Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

1. szám - Zsuffa István: A gemenci erdő revitalizációjának vízimérnöki munkái

53 A gemenci erdő revitalizációjának vízimérnöki munkái Zsuffa István Pollack Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Intézete 6500 Baja, Bajcsy-Zsilinszky u. 14. Kivonat: A hosszú száraz évek a gemenci erdő élővilágát is veszélyeztették. A degradációhoz a folyószabályozás is hozzájárult, de, minthogy ez a jégveszély elhárítása érdekében emberéletek veszélyeztetését szünteti meg, nem a szakmák szembenállása, hanem az optimális megoldás megkeresése vezethet célhoz. Műszaki létesítmények építése vezet tehát a célhoz, nem azok lerombolása. A gemenci erdő lett a holland újraerdősítés, a Rajna hollandiai hullámterének revitalizációs mintaterülete. A gemenci program a Duna mellékágainak, holtágainak és hullámtereinek vízpótlásátoldja meg,matematikai és hidraulikai modellkísérletek eredményeinekhasznosításával. Az ismertetett munka jó példa a különböző szaktudományok képviselőinek együttműködésére, a holland-magyar közös munkákra, amelyek az oktatás területén is hasznot hoztak. Kulcsszavak: Erdő, vízgazdálkodás, folyószabályozás Az 1980-as évek elején jelentkező igen száraz és hosszú, aszályos időszakban vált világossá, hogy a megelőző nedves periódusban különösebb zavart nem okozó kiszáradási folyamat a gemenci erdő élővilágát veszélyezteti. A hullámtéren szárazságtűrő növény- és fafajták jelentek meg, a mellékágak fölvízi torkolatai fokozatosan föliszapolódtak, vízcseréjük csökkent és így a vízminőségük leromlásával is számolnunk kell. A tünetek észlelése után, az intenzív propaganda hatására, természetesen e tényből is a vízlépcsők ellen kovácsolódott újabb „döntő" érv: az osztrák vízlépcsők veszik el a vizet Gemenc elől, illetve, valamivel több logikát igénybe véve, ezzel lapítják el az árhullámokat, és így ritkítják a hullámtérre kilépő vizeket. A számok szigorú logikája azonban ezt sem támasztja alá: már 1957ben Puskás Tamás és Szesztay Károly kimutatta, hogy a Duna vízjárása, árvízviszonyai a megépült és tervezett tározókkal nem befolyásolható. Az idézett tanulmány részletes elemzése mellett a laikus számára is világos, hogy a gemenci erdő hullámterére kilépő, 5000 m

3/s vízhozamnak megfelelő, napi 4 milliárd m

3 vízhez képest az árvizek jelentkezésekor is energiát termelő, tehát tele tározók együttes 200 millió m

3-nyi tározótere nyilván semmiféle érzékelhető változást 600 km távolságban már nem okozhat. A nedves periódus idején 1971-ben, Lehman Antal egyrészt nem csak az akkor nem látványos kiszáradási folyamatra hívta föl a figyelmet, hanem a kiváltó okra is rámutatott: a sikeres folyószabályozás hatására a meder beágyazódott, az egységes mederben a vízszintek lesüllyedtek. Ezt a tényt hangsúlyozta dr. Tóth János is a gemenci erdőről kiadott könyvnek a halak életkörülményeiről írott tanulmányában. Tóth János tényeket állapít meg. A fölvetett kérdésre azonban a reális válasz már nem biztos, hogy megfelel a cikkíró várakozásának. Aki ugyanis - miként e sorok írója is - valamilyen formában kapcsolatba került az utolsó hazai katasztrófát okozó 1956. évi jeges árvízzel, annak számára a felvetett kérdésre egyértelmű a válasz: a biztonságos jéglevonulás önmagában minden áldozatot megér, hiszen emberéletekről van szó, milliárdos nemzeti vagyonról. A gemenci Duna-szakasz szabályozása a jégelvonulás szempontjából az 1838-as budapesti jeges árvíz után, a csepeli Duna-szakasz rendezésének a hatásosságával azonos értékű. A munkák befejezése, 1968 óta, a legkeményebb telek idején, 1969-ben, 1970-ben a jég gond nélkül levonult, 1987 kemény telén pedig még be sem állott a Duna. A folyószabályozási tervek a folyómeder kialakítását irányozzák elő, amelynek során olyan műveket építenek, amelyek a domború partok építésével, illetve a homorú partok elmosatásával alakítják ki a korábbi egyenes, és ezért labilis folyószakaszokon a megfelelő, számított amplitúdójú és periódusú kanyarulatok sorozatát. E kanyarulatokat előre megtervezik, kereszt- és párhuzamművekkel ezek alakját a munkák kezdetétől már kijelölik. A vízfolyás kinetikus energiáját a megépített művek egyrészt a hajóútban mozgó hordalék tovaszállítására használják, másrészt a kőművek őrölik föl, disszipálják. A folyószabályozásnak a gemenci erdő degradálását okozó hatása vitathatatlan. Az ezzel kapcsolatos problémát, mint minden valós műszaki problémát azonban meg lehet oldani anélkül, hogy ezt a kérdést is az ellenségképet kereső, a múltbeli felelősséget műszaki területre kivetítő politika területére utalnánk. Valós műszaki problémák megoldásának a munkamódszere gyökeresen eltér a politikáétól: a problémák megfogalmazásánál, a megoldás megkeresésénél nem ellenfelek találkoznak, hanem munkatársak, akik nem győzni akarnak, hanem a föladatot akarják megoldani. A kérdésben nincs is értelme a politikából kölcsönzött fogalmaknak, „vádaknak", vádoltnak és vádlónak, nincs értelme a szimpatikusabban hangzó olyan fogalmaknak sem, hogy „kompromisszum", engedmény, kényszer, jog stb. Kompromisszum helyett a jól megfogalmazott műszaki, természettudományos probléma optimális megoldását kell megkeresni és megvalósítani. Természetesen ebben a munkamenetben is van szereposztás: nyilván illetékes szakembernek kell a problémát jól megfogalmaznia és ugyancsak illetékes szakembernek kell a műszaki megoldásokat megkeresnie, hogy az optimális eredmény megszülethessék. Ehhez az illetékes szakembereknek a szoros együttműködése mellett kölcsönös bizalomra is szükség van. A kölcsönös bizalmon alapuló igen eredményes munka feltétele és munkastílusa még ma, a politikai indulatok és szándékok zűrzavarában is megvalósítható. Előadásomban, amelynek ugyan elsődleges célja a gemenci erdő revitalizációjára javasolt munkák szakmai ismertetése, példát is