Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

4. szám - Dosztál István: A vízminőség ellenőrzésének tapasztalatai a „South West Water” vízmű vállalatnál és alkalmazásuk az Északdunántúli Regionális Vízműveknél

227 A vízminőség ellenőrzésének tapasztalatai a „South West Water" vízmű vállalatnál és / alkalmazásuk az Eszakdunántúli Regionális Vízműveknél Dosztál István Eszakdunántúli Regionális Vízművek 2800 Tatabánya, Sárberek 100. Kivonat: A „Water 2000" fontos üzenete az, hogy a vízellátás és vízminőség jobbításában a történetiség, a gazdasági ­műszaki környezet és a nemzetközi tapasztalatok figyelembevétele alapvető fontosságú. A cikk két eltérő természeti környezetben működő vízművállalatot, az angliai South West Watert és a magyarországi Eszakdunán­túli Regionális Vízműveket mutatja be. Elemzésének tárgya: a vízbázisok jellege, az elosztóhálózat szerkezete és a minőségellenőrzés rendszere. Az eltérő környezetből fakadó különbségek ellenére a közeljövő lényeges feladatainak meghatározásában, a célok megnevezésében vannak azonosságok a két vízmű között. Kulcsszavak: Minőségellenőrzés, információ, szabályozások, költségek. Előszó 1992. szeptember 15-től december 15-ig három hóna­pot töltöttem Angliában a South West Water exeteri és truroi laboratóriumaiban. Célom az volt, hogy a la­boratóriumok munkáin keresztül megismeijem a víz­művállalat teljes tevékenységi körét. Tapasztalataim kö­zül ebben a cikkben a két vízművállalat vízminősítési tevékenységét kívánom összehasonlítani és a hasznosít­ható tapasztalatokról beszámolni. 1. A South West Water (S.W.W.) bemutatása, rövid történeti áttekintése Délnyugat-Anglia vízellátását a S.W.W. biztosítja mint­egy 10 884 km 2 területen. Anglia kedvelt üdülőterüle­tét, Devont, Cornwalt teljes egészében, valamint Dorset és Somerset kisebb részét foglalja magába (1. ábra). A körzet lakossága 1,5-1,6 millió és fokozatosan nö­vekszik. A növekedési ütem 1971 és 1988 között 15 %-os volt. Az átlagos napi víztermelés 503 ezer m 3, de hétvégeken eléri az 590-600 ezer m 3/nap mennyi­séget is Ennek a vidéknek a vízellátási története a római korig nyúlik vissza. Időszámításunk előtt 100 körül már fából ké­szült nyitott vezetékeken továbbították a vizet az itt élő em­berek. A rómaiak fürdőházakat is építettek, melyeknek napi vízfogyasztása meghaladta a 300 m -t. A középkorban föld alatti csőrendszerekben vezették a vizet, melyek maradványai turisztikai érdekességnek számítanak. Exeterben 1694-ben már szivattyútelepeket építettek, ami az Exe Street és a Bon­hay Road találkozásánál ma is megtekinthető. A szivattyú a malom vízelvezető árkából szívta a vizet és továbbította a Guildhall mögötti tárolóba. James Golsworthy megvásárolta ezt a vízműtelepet és 1811-ben korszerűsítette azt. Ennek ellenére a vízminőséggel kapcsolatos panaszok száma növe­kedett, a vízminőség fokozatosan tovább romlott, és a folya­mat az 1832 .évi exeteri kolerajárványba torkollott. A járvány elterjedésének fő oka a nem megfelelően tisztított víz volt. Az Exeteri Vízmű Vállalat 1833-ban alakult meg, amelyet 1878-ban az Exeter City Corporation megvásárolt. Jelentő­sebb műszaki fejlesztések 1931-ben és 1951-ben kezdődtek el, az utóbbi 30 évben pedig folyamatos volt a fejlesztés. A vízellátás alapvetően a felszíni víztisztítókra és a víztározókra alapozódik. A szárazabb éghajlatú tájak átlagos évi 750 mm-es és a nedvesebb tájak átlagos évi 1800 mm-es csapadékmennyisége bőségesen bizto­sítja a folyók vízutánpótlását és a jó vízminőséget. A South West Water 57 korszerű és további 30 régebbi, de felújított víztisztítót üzemeltet. A korszerű telepek együttesen naponta közel 130 ezer m 3 vizet tisztítanak meg. A víztározó építésnek hagyománya van Angliában. Már a 19. században több, mint 30 víztározó üzemelt az S.W.W. működési területén. Az utóbbi 15 évben további három nagy víztározó épült 84 300 m 3 hasznos térfogattal, így jelenleg mintegy 36 víztározó működik összesen 115 ezer m 3 összes tározó kapacitással. A tisztított vizet 440 zárt tároló medencén keresztül ve­zetik el a fogyasztókhoz, hozzávetőlegesen 13 ezer km hosszú gerincvezeték-rendszer segítségével. A képző­dött szennyvizet pedig 8-8,5 ezer km hosszú szenny­vízcsatorna-rendszeren keresztül juttatják el a mintegy 550 ezer szennyvíztisztító telepre. Csak egy kisebb te­rületen, Kelet-Devonban származik az ivóvíz talajvíz­ből és forrásokból, ugyanis ez az egyetlen olyan terü­let, ahol ivóvízellátásra közvetlenül alkalmas nagyobb víztároló rétegek, kőzetek alakultak ki. Ezek a vízkész­letek átlagosan 40-50 m mélyen találhatók. A vízve­zetékrendszer anyaga, főleg lágyvas, ólom és műanyag (PVC, polietilén). A lágyvas vezetékhálózatot belső vé­delemmel látják el a korróziós hatások megelőzése cél­jából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom