Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

5. szám - Hírek

320 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM HÍREK Ötven év a vízi közművek szolgálatában (Nagy L. Dénes visszatekintése) A Magyar Hidrológiai Társaság Szennnyvíz Szakosztálya 1992. november havi előadóülése keretében foglalkozott a víziközművek és azon belül hangsúlyozottan a szennyvízelvezetés (csatornázás és tisztítás) mai helyzetével és országos feladataival, valamint a további fejlesztés végrehajtása időbeliségének kérdéseivel. A magas színvonalú előadások (dr. Keresztúri János és Ráth Imre jóvoltából) és nemkülönben a szakszerű hozzászólások alapján megállapíthattam, hogy ötven év távlatában az alapvető problémák mit sem változtak! A tervezés nem kielégítő szakszerűsége, a hatósági elbírálások nehézségei, a kivitelezés pontatlansága és csak nehezen felszámolható hiányosságai, valamint az üzemeltetés gazdasági nehézségei változatlanul megvannak! E hátrányos jelenségeknek ma még fokozottabb a gazdasági kihatása, a mai árak mellett kereken hatszázmilliárd forintra becsülhető beruházási összeg ismeretében. Ugyanis ilyen jelentős összegű beruházásra van szükség ahhoz, hogy országunk minden települése egészséges ivóvízhez, valamint a települések elvárható száma, azaz a lakosság legalább hetven százaléka, szennyvízcsatornázáshoz és -tisztításhoz jusson. Ezelőtt mintegy ötven évvel kezdtek kialakulni azon szervezetek, amelyek fokozatosan váltak alkalmassá a mindenkor felmerült víziközművek mennyiségi igényeinek kielégítésére. A szükség s szaktervezői feladatra, elsők között (1950-ben) a Mélyépíti ci Tervező Vállalat lett alkalmassá, amelynek fejlesztésével, -raktervezői gárdájának növekedésével és áthelyezésével jöttek létre a többi szaktervező vállalatok, mint pl. a VIZITERV és valamennyi ipari, valamint magasépítési tervező vállalat közmű osztályai. A vízellátási feladatok ellátására nem volt nehézség jó képzettségű szakember munkába állítása, az ötvenes évek kezdetéig felszámolt, jelentős számú magánvállalkozás révén. Szennyvízelvezetés és tisztítás területén egyetlen angol érdekeltségű cég vezetője, Finály Lajos volt az a szakember, akinek tudása volt a megalapozó, a fiatalokat tanító és a későbbiekben önzetlenül segítő. Jó szerencsémnek köszönhetően módomban volt közvetlenül személyes beosztottjává lennem, s úgyszólván hetek alatt birtokába jutnom az akkori szintnek megfelelő szennyvíztechnológiai eljárásoknak, közvetlen Finály Lajos „bácsi" önzetlen segítsége, valamint a Mérnöki Továbbképző Intézet gondozásában megjelentetett jegyzete alapján. Ugyancsak az Ő közvetítésével ismerkedetem meg Maucha Rezső és ifj. Szabó Zoltán kollégákkal, akik a Halbiológiai Intézet hatósági véleményezőiként segítették műszaki terveinket hatósági engedélyezéshez. Szakmai együttműködésünknek köszönhető, hogy ajánlásukra, már 1950-ben kérhettem felvételemet a Magyar Hidrológiai Társaságba, később pedig a Szennyvíz Szakosztály megalakulásával, annak titkára lehettem. A rendszeres szakosztályi előadóülések tanulságaként született meg azon elhatározásunk, hogy e szakterületen dolgozók számára képző és továbbképző tanfolyamokat kell tartanunk, a kielégítő szakmai szint mielőbbi biztosíthatósága érdekében. Az első tanfolyamot már 1952-ben tartottuk, az illetékes szakminisztérium (VKGM) szervezésében és anyagi támogatásával, az eredményességhez szükséges jegyzet költségeinek átvállalásával. Ezt követően, Társaságunk szervezésével, évenként rendszeresen tartottuk a tanfolyamokat, külön