Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

1. szám - Szesztay Károly: Gondolatok az Alföld fenntartható fejlesztéséről

57 Gondolatok az Alföld fenntartható fejlesztéséről Szesztay Károly 1028 Budapest, Kőrózsa u. 21. Kivonat: A legutóbbi néhány évtized folyamán történt emberi beavatkozások kérdésessé teszik a gazdasági fejlődés irányzatainak és előfeltételeinekhosszabb távú fenntarthatóságát. Az alapkérdés megoldása akörül forog, hogyan lehetne a piacmechanizmust - a termelés és fogyasztás összehangolásában betöltött szerepének megtartásával olyan gazdaságpolitikai szabályozás kereteibe illeszteni, ami a közösségi és ökológiai értékeknek és érdekeknek is biztosítja az őket megillető helyet és szerepet Az Alföld jövője szempontjából a megújuló természeti erőforrásokon alapuló területhasználatok és technológiák fognak felértékelődni. Nagy jelentőségű lesz a talaj természetes termőképessége romlásának megakadályozása, és az ehhez kapcsolódó víz- és erdőgazdálkodási feladatok. Kulcsszavak: Erdő, vízgazdálkodás Az Alföld ésmás szárazföldi tájak életterét és élővilágát az éghajlat, a talaj és a növényzet változásainak dinamikus egyensúlya tartja fenn, amelyben a víz és a főbb biogeokémiai elemek folytonos megújulása a hatásközvetítés és a tápanyagellátás szerepét tölti be. Ebbe a sok ezer és millió éves irányzatok és ciklusok szerint kifelődött globális méretű természeti folyamatba az utolsó két évszázad és különösképpen a legutolsó néhány évtized ipari technológiái és területhasználatai olyan nagy mértékben beavatkoztak, hogy kérdésessé vált a mai gazdasági fejlődés irányzatainak és előfeltételeinek hosszabb távlatú fenntarthatósága. Most, amikor hazánkban alapvető társadalmi és gazdasági átalakítás éveit éljük és az Országgyűlés 1991. áprilisi határozatával [Tóth Albert képviselő kezdeményezésére] örvendetes módon előtérbe kerültek az Alföld hosszú távú fejlesztésének kérdései, célszerűnek látszik, hogy itt ezen a tanácskozáson - amelyik a fentebbi egyensúlyi mechanizmus két legdinamikusabb és legsérülékenyebb tényezőjével az erdővel és a vízzel foglalkozik - a világszerte megindult helyzet értékeléshez és útkereséshez csatlakozva megvitassuk az Alföldön és az országosan kialakult mai gazdasági fejlődési irányzatok hosszabb távlatú fenntarthatóságának kérdését. Széchenyi háromdimenziós fejlesztési koncepciójának időszerűsége Az Alföld-kérdést napirendre tűző fenti országgyűlési határozatot követően Debrecenben megtartott tudományos vitaülés legfontosabb és legígéretesebb eredménye, hogy mind a másfél tucatnyi előadó egybehangzóan és határozottan hangsúlyozta, hogy a soron következő távlati fejlődésnek a gazdasági, a kulturális (közösségi) és az ökológiai (környezetvédelmi) dimenzió egyenrangúságán és egymásra utaltságán kell alapulnia (Rakonczai 1991). Ha a három dimenzió szerepét és kapcsolatát érintő konkrét kérdésekbeni okulás és eligazodás céljából a múltba tekintünk, mintegy másfél évszázaddal kell visszalapoznunk az Alföld és az ország történetében, hogy a gazdasági, kulturális és ökológiai dimenzió egymást feltételező és segítő egységére átfogó és időtálló példát találjunk. Széchenyinek a világos célkitűzésből kiinduló („Hunnia minden lakosinak polgári létet adni") és módszeres okfejtéseken alapuló programtervezői munkálkodása - amelyről a közelmúltban Orlóczi István (1991.a) írt lényeget kereső, tömör áttekintést - mind a teljes körű fejlesztési programot felvázoló 12 törvénytervezetben, mind pedig a kulcsfontosságú teendők sorának kijelölésében szervesen és arányosan ötvözi a fejlődés gazdasági, kulturális és ökológiai dimenzióját. Mai szemmel nézve Széchenyi fejlesztési programja lényegében három nagy feladatcsoportot és szakaszt jelöl ki: Az első szakaszban meg kell teremteni a tőlünk nyugatibb országokban már több évtizeddel korábban megindult gazdasági és társadalmi átalakulás (az iparosodás, a városiasodás, a piacra történő szemtermelés és áruszállítás stb.) természeti előfeltételeit, köztük kiemelt hangsúllyal az Alföld nagy kiterjedésű mocsaras területeinek lecsapolását és a Tiszavölgy ármentesítését. Másodikként fel kell tárni, hogy a vízrendezési és folyószabályozási beavatkozások milyen módon és mértékben változtatják meg az Alföld főbb vízföldrajzi tájainak vízháztartását, továbbá, hogy ezeknek a változásoknak milyen tovagyűrűző hatásai lesznek az éghajlati, a talajtani és növényzeti viszonyok alakulására. Végül, a megvalósítás lépéseivel és tapasztalataival mindvégig szorosan együtthaladó tervezői munkálkodás harmadik feladatcsoportjában és szakaszában meg kell állapítani azokat a főbb területhasználati módozatokat és technológiákat, amelyek egyaránt alkalmazkodnak a piaci elvárásokhoz és a vízrendezés utáni természeti adottságokhoz. Hogy ma az Alföld természeti adottságai és területhasználatai között jelentősek és gyakoriak az ellentmondások, azok okait nem abban kell elsődlegesen és kizárólagosan keresni, hogy Széchenyi fejlesztési koncepciójának első szakasza megvalósult, hanem sokkal inkább és gyümölcsözőbben abban, hogy a koncepcióhoz tartozó második és harmadik szakasz feladatainak elvégzéséhez világszerte és hazánkban is csak most vannak kialakulóban a tudományos ismeretek és gyakorlati előfeltételek (Orlóci, 1991.b.). Piacmechanizmus és az externalitások Annak, hogy az elmúlt másfél évszázadban Széchenyi hármas látású politikai koncepciójának sem nálunk, sem máshol nem volt méltó folytatása, egy korábban is létezett