Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)
4. szám - Dévai György–Dévai István–Czégény Ildikó–Harman Béla–Wittner Ilona: A bioindikáció értelmezési lehetőségeinek vizsgálata különböző terheltségű északkelt-magyarországi víztereknél
DÉVAI GY. - DÉVAI I. - CZÉGÉNY I. - HARMAN B. - WITTNER I .: A bioindikáció é rte lmezési lehetőségeinek vizsgálata 203 ban az indokolta, hogy terhelésükről hosszú évek óta megbízható információkkal rendelkezünk, s a két berendezés között mind a létesítés időpontját, mind a szennyezés típusát illetően lényeges különbség van. Kettejük közül a hajdúböszörményi épült korábban, s mivel néhány ipari üzem szennyvizének is befogadója, terhelése jóval erősebb és sokszínűbb a püspökladányinál (vö. Dévai I. 1977a, 1977b; Dévai I. - Woynarovich 1981). Az ökológiai alapállapot felvételéhez szükséges mintákból (Halápi tározó: 1989.06.21., 1989.07.20.; Marót-zugi Holt-Tisza: 1990.05.23..; püspökladányi BMKO-berendezés: 1989.09.08.; hajdúböszörményi BMKO-berendezés: 1989.09.07) megtörtént azoknak a komponenseknek a meghatározása, amelyek alapján lehetőség nyílt a víz iondominancia-típusának, továbbá halobitási, trofitási, szaprobitási és toxicitási viszonyainak leírására, továbbá az üledék szárazanyag-tartalmának, izzítási maradékának és kémiai oxigénigényének megállapítására (vö. Felföldy 1974, 1987; Dévai Gy. el. al. 1978, 1984). Az élőlénymintákból - a zömmel civilizációs eredetűnek tekinthető mikroszennyezők közül - megtörtént 10 nehézfém (Cd, Co, Cr, Cu, Fe, Mn, Mo, Ni, Pb, Zn), ill. a fontosabb HCH- és DDT-származékok (alfa-HCH, béta-HCH, gammaHCH (lindán), delta-HCH, heptaklór, aldrin, dieldrin, p,-p'DDE, p,p'-DDT, o,p'-TDE, p,p'-TDE) analízise. A nehézfémeket teflonbélésű autoklávban történő feltárás után PerkinElmer gyártmányú, Modell 5000 típusú, két fényutas, Czerny-Turner optikájú atomabszorpciós spektrofotométerrel vizsgáltuk, lángatomizációs és grafitküvettás technikát alkalmazva. A klórozott szénhidrogén típusú növényvédő szereket - hexános extrakció és oszlopkromatográfiás tisztítás után Hewlett-Packard gyártmányú, 5840A típusú gázkromatográf és 9825T kalkulátor rendszer segítségével analizáltuk, elektronbefogási detektort alkalmazva (vö. Dévai Gy. et al. 1984). 3. Eredmények A tanulmányozott vízterck vizének, üledékének és élővilágának nehézfém (1. táblázat) és klórozott szénhidrogén típusú növényvédő-szer (2. táblázat) tartalmára irányuló vizsgálatainak eredményei alapján a következő szempontú összehasonlítások ígérkeztek különösen informatívnak a további elemző-értékelő munka számára: - a különböző vízterek szennyezettségében mutatkozó különbségek vizsgálata; - egy-egy víztéren belül a különböző életmódú és életformatípusú élőlények szennyezőanyag-tartalmában mutatkozó különbségek tanulmányozása; - a különböző szennyezettségű vízterekben élő, azonos életmódú és életfonnatípusú élőlények szenynyezőanyag-tartalmában mutatkozó különbségek feltárása; - a Halápi-tározó esetében a kétéltű (amfibikus) életmódú szitakötők (vízi lárva és légi imágó) különböző fejlődési alakjaiból kimutatható szennyező anyagok közötti különbségek elemzése. 