Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

3. szám - Hankó Zoltán: Megjegyzések a WWF – Világ Természetvédelmi alap Nyilatkozatáról és az EV Munkacsoport jelentéseivel kapcsolatban

188 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 2. SZÁM jesen alkalmatlan bármilyen következtetés levonására a flóra és a fauna vonatkozásában; - Nyilatkozat 16. old. Szigetközben - a szükséges lépések elmulasztása miatt - olyan hangulat alakult ki a helyi lakosság körében, hogy előnyben részesítenek bármilyen gyors műszaki megoldást (csak történjék már valami), ha az nem is az igazi, a régió szempontjából hasznos megoldás. Miután nem ismeretes, hogy a Magyar Fél milyen adatokat, tanulmányokat, ismereteket adott át az EU Szakértői Munkacsoport tájékoztatására, az első három megjegyzéshez nincs hozzáfűznivaló. A Szigetköz lakóinak orientációja nem "bármilyen" műszaki lépés kikényszerítésére, hanem a hullámtéri és mentett ártéri vízpótlás célirányos, hatékony és eredményes megoldásának követelésére irányul. Egyébként megdöbbentő a Nyilatkozat szövegezéséből kivilágló magabiztosság, amikor prófétai kinyilatkoztatás formájában megállapít napnál világosabb és magától értetődő dolgokat, mint pl. hogy a Bősi Vízlépcső üzembe helyezése hidrológiai, biogeokémiai (mi ez?), geomorfológiai (talán inkább medermorfológiai), ökológiai változásokat fog előidézni az érintett Dunaszakaszon (s ráadásul ezek a változások vitathatatlanul be fognak következni). Mivel azonban sem az átadott adatok, jelentések, sem az EU Szakértői Munkacsoport jelentései nem ismeretesek, a WWF Nyilatkozat bíráló megjegyzéseinek további taglalása nem lenne megalapozott. Az előbbiek szerinti információhiány ellenére szükségesnek tűnik a kifogások közül egyel megemlíteni, annak rendkívüli súlya miatt és azért is, mert bár a szlovák oldali megoldást bírálja, bírálata bennünket is érint. Kilogásolja a hullámtéri vízpótlás megoldása során alkalma/ott bukók (vízszint-szabályozó zsilipek) építését a mellékágakban. Az észrevételek között szerepel a legmegdöbbentőbb indok is. Nevezetesen a hullámtéri vízpótlás szabályozott, rendezett megoldása (aminek része a bukók-zsilipek építése is) előmozdítja a turista/üdülési forgalmat és ez nem kívánatos, mert a „természetes" élővilág degradációjához vezet. Az ilyen és ehhez hasonló, szélsőséges, „zöld" gondolkodásmód elfogadhatatlan. Az ember az élővilág része, ráadásul - legalábbis - printus inter pares (első az egyenlők között), s mindent alá kell az ember fejlődésének rendelni. Az ENSZ 1992. évi riói környezetvédelmi világ-konferenciája is azt szögezte le vezérelvként a "sustainable development (elfogadható fejlődés)" harmonikus fejlődés című tézisében, hogy az ember mellett az egyéb élővilágot is figyelembe kell venni a fejlesztések során, de nem azt, hogy az ember rovására kell "környezetvédeni". Ez a szélsőséges, "zöld" szemléletmód teljesen lejáratja a környezetvédelem ügyét és ezért végtelenül káros. Egyes hazai körök, sőt politikusok is megengedtek maguknak ilyen irányzatú megnyilatkozásokat, de ezek a nézetek legfeljebb rövid távon .jönnek be", hosszabb távon nem tarthatók fenn. II. A WWF "független" szakértőinek ajánlásai Ezek az ajánlások már önállóan is minősíthetők, értékelhetők. A) Ajánlások az EU Szakértői Munkacsoportja Jelentéseivel kapcsolatban Két, „független" szakértők által készítendő tanulmány kidolgozását ajánlja: - vízminőségi tanulmány, - folyam-mérnöki (műtárgyak) tanulmány. A teljes munkafolyamat elvégzését ajánlja az adatgyűjtéstől, méréstől a végső kiértékelésig és javaslatig. Helyi szakértők bevonását is szükségesnek tartja (szükség van a helyi ismeretekkel rendelkező közreműködőre is), de csak olyanokra, akik a kormányuktól és a „mű"-től függetlenek (van ilyen?; ha ért hozzá, akkor vagy erre vagy arra érdekelt!). Aligha kell bizonyítani, hogy a magyar és a szlovák szakemberek semmivel sem gyengébb képessségűek vagy rosszabul képzettek, mint a nyugati szakértők, legfeljebb hazai érdekeiktől nem függetlenek és így nem kibicként (akinek semmi sem drága) tesznek javaslatot, hanem szakmai meggyőződésük szerint (a politikai döntés nem feladatuk). B) Alternatív ajánlások a jövőbeli vízgazdálkodás céljaként A WWF szakértői tudatában vannak a „Gabcikovo szindróma" sürgős megoldása szükségességének, ezért úgy vélik, hogy az általuk megfogalmazott prioritások egy olyan „lágy megoldást" jelentenek, ami könynyebben, olcsóbban és gyorsabban elvezethet a politikai megoldáshoz, mint az EU Szakértői Munkacsoportja „technikai javaslatai". Öt prioritást ajánlanak figyelembe venni, de ebből a 2-5. az 1. függvénye, úgy elég ezt minősíteni. Tulajdonképpen azt ajánlják, hogy az 50-es évek vízjárását kell helyreállítani (végre valakik - akik "zöld" szemüvegen keresztül nézik a világot - leírták, hogy mi az „eredeti állapot", amit helyre kell állítani). Az ajánlás tételesen felsorolja, hogy ezt a helyreállítást egyaránt értik a főmederre, a hullámtérre és a mentett ártérre. Tehát azt az állapotot célozzák meg, amelynek következménye volt az 1954. évi szigetközi és az 1965. évi csallóközi árvízi gátszakadás, amely csúcsgázlóival tartósan akadályozta a hajózást (akkor, amikor ma már a Rajna-Majna-Duna viziút is elkészült) stb. Ebből a javaslatból már az is látszik, hogy ha a szélsőséges, „zöld" szemlélet párosul a helyismeret hiányával, az milyen katasztrofális következménnyel jár. A magyar (és vele együtt a csehszlovák) folyammérnöki kar e század közepére jutott el oda, hogy nemcsak felismerte, hanem hajlandó volt beismerni is, hogy a hagyományos folyammérnöki eljárásokkal (ármentesítés, folyamszabályozás) a magyarországi FelsőDuna-szakasz vízgazdálkodási problémái nem oldhatók