Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

6. szám - Juhász József: Emlékbeszéd Kvassay Jenő és Sajó Elemér sírjánál

325 Emlékbeszéd Kvassay Jenő és Sajó Elemér sírjánál Juhász József Magyar Hidrológiai Társaság 1027 Budapest, Fő u. 68. Kivonat: Kulcsszavak: Az egykori őrszentmiklósi - ma őrbottyáni - temetőben 1993. július 10-én mondta el emlékbeszédét dr. Juhász József, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke az oda zarándokolt társasági tagság és más megemlékezők előtt. Kvassay Jenő 1879 és 1918 között a hazai vízügyek „első ember"-e volt, a kultúrmérnöki és folyammérnöki szolgálat megszervezése, és szinte máig ható érvényességű vízjogi törvény megalkotása fűződik nevéhez. Sajó Elemér - Kvassay unokaöccse - 1930 és 1934 között lépett Kvassay Jenő örökébe, és 1931-ben közreadott „Emlékirat"-ával évtizedekre kijelölte vízügyeink feladatait. Vízügyi történelem, megemlékezés. Kvassay Jenó' előtt tisztelgünk síijánál, a magyar kultúrménökök atyja, a vízügyi műszaki szolgálatunk megteremtője előtt: Teste itt porlad, de szelleme él elgondolt és megvalósított terveiben és próbál hatni a ma vízügyi szolgálatára. 143 éve, 1850. július 5-én született Budán és 1919. június 6-án, 74 éve halt meg Budapesten. A családi birtokra hozták és itt temették el Őrbottyánban egy sikeres életút végén 69 éves korában. Munkaszeretetét, hatalmas munkabírását és tenniakarását jellemzi, hogy a vízügy élén eltöltött negyven év után, 1918-ban, 68 éves korában megy csak nyugdíjba. Kvassay Jenő hivatásának tekintette a magyar föld hozadékának megnövelését és már fiatalságában tervszerűen felkészült erre a hivatásra. Gépészmérnöki oklevelének megszerzése után a magyaróvári gazdasági akadémián mezőgazdasági tanulmányokat folytatott. Az École des Ponts et Chaussée-n, Párizsban vízimérnöki irányban egészítette ki szakismereteit, illetve tökéletesítette nyelvtudását. Ismereteinek megszerzése után Franciaországban és Németországban tett tanulmányutat az ottani vízügyi szolgálat szervezetének megismerésére. Hazatérve, 25 évesen indítja meg harcát szóval és tettel eszméi megvalósulásáért. Megírja ,Jlétművelés, tekintettel az alagcsövezésre és öntözésre" c. tanulmányát. E hatékony és igen korszerű tanulmány alapján 1877-ben megbízást kap a kultúrmérnöki intézmény felállítását célzó emlékirat megszerkesztésére, majd 1879-ben a szolgálat megszervezésére. Addig csak a Duna és mellékfolyóinak szabályozására 1773-ban - tehát száz évvel korábban - létrehozott, úgynevezett hajózási osztályigazgatóság, majd az országos építkezési főigazgatóság, végül ennek alárendelve a folyam-osztálymérnökségek, illetőleg a kiegyezéstől a királyi folyammérnöki hivatalok működtek. A Kvassay Jenő által szervezett, majd vezetése alatt működő kultúrmérnöki hivatal és a folyammérnöki szolgálat összes vízi ügyei 1889-ben a hajózás kivételével az újonnan alakított földművelésügyi minisztériumhoz került, annak V. főosztályaként. A vízügyek állami adminisztrációjára a létrehozott V. főosztály szolgált, míg a műszaki teendőket 1891től az Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatal végezte. 1899-től Országos Vízépítési Igazgatóságnak nevezték. Kvassay Jenő a szervezésében létrehozott hivatalnak 1891-től, a kezdettől 1918-ig, nyugalomba vonulásáig vezetője volt. 1879-1918 között az intézmény Kvassay Jenő \tzetése alatt kereken 2 millió hektár területet érintő vízrendezési munkáival közel 2,5 millió hektáron teremtette meg a korszerű mezőgazdasági termelés előfeltételeit. A Kvassay Jenő kezdeményezésére létrehozott V. főosztály dunai, tiszai, vízjogi és vízirendőri osztályra tagozódott. Ennek keretében a folyamszabályozási állami munkákkal, valamint az ármentesítő társulatok ellenőrzésével járó teendők ellátásával 8 vízépítészeti kerületi felügyelő és 16 kir. folyammérnöki hivatal foglalkozott. A vízhasznosító és talajjavító munkákkal, valamint az ide tartozó vízhasznosító társulatok ügyeinek állami vezetésével 3 kerületi felügyelő és 12 kerületi kultúrmérnöki hivatal foglalkozott. Már a múlt század végén 141 társulat működött hazánkban. Közülük 53 volt az ármentesítő és 88 a lecsapoló és vízhasznosító társulat, melyek jelentékeny műszaki személyzettel rendelkeztek. Az országos kultúrmérnöki hivatal keretében létesült 1884-ben Kvassay Jenő kezdeményezésére a halászati felügyelőség is a haltenyésztésre szükséges műszaki berendezések létesítésére és a hatósági szakértői munka ellátására. Ugyancsak a kultúrmérnöki hivatal keretében hozták létre időlegesen a közegészségügyi mérnöki szolgálatot,