3.1. Az ökológiai alapállapot főbb jellemzői Analíziseink eredményei szerint a négy vizsgált víztér biológiai vízminőségi állapota - a biológiai vízminőség légyjegyű mutatószáma alapján (Felföldy 1974, 1987; Dévai Gy. et al. 1978) - a következő: Marót-zugi-Holt-Tisza 2240, Halápi-tározó 2350, Püspökladányi BMKO-berendezés 5970, Hajdúböszörményi BMKO-berendezés 5990. A négy víztér vizében szinte valamennyi nehézfém igen csekély mennyiségben fordul elő. Ez érthető is, hiszen természetes körülmények között a nehézfémek kis koncentrációban képesek oldatban maradni, mivel az üledékkel való egyensúlyi koncentráció ilyen esetben igen alacsony. Esetünkben jól látható, hogy a víz nehézfémtartalma - egyetlen kivételtől eltekintve egységesen alacsony, gyakorlatilag 0,1 mg/l alatti érték. Jelentősebb különbség is mindössze két nehézfém esetében mutatható ki. A nikkelből a két szennyvíztisztító mű vizében 5-10-szer több található, mint a Halápi-tározóban és a Marót-zugi-Holt-Tiszában. A másik eset a hajdúböszörményi BMKO-rendszerű szennyvíztisztító mű vizében mért szokatlanul magas molibdénkoncentráció, amely azzal magyarázható, hogy az egyik helyi ipari üzem korábban magas (20-200 mg/l) molibdéntartalniú szennyvizet bocsátott a csatornahálózaton keresztül a szennyvíztisztítóba (Dévai I. et al. 1983.; Czégény - Dévai I. 1985). A vízterek üledékének nehézfémtartalma már változatosabb képet mutat. A vas mennyisége a legnagyobb, 11 200 - 38 550 mg/kg sz. a. tartománnyal jellemezhető. A mangántartalom minden esetben alacsonyabb (432-1010 mg/kg sz. a.), de a vashoz hasonlóan csupán néhányszoros a minimális és maximális értékek közötti különbség. A többi nyolc nehézfém mennyiségi viszonyait tanulmányozva szembetűnő, hogy a négy víztér üledékében az elemek többségének mennyisége szűk tartományon (egy nagyságrenden) belül mozog (kadmium: 2,0^4,2 mg/kg sz. a., réz: 13-50 mg/kg sz. a., kobalt: 18-20 mg/kg sz. a. króm: 21-45 mg/kg sz. a., nikkel: 29-62 mg/kg sz. a. és ólom: 36-80 mg/kg sz. a.), s a különbségek is legfeljebb négyszeresek. A cink és a molibdén mennyisége viszont igen tág határok között változik, az előbbi 28-274 mg/kg sz. a., az utóbbi pedig 5-874 mg/kg sz. a. között. A cinknél tehát az eltérés mértéke a négy víztér üledékében közel tízszeres, a molibdénnél pedig mintegy 175-szörös! A cink esetében többféle magyarázat lehetséges. Az egyik az, hogy mivel a jellegzetesen civilizációs eredetű szennyező anyagok közé tartozik, mennyisége az idők folyamán ebből adódóan megnőhet. Valószínűleg erre lehet következtetni a hajdúböszörményi BMKOrendszerű szennyvíztisztító műben mért viszonylag magas (130 mg/kg sz. a.) értékből. A másik magyarázatot az eltérő geokémiai háttér adhatja, amint azt feltehetően a Marót-zugi-Holt-Tisza esete példázza. Itt ugyanis a vízben nem találtunk szennyezésre utaló magas koncentrációt, s a rendelkezésre álló irodalmi adatok (László - Berta 1981; Waijandt - Bancsi 1989) is jól egyeznek az általunk kapott értékekkel. A négy víztér vizéhez hasonlóan értékelhető az üledékek molibdéntartalma is. A molibdén általában igen kis mennyiségben fordul elő a kőzetekben és a talajokban, amint azt a Halápi-tározó, a Marót-zugi-HoltTisza és a püspökladányi BMKO-rendszerű szennyvíztisztító mű üledékének alacsony (5-10 mg/kg sz. a. közötti) értékei is tükrözik. Ezzel szemben a hajdúböszörményi BMKO-rendszerű szennyvíztisztító mű üle-
