Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

4. szám - Orlóci István: Vízgazdálkodás és fenntartható fejlődés

225 Vízgazdálkodás és fenntartható fejlődés Orlóci István 1103 Budapest, Óhegy u. 38/B Kivonat: A szaktudománnyal és a mérnökkel szembeni bizalmatlanság látványos tünete, hogy műszaki-szakmai kérdések megvitatásában laikus ötletek és állítások meghatározó súlyt kapnak. Az érdekeltek - szereptévesztésük miatt - a társadalmi fórumokon nem a célt alakító érdekeik, hanem a technikai ötletek érvényesítésére törekszenek. Súlyos tünet, hogy a vízimunkákat és ezáltal a vízimérnököket környezetrombolóvá minősítő nyilatkozások hatékony politikai jelszavakká és döntéseket meghatározó érvekké váltak. A szakmai mentegetőzések és az esetenként formális technológiai változatások eredménytelensége is halaszthatatlanná teszi a szindróma lényegi okainak feltárását, és a vízgazdálkodásnak a "fenntartható fejlődés" kritériumait kielégítő fejlesztését. Kulcsszavak: vízgazdálkodás, környezetvédelem, vízkészletnyilvántartás. Összefoglalás A vízgazdálkodás - illetve megszemélyesítője: a vízimérnök - miközben egyre fejlettebb technológiákkal törekszik a vízigények kielégítésére és a vízkárok elhárítására, a vízháztartás, illetve a vízjárás szabályozása révén szándéktalanul módosítja az ökoszisztémát A fejlődés veszélyeztetettségéből adódó globális probléma lényeges eleme a vízgazdálkodási szindróma. A vízkészletek hasznosításának és a táji adottságok védelmének összehangolatlansága a tervezésben, a környezetbarát technológiák lassú terjedése, a növények és állatok pusztulása a munkaterületeken, a kiszáradás vagy elvizenyősödés a vízimunkák környezetében és sok más észrevétel erősíti a vízgazdálkodás betegeskedésének gyanúját és kétarcúságának veszélyességét. A szaktudománnyal és a mérnökkel szembeni bizalmatlanság látványos tünete, hogy műszaki-szakmai kérdések megvitatásában laikus ötletek és állítások meghatározó súlyt kapnak. Az érdekeltek - szereptévesztésük miatt - a társadalmi fórumokon nem a célt alakító érdekeik, hanem a technikai ötletek érvényesítésére törekszenek. Súlyos tünet, hogy a vízimunkákat és ezáltal a vízimérnököket környezetrombolóvá minősítő nyilatkozások hatékony politikai jelszavakká és döntéseket meghatározó érvekké váltak. A szakmai mentegetőzések és az esetenként formális technológiai változatások eredménytelensége is halaszthatatlanná teszi a szindróma lényegi okainak feltárását, és a vízgazdálkodásnak a "fenntartható fejlődés" kritériumait kielégítő fejlesztését. A mérnöki munka ökológiai hiányosságai elsődlegesen a tervezési feltételek résziegességéből, szűk gazdasági irányultságából fakadnak. A korszerűsítéshez, a teljes körű feltételrendszer megalkotásához pedig összhangot kell teremteni a víz (és a vízföldrajzi adottságok) megváltozott társadalmi-gazdasági jelentősége és a gazdálkodás rendszere, módozatai között. Érdemben új feltételeket teremt az, hogy a víz körforgalmának korábban csak az ökológiai folyamatokban érvényesülő - kapcsolatteremtése napjainkban sokféle társadalmigazdasági érdekütközés forrásává vált. Ezek egyike a környezetvédelmi konfliktus, amelynek a feloldását egyfelől a bonyolult hatásmechanizmus tudományos feltáratlansága, másfelől pedig az érdekek érvényesítéséhezi szükséges értékkritériumok hiánya akadályozza. A fenntartható fejlődést megalapozó vízgazdálkodás kulcsfeltétele az integrált és interdiszciplináris informatikai rendszer megalkotása. Ez magában foglalja a kutatás és oktatás, valamint a nyilvántartások és a mérlegek, nem kevésbé a tervezési, illetve döntéselőkészítési és utóértékelési módszerek célirányú fejlesztését. A vízgazdálkodási szindróma gyökerei A vízgazdálkodás feladatait a földrajzi-természeti adottságok és a társadalmi-gazdasági igények közötti ellentmondások határozzák meg. A mérnök feladata, hogy az érvényes jogi és gazdasági feltételek között a vízháztartásba történő műszaki beavatkozásokkal elégítse ki az igényeket. A változatos természeti adottságokból és a szélsőségesen különböző gazdasági fejlettségből következően a vízgazdálkodás mai világképe - a sötétedő tónus ellenére - igen sokszínű. A környezetvédelem és a vízgazdálkodás konfliktusa azonban valamennyi országnak közös, növekvő súlyú problémája. A vízkészletek és élőhelyek romlása miatt a környezetet láthatóan érő műszaki beavatkozásokkal szemben terebélyesedik a gyanakvás és erősödnek a politikai tiltakozások. A vízimérnökök pedig, akik egyre fejlettebb tecnológiákkal törekednek a jobb és biztonságosabb élethez tartozó vízigényeket kielégíteni, lázasan kutatják a "természet sérelme nélküli vízháztartás-szabályozás" módozatait.