Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

6. szám - Kaliczka Csilla: A hulladékok kezelésének és elhelyezésének egyes tapasztalatai Németországban

KAIJCZKA CS.: A hulladékkezelés és elhelyezés Németországban 359 kommunális hulladékok kezelése a lakosságot közvetlenebbül érinti, mint a másik két hulladékcsoport problémája. 2.3.1. A növényi hulladékok elsősorban konyhai, kerti eredetűek, illetve nagyobb mennyiségben a közterületekről származnak. Káros anyagokat egészen addig nem tartalmaznak, amíg más hulladékfajtákkal össze nem keverik őket. Ilyen megfontolásból mindenképpen indokolt lenne a szelektív gyűjtésük vagy a német példa alapján a házi komposztálásuk. (Koch et al., 1986.) A komposztálással jelentősen csökkenthető a zöld hulladék mennyisége, ezenkívül a keletkező komposzt alkalmas talajjavítási célokra is. Ahhoz, hogy humuszhoz hasonló, viszonylag alacsony nehézfémtartalmú végtermék keletkezhessen, feltétlenül szükséges a zöldhulladék szelektív gyűjtése. 2.3.2. A papíripari termékek között nagy számban fordulnak elő a csomagolóanyagok, újságpapírok, irodai hulladékok. Károsanyag tartalma a folyóiratoknak és a hírlapoknak jelentősebb. A bomlás során a távozó kénnek és fluornak jelenthetik a fő forrását, illetve a felhasznált festékanyagok nehézfémtartalma lehet még figyelemreméltó. (Koch et al., 1986.) A papírhulladékok jelentősen növelik a hulladékok térfogatát, ezért Németországban a csomagolóanyagokat már az üzletekben összegyűjtik, megkönnyítve ezzel a papírhulladék feldolgozását. 2.3.3. Az üvegipari termékek szelektív gyűjtése már a legkisebb településeken is megoldott. A szelektív hulladékgyűjtés bevezetése során Németorszságban sem voltak biztatóak az első lépések, hiszen 1983-ban 2 Mió t üvegből, amely a háztartásokba került, még 1,5 Mió t üveget dobtak a speciális konténerek helyett az egyéb hulladékok közzé (Koch et al., 1986.). 2.3.4. A főleg csomagolóanyagként alkalmazott fémek újrafelhasználása is hosszabb ideje bevett gyakorlat már Nyugat-Európában. 2.3.5. Feltétlen szükséges néhány szót ejteni a háztartások veszélyes hulladékairól, a műanyagokról és az egyéb anyagokról, a tisztítószerekről, gyógyszerekről, festékekről, elemekről stb. is. A műanyagok nagy menynyiségben találhatóak meg a háztartásokban, különösen a PVC, a polietilén és a polipropilén. Bomlásuk során a felsorolt egyéb hulladékok bomlásához hasonlóan Cl, Cd, S, Hg, F, stb. és vegyületeik kerülhetnek a környezetbe. (Koch et al.) Tulajdonképpen ezek az anyagok jelentik a legfőbb és legsúlyosabb környezetterhelést Láthatjuk tehát, hogy milyen problémákat vet fel a felhalmozódott hulladék. Hogy ezek a gondok mérsékelhetőek legyenek, különböző feldolgozási technológiákat fejlesztettek ki a szakemberek. 3. Fontosabb németországi technológiák Tekintsünk át ezek közül a technológiák közül néhányat, amelyet Németországban már rövidebb-hosszabb ideje használnak. 3.1. Hulladékégetés A hulladékégetés módszerével elsősorban térfogatredukciót érhetünk el. Elméletileg bármilyen kommunális és kommunális jellegű ipari hulladék térfogata csökkenthető ezzel az eljárással, gyakorlatilag azonban a műanyagok és a gumiabroncsok égetése komoly üzemzavarokhoz vezethet. Jelentősen növeli a költségeket a keletkező füstgázok tisztítása és a nehézfémtartalmú salakanyagok biztonságos elhelyezése. 3.2. Pirolízis Pirolízis alatt a szilárd vagy a folyékony anyagok levegő elzárásával történő hőbontását értjük. A módszer célja szintén a térfogatcsökkentés, de az égetéssel ellentében ezzel a technológiával bármilyen anyag feldolgozható (műanyag, olaj, zsír, textília stb.). Az eddigi tapasztalatok - mivel viszonylag fiatal eljárásról van szó - alacsonyabb nehézfém- és szervetlen gázemissziót mutatnak az égetőműveknél mérhető füstgáz kibocsátásoknál. 3.3. Fűtőanyagsajtolás Olyan technológia is létezik (BRAM), amely a hulladékból fűtőanyagot állít elő. Megfelelő előkészítés után a felhasználható anyagokat brikett formájába sajtolják, amelynek fűtőértéke körülbelül a barnaszén fűtőértékének felel meg 12-19 GJ/t. A BRAM kéntartalma alacsonyabb, mint a fosszilis tüzelőanyagoké, de klór- és nehézfémtartalma magasabb. 3.4. Rendezett hulladékelhelyezés Végül még egy eljárás, amelyet kicsit bővebben mutatunk be, ez a rendezett hulladékelhelyezés: a deponálás. Azért foglalkozunk többet ezzel a témával, mert Németországban ezt a módszert alkalmazzák a leggyakrabban, de nem elhanyagolandó az a szempont sem, hogy viszonylag ez a legkisebb költségű megoldás. Tájékoztatásul megadjuk az egyes technológiák költségeire vonatkozó hozzávetőleges adatokat (1984-es adatok (Koch et al., 1986.): deponálás: 20-70 DM/t hulladék pirolízis: 80-100 DM/t hulladék égetés: 80-221 DM/t hulladék komposztálás: 100-120 DM/t hulladék