Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

6. szám - Juhász József: Emlékbeszéd Kvassay Jenő és Sajó Elemér sírjánál

326 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM mely a városi és községi vízi közművek ügyeit műszakilag elbírálta, a közegészségügyi műszaki munkálatokat tervezte, létesítésüket ellenőrizte. Látható tehát, hogy a kultúrmérnökök munkájának átütő sikere, Kvassay Jenő kiváló tudása és szervezőkészsége a szolgálat gyors kiterebélyesedését biztosította. A szervezet kialakításához megfelelő szakember gárdára volt szükség. A felsőfokú szakembereket az akkor már száz éves Műegyetem biztosította. A középfokú szakemberek nevelésére 1878-ban Kvassay Jenő kezdeményezésére felállították a kassai vízmesteriskolát. Az itt képzett vízmesterek főként a vízhasznosító és talajjavító munkálatok felügyeletére és apróbb, a mérnöki személyzet ellenőrzése mellett végzendő műszaki munkálatok teljesítésére voltak hivatottak. Eleinte csak rétmestereket képeztek a talajjavítás céljára, de 1889-től már folyamszabályozásra és ármentesítésre is képeztek vízmestereket. Kvassay Jenő munkálkodásának kezdetén jelentkezett a katasztrofális tiszai árvíz, mely Szeged város pusztulását okozta. Az akkor 29 éves Kvassay Jenő ezt az árvizet fordulópontnak mondotta a Tisza-szabályozás történetében. E mellett azonban az első erőpróbája volt az éppen születő vízrajzi munkának. Az itt szerzett tapasztalatok rámutattak a szervezett vízrajzi munka szükségességére. Magát a Vízrajzi Osztályt azonban csak hosszú sürgetés után 1886-ban állították fel azért, hogy elsősorban a Tisza vízjárását, a korábbi szabályozási munkálatok hatását tudományos módszerekkel felmérje, szolgáltatott adatai alapján a munka folytatásáról dönteni lehessen. Általában tehát a szabályozási és árvédelmi munkák tudományos megalapozása érdekében hozták létre a korszerűsített vízügyi szolgálat keretén belül. Kvassay Jenő - talán éppen a nagy tiszai árvíz hatására - mély elhivatottsággal foglalkozott a Vásárhelyi indította Tisza szabályozással, és a Tisza-völgy többi folyójának rendezésével. 1888-ban megírja a "Csekélyesésű folyók szabályozása, különös tekintettel a Tiszára" c. könyvét. Itt kifejtett elveit kívánta érvényesíteni a Tisza-szabályozás folytatásának programjában is, melyet 1891-ben nyújtott be a földművelésügyi miniszternek. Az előteljesztést a képviselőház vízügyi bizottsága 1892-ben tárgyalta, majd az országgyűlés 1894-ben, mint III. törvénycikket törvényerőre emelte. Ez volt a magyar vízimunkálatok történetében az első távlati terv, melyet szerzője az anyagi és műszaki lehetőség figyelembevételével egy rövidebb, 12 éves és egy hosszabb szakaszra bontott. Kvassay Jenő tevékenységéhez fűződik az előbbi példán túl is a vízimunkálatok történetében először alkalmazott távlati, sokoldalú tervezés bevezetése, s ennek alapján a munkálatok gondos, tudományos megalapozásával foglalkozó előkészítő szellemi munka szerepének és részarányának növelése is. Kvassay Jenő a vízjog megalapozásában is múlhatatlan érdemeket szerzett. Egyik szerzője volt a vízügyi gondolkodásban mérföldkövet jelentő 1885. évi JOGI. törvénycikknek. Ez előtt csak igen hiányos és csupán szűk körben kiható törvények és rendelkezések j sokasága igazgatta a víz ügyét. Az új törvény egy-j ségbe foglalta az elveket és teendőket, szabályozta a közvagyont képező folyóvizek ipari és mezőgazdasági kihasználását, rendezte a kultúrmérnöki hivatalok szakértő szerepét a vízkönyv vezetésében. Kvassay Jenő meghatározóan vett részt a halászati törvény (1888. XIX. tc) megalkotásában is. Sokoldalú műveltsége, realitásérzéke és liberális gondolkodása nagyban hozzájárult e törvények sok évtizedes érvényben maradásához. A szervezési, közigazgatási munka mellett maradt energiája a tudományos kutatásra is. Elsősorban azoknak a kérdéseknek a vizsgálatába fektetett sok munkát, amelyet a hazai fejlődés szempontjából is fontosnak ítélt. 1879-ben megírta két kötetes „Mezőgazdasági Vízműtan"-át a magyar kultúrmérnökök bibliáját, amit a Magyar Tudományos Akadémia Fáy-díjjal jutalmazott. Abból a felismerésből kiindulva, hogy a mezőgazdaság fellendítéséhez jó szállítási lehetőség is kell, 1885-ben lefordítja De Lagréné 3 kötetes „Hajózás a szárazföldi vizeken" című művét. E század első éveiben, 1910-ben megkezdi a Soroksári Duna-ág - ma Ráckevei Duna - csatornázásának és a Budapest-csepeli Nemzeti- és Szabadkikötő építését. A Magyar Mérnök és Építész Egylet 1911-ben tiszteletbeli tagjává választja. Ekkor már európai hírű szaktekintély, aki hírlapi cikkeivel, magyar, német és francia nyelvű műveivel a világkereskedelem vérkeringésébe való bekapcsolódásunk lelkes harcosaként küzd a nemzetközi dunai viziút és a hozzá kapcsolódó hazai víziút-hálózat kiépítéséért. E munkásságért kapta 1918-ban a Magyar Tudományos Akadémia Wahrmann díját. Kvassay Jenő nem csak kiváló vízügyi szakember, kutató tudós, hanem korának egyik vezető egyénisége, mérnök közgazdász kiválósága volt. Mit mond a mának Kvassay hatalmas életműve? Mindenekelőtt azt, hogy a vízügy fellendítéséhez alapvetően a fenti három tulajdonsággal rendelkező szakemberekre van szükség. Szürke hivatalnokokkal semmit nem lehet elérni. A víz az embert egész életében elkíséri. Ez a sokrétűsége elemi módon igényli a széles látókörű, kiválóan képzett, szakmai, tudományos kutatásra alkalmas, gyakran mások helyett is gondolkodó szakember jelenlétét. Hol vagyunk ma Kvassay Jenő emberi és szakmai képességeitől? Pedig utána sokáig voltak kiváló vezető szakembereink. Ha a vízügy talpra kíván állni, ki kell magából termelnie egy mai Kvassay Jenőt, aki tudatosan, távlati elgondolások alapján reális közgazdasági megfontolásokra támaszkodva lesz képes a kátyúba jutott szekeret kirántani. Vezető egyénisége, szakmai és tudományos eredményei alapján a legképzettebb vízügyi szakemberek is készséggel és örömmel fogadják vezetőjüknek. Ma, amikor országunkban is egyre fontosabb lesz a jó víz, a vízügy munkája rohamosan felértékelődik, feladatai megsokasodnak, az egyre csökkenő mennyiségű minőségi vízzel való szoros gazdálkodás igénye nem tűr halasztást, a víz ügye nem lehet a helyi és országos politika játékszere, nem lehet hangoskodó laikusok zavarkeltésének tárgya, nem lehet rövid távú csoportér-