Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)
3. szám - Hankó Zoltán: Megjegyzések a WWF – Világ Természetvédelmi alap Nyilatkozatáról és az EV Munkacsoport jelentéseivel kapcsolatban
191 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 2. SZÁM Hírek MEGEMLÉKEZÉS A Magyar Hidrológiai Társaság, a Karszt és Barlangkutató Társulat, a Papp Ferenc Barlangkutató Csoport és a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnökgeológiai Tanszéke képviseletében 1994. január 8-án mintegy száz résztvevő megemlékezett DR. PAPP FERENC egyetemi tanárról, a MHT volt elnökéről, halálának huszonötödik évfordulóján a Farkasréti temetőben lévő sírjánál. Ezt követően a Gellért Szálló hullámteraszán folytatódott a visszatekintés. A megemlékezés során a felszólalók méltatták a neves hidrogeológus, tanár és közéleti személyiség munkásságát: Dr. Varga Miklós a hévizek és gyógyvizek feltárása és hasznosítása terén elért eredményeiről, dr. Maucha László a barlangkutatóról, a Jósvafői Barlangkutató Állomás megalapításáról és a Barlangkutató Csoport létrehozásáról, dr. Kertész Pál az oktatói és tanszéki munkásságáról számolt be. Végül dr. Juhász József összefoglalta a szakmai, tudományos és közéleti szerepét. Dr. Papp Ferenc 1929-ben, 1930-ban, 1931-ben, 1932ben volt a Hidrológiai Közlöny szerkesztője, 1961 és 1968 között pedig a szerkesztőbizottság elnöke (1941-ben és 1942-ben Papp Ferenc volt a folyóirat egyik szerkesztője). Lapunk érdekében kifejtett munkássága elévülhetetlen. Dr. Öllős Géza tudományos kitüntetése Szerkesző Bizottságunk elnökét, folyóiratunk 1959-1985 közötti főszerkesztőjét, Öllős Gézát, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízellátási és csatornázási Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárát, a műszaki tudomány doktorát 1994ben, a Magyar Kultúra Napja alkalmából Szent-Györgyi Albert Dfljal tüntették ki. A Szent-Györgyi Albert díjat nemrégiben alapították a felsőoktatásban kiemelkedő eredményt tanúsítók elismerésére — az iskolateremtés, — a szakirodalmi tevékenység, — a szakmai-közéleti elismertség, és — a nemzetközi kapcsolatépítés szampontjai alapján. Dr. Ollós Géza személyes érdeme tanszékének megalapítása, az oktatási anyag megújítása, a vízellátás-csatornázásegészségügyi szakmérnökképzés megindítása, a korszerű ismeretanyag és oktatószemélyzet eredményes megválasztásával. Az oktatási jegyzetek mellett a következő szakkönyveket adta közre: Vízellátás (1987), Csatornázás (1990), Szennyvíztisztítás (1991). Az előadott oktatási anyag beépült a tudományos életbe, a tervezés-kivitelezés-üzemelés gyakorlati feladataiba és a kutatásba. A tanszék és a műszaki gyakorlat között kétirányú, termékenyítő hatású kapcsolatrendszer alakult ki. Dr. Öllős Géza amellett, hogy szakterületének országosan is meghatározó személyisége, tudományos tevékenységén túl ismeretterjesztő tevékenysége is jelentős. A Magyar Hidrológiai Társaság területén is kiemelkedő munkát végzett, különösen annak a szemináriumsorozatnak a megszervezésével és irányításával, amely több, mint tíz éven át a vándorgyűlések egyik legeredményesebb rendezvénye volt. A Hidrológiai Közlöny Szerkesztő Bizottsága Levélben fejezte ki jókívánságait elnökének. K. S. Dr. Mistéth Endre, a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktora A Budapesti Műszaki Egyetem 1994. március 28-án díszdoktorává avatta dr. Mistéth Endrét, a műszaki tudomány doktorát, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagját, az egyetem címzetes tanárát. Az Építőmérnöki Kar dékánja, aki a Kar nevében tette meg díszdoktori javaslatát, a következőkben vázolta az avatandó életrajzát: Mistéth Endre 1912. szeptember 10-én született a Temes megyei Buziáson. 1935-ben nyert mérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen. Két éven át kivitelezéseken dolgozott, majd 1937-től a M. kir. Közlekedésügyi minisztérium hídosztályán volt tervező, 1940-től műegyetemi tanársegéd, 1945-től adjunktus. 1945-ben lett iparügyi államtitkár, 1946-ban építésügyi miniszter, 1947-ben koncepciós pernek lett egyik fővádlottja, s csak 1955-ben szabadult a börtönből. Ezt követően az UVATERV IV. Hídosztályának lett a vezetője. 1962-től nyugdíjba vonulásáig a Viziterv irodavezetője, ez után szakági főmérnöke, s még ma is részt vesz munkáiban. Mérnöki munkáját csaknem hat évtizede megállás nélkül folytatja. Ismert, hogy rabságában is tervezési munkákat vezetett. Eddig mintegy 300 mérnöki létesítmény alkotásának volt többnyire meghatározó részese. A Műszaki Egyetem Vasbetonépítési Tanszékének megalakulása óta kutatója. Egyetemi doktori címet kapott 1963-ban, kandidátusit 1969ben, a műszaki tudomány doktorává nyilvánították 1978-ban. oktató munkáját ismerték el 1981-ben címzetes egyetemi tanárrá fogadásával. Tudományos kutatói munkájában a mérnöki létesítmények komplex tervezésének témakörén belül a valószínűség-elméletnek a méretezésekben történő felhasználását illetően ért el úttörő jellegű eredményeket. Ismertek a földrengések mérnöki létesítményekre gyakorolt hatásával kapcsolatos vizsgálatainak eredményei. Közéleti munkásságát a közelmúltban a Magyar Köztársaság Középkeresztje a Csillaggal kitüntetéssel ismerték el. A Magyar Tudományos Akadémia 1991-ben adományozott részére Akadémiai Díjat. B. Gy.
