Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

1. szám - Zsuffa István: A gemenci erdő revitalizációjának vízimérnöki munkái

54 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM szeretnék mutatni erre a valóban környezetet és nem politikai bástyákat védő magatartásra. E munkában a munkát végzők nem a műszaki létesítmények lerombolásában keresnekkielégülést, vagy politikai menedéket, hanem műszaki eszközökkel oldják meg azt a problémát, amely a társadalom, az ember korábban megfogalmazott igényeinek a kielégítésével egyidőben a környező természettel kapcsolatban jelentkezett. 1989-ben a VITUKI a holland-magyar folyószabályozási munkacsoport soron következő évi munkaértekezletét Baján, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Intézetében rendezte. A holland kollégák részletesen ismertették a Rajnával kapcsolatos ,,lazac tervet", amelynek célfüggvénye a lazac visszatelepülése az újra tiszta vizű Rajnába. Beszéltek az úgynevezett „vidra tervről", amely során a folyó mederanyagát kell úgy megtisztítani, hogy életteret adjon a tisztaságra kényes földlakóknak. Az előadásokat természetesen szakmai tanulmányút követte, amely nyilván a Baja környéki Duna-szakaszra, azaz a gemenci erdőbe vezetett. A holland kollégák nagyra értékelték a széles hátú, szórt kőből épült kőműveket, amelyeken a folyóparti növényzet megtelepedett, és így tájba illő, folyami elemként jelentkeztek. A mellékágakba behatoló hajóról, majd kikötés után a gyalogos bejáráson vendégeink számunkra szokatlan érdeklődést mutattak a vízpartokon, illetve az erdő belsejében a tavakon, mocsaras területeken táplálékot kereső gólyák iránt. Egyikük megkérdezte a csoportot vezető, kitűnő ornitológus és vízimérnök kollégánkat, Kalocsa Bélát, hogy olvasott-e, vagy hallott-e valamit a fekete gólyáról. Kollégánk körülnézett és fölmutatva az égre megkérdezte, hogy arról az egyedről van-e szó, ami a fejünk fölött kering? Amikor pedig néhány száz méterrel arrébb megmutatta a fészkén költő fekete gólyapárt, a holland kollégák eufóriába estek. Kiderült, hogy a Rajna revitalizációjának előkészítés alatt álló, befejező fázisának a neve ,,a fekete gólya program". E programnak a célja a Rajna hollandiai hullámtereinek olyan mértékű újraerdősítése, hogy a Hollandiát a XVII. században elhagyó fekete gólyák ismét visszaköltözzenek. Még aznap este együttműködési megállapodást fogalmaztunk meg és kezdetét is vette a Gemencre koncentrált holland-magyar közös munka. A közös munkának nyilván kettős célt tűztünk ki: Gemenc lett a Rajna újraerdősítésének a mintaterülete, és megfogalmaztuk a gemenci holtágak újjáélesztésének, revitalizációjának a programját is. A munkák eredmény eként már 1 990-ben botan ikai, pedagógi ai, v ízminőségi fölvételekre került a sor. A holland biológusok és hidrológusok külön elemezték a frissen létesült folyószabályozási művek mögött kialakult zátonyok pionír vegetációját, mint különösen értékes, természetes, környezetet gazdagító biotópot. (Martejns, 1990.) A hollandiai újraerdősítés egyik fontos problémája az erdővel borított hullámtér vízvezetőképességének a csökkentése. Ennek vizsgálatára a VITUKI különleges kétdimenziós matematikaihidraulikai modellt alkalmazott, amelyet a későbbi vizsgálatok során mi is igénybe vettünk. (Bakonyi 1990.) A főhatóságunk által irányított sorozatos magyar-holland tárgyalásokon a holland fél vetette föl a főiskolánknak a munkákba való bekapcsolását. E fölszólításnak megfelelően 3,5 éves műszaki hidrológiai és potamológiai kutatási tervet és a probléma megoldására részletesen elemezendő és helyszíni vizsgálatokkal megalapozandó folyószabályozási koncepciót dolgoztunk ki. E munkaterv az alapja az eddig végzett és most is folytatott vizsgálatainknak. Az Európai Közösség a közép-európai országok felsőoktatásának a támogatására hozta létre a TEMPUS-nak nevezett szervezetet, amelynek keretében először a hollandiai Delfti Műszaki Egyetemmel lépett kapcsolatba a PMMF Vízgazdálkodási Intézete. 1990 nyarán javaslatunkra 5 egyetemi hallgató itt készítette el úgynevezett „summer project" -jét, amely csak nevében emlékeztet a hazai „nyári termelési gyakorlatok" tehetetlen intézményére. Ennek a valós munkán alapuló, igen hatásos oktatási programnak a föladatául a gemenci munkaprogramunk modellezését jelöltük meg. Ennek, és az ehhez kapcsolódó munkáknak az eredményeiről itt számolnék be. A hullámtér és a mellékágak vízpótlásának a javítására három megoldás vizsgálatát irányoztuk elő. i—* FWMfáinl i találni ik^tatós L

J Aiihém i irány wtrts váhuBjuni^si szetv Knstxntvaiy fsU • T* színt aartpetó kút * Geaenci tyndNim korát BAJA I. ábra. A gemencei erdő területének átnézetes helyszínrajza. 1. A mellékágak revitalizációja a folyószabályozási művek rekonstrukciójával A folyószabályozás első szakaszában, amely a századfordulón zárult, a folyóknak a kanyarulatait vágták át, és így ezekből a folyókanyarokból másodrendű mellékágak alakultak ki. E mellékágaknak az átmetszés utáni helyzetéről írja Széchenyi István: »Duna vízminőségének romlásával azonban az így „kialakult holtágakban" az élővilág számára az életkörülmények rohamosan romlanak: a fajta- és egyedgazdag élővilág részére intenzív vízcserét kell biztosítani. Ehhez a mellékágak felső, betorkolási szelvényének, és e szelvényhez csatlakozó Duna-szakasznak az újrarendezése szükséges.«