Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)
4. szám - Dévai György–Dévai István–Czégény Ildikó–Harman Béla–Wittner Ilona: A bioindikáció értelmezési lehetőségeinek vizsgálata különböző terheltségű északkelt-magyarországi víztereknél
DÉVAI GY. - DÉVAI I. - CZÉGÉNY I. - HARMAN B. - WITTNE R I .: A bioindikáció értelmezési lehetőségeinek vizsgálata 207 mg/kg sz.a. 200 (a) I i ti ii Zn Cu Cr Pb Cd Ni Co Mo I Üledék Arvaszunyoglárva ^ig/kg sz.a. 8 (b) I Alfa-HCH Lindán p.p'-DDE o,p'-TDE p.p'DDT Üledék Arvaszunyoglárva 2. ábra. Példák az elem- vagy vegyületspecifikusságra a püspökladányi BMKO-rendszerű szennyvíztisztító mű üledékéből 1989. szeptember 8-án gyűjtött árvaszúnyoglárvákból (Diptera: Chironomidae) kimutatott néhány nehézfém (a) és klórozott szénhidrogén típusú növényvédő szer (b) esetében gyan viselkedik a különböző szennyező anyagokkal szemben. Ezt nevezzük elem- vagy vegyületspecifikusságnak (2. ábra). A másik meghatározó tényező az élőlény számára a külvilág (exteriőr komplexum), amely magában foglalja a geokémiai hátteret és a környezetszennyezést. Ez a momentum - a szintetikus, környezetidegen anyagokhoz képest (Menzie 1972; Körte 1987) - a nehézfémek mennyiségi eloszlásának értékelését megnehezíti. A nehézfémek természetes környezetünknek, s így az élő szervezeteknek is alkotóelemei (Salomons - Förstner 1984). Kimutatásuk ténye tehát önmagában nem kapcsolható össze a környezetszennyezéssel. Mivel az élőlények fémakkumulációs képessége kevéssé ismert, csakis a környéket alkotó közegek fémtartalmának ismeretében szabad az élőlényekben található fémes elemek koncentrációértékeiből a környezetszennyezésre vonatkozó következtetéseket levonni (Förstner - Wíttmann 1979). A kép teljességéhez az is hozzátartozik, hogy az élő szervezetek képesek integrálni a szennyező hatásokat. Ezért az is előfordulhat, hogy alkalmanként pontszerű szennyezés esetén már sem a víz, sem az üledék nem jelez kiugró szennyezőanyag-koncentrációt, de az élőlények még az ilyen eseményektől jócskán távolodva is magukon hordozhatják a környezetszennyezés bélyegét (Moore - Ramamoorthy 1984). Az általunk elvégzett vizsgálatsorozat eredményei is egyértelműen tanúsítják, hogy a taxonómiailag, életmódbelileg és életformatípus szempontjából különböző élőlények egy adott szennyező anyagot eltérő mértékben tartalmaznak, ill. akkumulálnak (7-2. ábrák). Első közelítésben megállapítható, hogy legjobban a szesztonban és az árvaszúnyoglárvákban, legkevésbé pedig a szitakötőkben halmozódnak fel a nehézfémek. Adatsoraink további elmélyült összehasonlító elemzéséből azonban arra a következtetésre jutottunk, hogy az eddigi ismeretek alapján (azaz a faj- és az elemvagy vegyületspecifikusságot sem külön-külön, sem együttesen szemlélve) nem kapunk kielégítő magyarázatot az élőlényeknél kapott értékek olykor jelentős mértékű különbözőségére. Ennek helyes értelmezéséhez
