Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)
3. szám - Hankó Zoltán: Megjegyzések a WWF – Világ Természetvédelmi alap Nyilatkozatáról és az EV Munkacsoport jelentéseivel kapcsolatban
192 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 2. SZÁM NEKROLÓG A Magyar Hidrológiai Társaság mindvégig tevékeny vezetőségi tagjától, a Vásárhelyi Pál díjas tiszteleti tagjától, az ismert vízimérnöktói, dr. Csermák Bélától kellett búcsút vennünk, még, mielőtt az 1993. év befejeződött volna. Október 19-i vezetőségválasztó közgyűlésünkön - bár a Kitüntetések Bizottságának előterjesztését még összeállította és aláírta személyesen már nem jelenhetett meg. Betegségére hivatkozó váratlan lemondása a bizottság elnöki tisztéről sokunkban rosszat sejtetett. Sajnos, az elkerülhetetlen rövidesen bekövetkezett. Csermák Béla 1920. március 17-én Sátoraljaújhelyen született. Édesapja is vízimérnök volt, bátyja, majd unokahúga is vízi mérnök lett, ő sem maradhatott ki ebből a családi sorból: 1942-ben szerezte meg diplomáját a budapesti, akkor József nádor Műszaki- és Közgazdaságtudományi Egyetem Mérnöki és Építészmérnöki Kara Mérnöki Osztályán. Áz akkor országunkhoz csatolt Érsekújvár folyammérnöki hivatalában gyakornokoskodott, majd a Vízrajzi Intézet állományában a Dunai Kotrások, a Soroksári Duna-ág építésvezetőségénél folytatott kivitelezési munkákat. Dogozott a Dunavölgyi Déli Övcsatorna építésén, illetve a Középtiszai Ármentesítő Társulatnál a Villogói belvízrendszer építésén. 1943 és 45 között hadapród őrmesterként vasutat épített a hadseregnél, s néhány hónapon át szovjet fogságban is volt. Kiszabadulását követően egy évig még a Fejér megyei Földhivatalban végzett mérnöki munkákat, s 1946-ban kapcsolódhatott be a Vízrajzi Intézet tényleges munkáiba, a vízhozammérések végzésébe és irányításába, illetőleg feldolgozásába. Tulajdonképpeni munkahelyét azonban véglegesen csak akkor foglalhatja el, amikor az, tehát a Vízrajzi Intézet, 1952-ben beleolvadt az akkor megalakuló Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet keretei közé. Ez előtt még kb. két éven át a Székesfehérvári Vízgazdálkodási Körzet az állomáshelye, ahol a vízimérnök szokott területi feladatait látta el. Az 1952-ben megalakult VITUKI-nak, amelynek Csermák Béla alapító tagja lett, fontos feladatokat szántak. A hasznosítható vízkészletek, ezeken belül elsősorban a felszíni vizek számba vételére szervezték meg a Vízgazdálkodási Osztályt, amelynek veztését az akkor már nemzetközi hírnévnek örvendő Lászlóffy Woldemárra bízták. Csermák Béla lett az osztályvezető helyettese, akire nemcsak arányos rész hárult a tudományos feladatok végzésben, vagy irányításában, hanem az adminisztratív és a technikai jellegű feladatok döntő része is. Méltó segítőtársa lett Lászlóffynak: az ország vizeinek a vízimérnök igényei szerinti teljes hidrológiai feltárása kettőjük irányításának is közös eredménye. Amit Lászlóffy Woldemár a kiterjedt ismeretanyag alapján megtervezett, azt Csermák Béla gyakorlati érzéke és tapasztalata tette nemcsak a hidroglógus, hanem az építő- és a tervező mérnök számára is hasznossá. A Lászlóffy által bevezetett hidrológiai hosszszelvények mellett megjelentek a Csermák-féle térképek, árvízképlet is. Csermák Béla vízmérleg számítási módszertana azután nemcsak a második Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozásánál, hanem az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága kézikönyve összeállításánál is alapul szolgált. 1963-ban a VITUKI jól működő Vízgazdálkodási Osztályát főosztállyá szervezték, de létszámában meggyengítve eltanácsolták a hidrológia művelésétől, és a "vízkészlet-gazdálkodás" tárgykörével bízták meg. Később leválasztották az osztályról eredeti vezetőjét, utána, most már Csermák Béla vezetésével egy másik intézményhez csatolták, amelyet több névváltoztatás eredményeképp akkor, 1976-ban Vízgazdálkodási Intézetnek neveztek. Csermák Béla ebben a változékony és bizonytalan helyzetben is lehetőséget talált a munkára: elkészítette, és 1969-ben eredményesen megvédte "A vízhasználókkal kapcsolatos időszerű hidrológiai és vízkészletgazdálkodási kérdések" c. kandidátusi értekezését. Szakmai tekintélye lehetővé tette, hogy megszervezhette és irányíthatta a vidéki vízügyi igazgatóságokon működő hidrológus-vízkészletgazdálkodó mérnökök szakmai munkáját. Ez lett hivatottá a VITUKI-ban megszűnt hidrológiai tevékenységet pótolni. Külföldön - Jemenben, Mongóliában, az ENSZ Gazdasági Bizottság Vízügyi Albizottságában - a vízgazdálkodás távlati tervezése és a vízmérleg-készítés terén szerzett hazai tapasztalatokat sikerült hasznosítania. Ámbár Csermák Béla munkakörülményei már azt aktív korszakának végén fokozatosan romlottak, társadalmi téren kísérelte meg tevékenységi területét megtalálni. A Magyar Hidrológaiai Társaság Vízgazdálkodási Szakosztályának 1964-1976 közt titkára volt, majd 1977-1985 között elnöke. 1985-ben választották meg a Kitüntetések Bizottsága elnökévé, mely nagyon felelősségteljes tisztséget csaknem haláláig ellátta. 1961-ben tüntették ki a Sajó Elemér emléklappal, 1980-ban Vásárhelyi Pál díjjal, s 1990-ben választották meg tiszteleti taggá. Előadásokat tartott, szakosztályi vitákat vezetett, hozzászólásokat tett, hozzájárulva a Vízgazdálkodási Szakosztály megalapozott, magas színvonalú munkájához. Nyugdíjasként a VITUKJ-ba tért vissza, ahol "örökös tag"-gá nyilvánították. Jelentős szerepet vállalt a műszaki felsőoktatásban: egyaránt segítette előadói és konzulensi munkájával a Budapesti Műszaki Egyetem és a Bajai Vízgazdálkodási Főiskola oktatási tevékenységét. Szakirodalmi működését mintegy 70, könyvben, tudományos cikkben, konferenciákra írt tanulmányban, és egyéb beszámolóban összegezhetjük. 1993. november 3-án hunyt el Budapesten, november 13án temették el Székesfehérvárott. Emlékét nem felejtjük! Dr. Vágás István DR. CSERMÁK BELA 1920-1993
