Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

6. szám - Kaliczka Csilla: A hulladékok kezelésének és elhelyezésének egyes tapasztalatai Németországban

358 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM A hulladékok kezelésének és elhelyezésének egyes tapasztalatai Németországban Kaliczka Csilla Dunántúli Regionális Vízmű Rt. Balatonalmádi Üzemvezetősége 8220 Balatonalmádi, Eötvös u. 25. A hulladékok helytelen kezeléséből vagy elhelyezéséből nagy környezeti károk származhatnak. Ezeknek a károknak a mérsékléséhez olyan megfelelő technológiák szükségesek, amelyekkel vagy csökkenteni lehet a hulladék mennyiségét, vagy amelyekkel hatástalaníthatók a hulladék veszélyes összetevői. Németországban a szelektív hulladékgyűjtés és -feldolgozás mellett a leggyakrabban a hulladékégetés, a pirolizís (légmentes hőbontás), a hulladékból történő fűtőanyagsajtolás, a komposztálás, és mindenekelőtt: a rendezett deponálás módszereit alkalmazzák. Minthogy a deponálás a legolcsóbb és a legegyszerűbb, valószínű, hogy a hazai érdeklődés is elsősorban e felé fordul. Hulladékkezelés, -elhelyezés, környezevédelem. Kivonat: Kulcsszavak: 1. Bevezetés A világon mindenütt óriási gondot okoz a hulladékok megfelelő elhelyezése és kezelése, holott ez fontos környezetvédelmi feladat lenne, hiszen megfelelő kezelés hiányában a hulladékok bomlása során rendkívül sokféle, vizet, levegőt, talajt szennyező, illetve közvetlenül az élővilágot károsító anyag keletkezik. A bomlástermékek által okozott környezetterhelést a hulladékok mennyiségének csökkentésével, azok hatástalanításával vagy újrafeldolgozásával mérsékelhetjük. A következőkben ezeknek a céloknak a megvalósítására szeretnék néhány módszert bemutatni, amelyek Németországban már alkalmazásra kerültek. 2. Hulladékok és mennyiségük 2.1 A németországi helyzet A német hulladéktörvény szerint hulladéknak nevezhetjük mindazokat az ingóságokat, amelyektől a tulajdonos meg akar szabadulni és amelyek rendezett eltávolítása a közösség és a környezetvédelem szempontjainak figyelembevételével történik. (Bilitewsky et. al., 1990). Származás szerint megkülönböztetünk: — kommunális — ipari és termelési — különleges hulladékokat. A különböző származású hulladékok mennyisége, összetétele és a halmazállapota változó. Az NSZK-ban az 1984-85. évek adatai alapján az egyes csoportok összetétele a következő volt: 2.1.1. Kommunális hulladék Összmennyiség: 14 Mió t/év ebből növényi 29,9 papír 12,0 üveg 5,4 műanyag 5,4 fémek 3,2 egyéb közepes nagyságú 16,0 egyéb finom nagyságú 10,0 textil, ásványi anyagok stb. 18,0 2.1.2. Ipari és termelési hulladék Összmennyiség: 19,7 Mió t/év 2.1.3. Különleges hulladék Összmennyiség: 2,8 Mió t/év 2.2. A magyarországi helyzet Magyarországról sajnos ilyen jellegű adatsor nincs a birtokomban, illetve ami van, azt is csupán tájékoztató jellegűként kezelhetjük. 1989-ben (a Környezettechnikai Kézikönyv adatai szerint) kb. 21 millió m

3 települési és ipari hulladék keletkezett. (Németországban ez az adat 1984-85-ben 37 millió m

3 volt.) Ebből a 21 millió m

3-ből 17 millió m

3-t kezeltek a kommunális ellátó szervezetek. Műszaki becslések szerint a hulladékokból közvetlenül hasznosítható anyagok - textil, papír, fém, stb. — a teljes hulladékmennyiségből 20-22 %-os arányt képviselnek. (Barótfi, szerk. 1989.) Milyen veszélyeket is rejtenek magukban azonban ezek az óriási mennyiségben felhalmozódott anyagok? 2.3. Minőség A következőkben kizárólag a települési hulladékok összetételével és feldolgozásával foglalkozunk, mert a % % % % % % % %