Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

4. szám - Dévai György–Dévai István–Czégény Ildikó–Harman Béla–Wittner Ilona: A bioindikáció értelmezési lehetőségeinek vizsgálata különböző terheltségű északkelt-magyarországi víztereknél

206 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM E két víztér üledékéből néhány HCH-vegyület mel­lett a DDT-t, ill. egyes származékait is ki lehetett mu­tatni, de valamennyit igen kis (1,5 ng/kg sz. a. alatti) mennyiségben. A civilizációs eredetű szennyeződéseknek lényege­sen jobban kitett BMKO-rendszerű szennyvíztisztítók­ból származó mintákban a klórozott szénhidrogén típu­sú növényvédő szerek érthetően nagyobb mennyiség­ben találhatók. Az irodalomban is hasonló értékeket írtak le az Uyen típusú és rendeltetésű vízterek eseté­ben (vö. pl.: Gönczi et al. 1978; Olivér - Bourbonniere 1985; Frank et al. 1982; Duursma - Hanafi 1976; Wegtnan - Hofstee 1982). A négy víztér vizének és üledékének klórozott szén­hidrogén típusú növényvédőszer tartalmáról a követke­zőket állapíthatjuk meg összegzésül. A természetközeli állapotúnak, ill. a civilizációsán szennyezettnek tekint­hető vízterek között alig van számottevő különbség eb­ben a tekintetben. Ennek ellenére az adatokból kitűnik, hogy a legkevésbé szennyezettnek a Halápi-tározó vize és a Marót-zugi-Holt-Tisza üledéke, míg a legszeny­nyezettebbnek — mindkét szempontból és teljesen egyértelműen - a hajdúböszörményi BMKO-rendszerű szennyvíztisztító mű minősíthető. A víz- és üledék­minták egyikében sem fordul elő heptaklór, aldrin és o,p'-TDE; leggyakrabban pedig alfa-HCH és gamma­HCH (lindán) volt kimutatható. 3.2. A bioindikáció ökológiai értelmezése A különböző vízterek és élőviláguk szennyezőanyag­tartalmának ökológiai szempontú értékelésekor először számba kell venni az ezt befolyásoló tényezőket. Több­féle irányból vizsgálható ez a kérdés, de Juhász-Nagy (1970, 1979, 1986) elvi álláspontját elfogadva és a bio­indikáció kérdéskörére kivetítve két alapvető irányult­ságot feltétlenül ki kell emelni (vö. Dévai Gy. et al. 1984). Az egyik, mégpedig döntő tényező, az élő szervezet belső sajátossága (interior komplexum), ami meghatá­rozza az élőlénynek az adott elemhez vagy vegyülethez való viszonyát, nevezetesen azt, hogy bejuthat-e, be­épülhet-e, s akkumulálódhat-e az adott elem vagy ve­gyület az élőlényben, és ha igen, milyen mértékben. Ez az úgynevezett faj specifikusság kérdésköre (1. áb­ra). Szintén az élő szervezet „adottsága" az, hogy ho­(a) mg/kg sz.a. 30 1 Cr Pb Cd Ni Co Mo Nagy mocsári csiga Fiallócsiga /jg/kg sz.a. 60 50 (b) 40 30 20 ­10 0 •D 0 l I u 1 V V I** I y Alfa-HCH i Béta-HCH Dieldrin p,p'-TDE Lindán Delta-HCH o,p'-TDE [ | Nagy mocsári csiga Fiallócsiga 1. ábra. Példák a fajspecifikusságra a Marót-zugi-Holt-Tiszában 1990. május 23-án gyűjtött nagy mocsári csigából (Lymnaea stagnalis) és fiallócsigából (Viviparus viviparu) kimutatott né­hány nehézfém (a) és klórozott szénhidrogén típusú növényvédő szer (b) esetében

Next

/
Oldalképek
Tartalom