni a környéken lakók és üdülők véleményét, illetve a vállalat szakemberei is végeztek szúrópróbaszerű nazális (szaglásos) ellenőrzéseket. Az eredmények minden szempontból kielégítőek voltak; a szagártalom a teljes kezelt szennyvízelvezető vonalon jelentősen csökkent. 1992-ben - a próbaüzem sikere alapján - megkezdődtek az adagolóhely telepítések; végleges kiviteli formában a Siófok, Nyugati szennyvíz főgyűjtő rendszeren. A kutatások és az üzemi kísérletek által létrejött új szellemi terméket szabadalmaztattuk az OTHnál, 4.123/9. iktatószámon, 31.265. alapszámon, amely bejelentés azóta ideiglenes szabadalmat élvez. Az eljárás alkalmazásával - csatornahálózat felmérése, illetve elméleti megfontolások figyelembevétele alapján - kijelölhetők olyan nitrát-adagoló helyek, amelyeken keresztül az összegyülekező szennyvízbe olyan mennyiségű - aktív nitrátot tartalmazó - anyag juttatható, amely a meghatározott szakaszon minden körülmények között biztosítja a relatív szagtalanságot, vagyis a hidrogén-szulfidot - mint jól mérhető tesztgázt indikátornak használva - az átlagosan 0-10 ppm közötti szintet. A teljes szagtalanság elérése egyrészt ilyen hatalmas szennyvízszállító rendszerek esetében illúzórikus, másrészt biokémiai szempontból is egy veszélyesen labilis helyzetet teremthet, mert könnyen a nitrát-túladagolás kellemetlen következményekkel járó jelenségei (lásd fentebb) állhatnak elő. A nitrátfogyasztó baktériumok robbanásszerű túlszaporodása esetén akár a szagtalanító hatás is csökkenhet, vagy megszűnhet! Bár a nitrát oxigénje, mint másodlagos oxigénforrás csupán komparatív előnyt jelent az energiához jutásban és ezért csak preferált reakció az egyéb vegyületek bontásához - s ezzel történő oxigénnyeréshez —, de a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a folyamat - megfelelő rendszerű adagolás és kontroll esetén - uralkodóvá válik a lefolyó szennyvízben és a biohártyában élő mikroorganizmusok számára, s ezáltal az egyéb pld. kén-tartalmú vegyületek (szulfátok) bontásából származó, s szagképző gázként jelentkező melléktermékek képződése s környezetbe jutása minimális lehet. Az eljárás alkalmazását a VITUKI mérései alapján - az OVF javaslatára a KHVM 302. törzskönyvi számon engedélyezte. A folyamatot minden esetben tehát gondos üzemfeíügyelettel, mérésekkel kell nyomon követni. Az élőmunka-igény csökkentésére fejlesztettük ki az automa-