a vízellátás és külön a vízelvezetés (szennyvíztisztítás) tárgykörében, 50-60- fős létszámmal, elismert szakmai szinten. Talán ez eredményes tanfolyamoknak köszönhetően, bízott meg a Műszaki Könyvkiadó a Települések csatornázása és szennyvíztisztítása című szakkönyv megírásával, amelyet második kiadás, majd az OVH kérésére, szakközépiskolai tankönyv írása követett. (E 45 íves tankönyv negyedik kiadására éppen ez évben került sor, Víztisztítás II. Szennyvíztisztítás címen.) Az ötven évvel ezelőttiekre visszatérve, a Mélyépterv akkori főhatósága, a KPM (Közlekedési és Postaügyi Minisztérium) megbízására, elkészítettem a szennyvíztisztító kisberendezések ajánlott típusterveit; 50 lakosegyenértékű terhelésig előregyártott elemekből összeállítva, 2000 lakosegyenértékig monolit megoldásban, beton, ill. vasbeton kivitelben. Kiadásuk ajánlott szabványként (MOSZ) jelent meg, az előregyártásról a KPM szintén gondoskodott. Ez időre esik a városi közüzemek teljes szocializálása, a nem kifejezetten üzemeltetéssel foglalkozók átirányítása. Ennek köszönhetően, a Fővárosi Vízművektől és a Fővárosi Csatornázási Művektől jelentős számú szakember a Mélyéptervhez került, emelve annak minőségi és mennyiségi kapacitását. E szakmai megerősödés, sajnálatos módon, a vállalati pártszervezet cselekvőképességét is aktivizálta, ami elsősorban néhány volt vállalkozó szakember nyugdíjazását is jelentettte. Környezetemben Finály osztályvezetőm jutott e sorsra, s így a későbbiekben, a Viziterv megalakulásával, újra kezdhette áldásos szakembernevelési küldetését. Az ötvenes évek kezdetének politikai jelszava: arccal az ipar felé, s így tervezői feladataink is ezek közművesítését jelentette. Jóléti, ill. szociális épületek, készenléti lakótelepek közművesítése, majd a néhány ezer főre elképzelt bányavárosok közműellátásának igénye következett. így pl. Komló és Nagybátony 5-5 ezer fős nagyságúra elképzelt és megépített szennyvíztisztítóját terveztem. Nagybátonyban, bővítésre alkalmas telephely kijelölését sikerült elfogadtatnom, de bővítésre nem volt szükség, hiszen a szénvagyon feltárása hibás volt, s így az elképzelt lakásszám nem épült, a városi rang is elmaradt. Komlón a bővítésre alkalmas Mecsekjánosi alatti telephelyet akkor nem fogadták el, s így azt csak 40 évvel későbben lehetett elfogadtatni, hiszen a város 35 ezer fősre bővült, s így az akkor megépült telep belterületre került, de eleve nem is volt bővíthető területe. Sajnos e szűklátókörűségre jó néhány településünkön van példa. 1953-ban már jelentkező gazdasági nehézségek, többek között a minisztériumok átszervezését is eredményezte. A KPM rovására, jó néhány, a szakmában elismert építőipari és néhány tervező vállalat is az ÉM (Építésügyi Minisztérium) felügyelete alá került. E sorsra jutott a Mélyépterv is, s ráadásul engem a minisztériumba rendeltek, az EM tervező vállalatok közműosztályainak szakmai segítésére, felügyeletére. E munkám során sikerült a hazai vízközművekről teljes áttekintést szereznem, a fejlesztési igényeket és lehetőségeket megismernem. Az ötvenes évek kezdetén a településeink víziközművei éppen csak kiheverték a háborús károkat, fejlesztésre nemigen gondolhattak. Ekkor, országosan a vezetékes ivóvízellátásban a lakosság 25, a szennyvíz elvezetésében kb. 15 %-a részesült. A mai értelem szerinti technológiájú víz- és szennyvíztisztítóval egyetlen település sem rendelkezett. Ivóvíz vas- és mangántalanító berendezéssel csak néhány ipari létesítmény készenléti lakótelepe rendelkezett. Biológiai