Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

4. szám - Dévai György–Dévai István–Czégény Ildikó–Harman Béla–Wittner Ilona: A bioindikáció értelmezési lehetőségeinek vizsgálata különböző terheltségű északkelt-magyarországi víztereknél

202 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM A bioindikáció értelmezési lehetőségeinek vizsgálata különböző terheltségű északkelet-magyarországi víztereknél Ökológ iai alapon a környezet hatásai az élővilág jelzései alapján mutathatók ki a legmegbízhatóbban. Éppen ezért sajnálatos, hogy a bioindikáció-vizsgálatok eredményeinek felhasználhatóságát ma még számos tényező nehezíti és gátolja. Ezek részbeni tisztázása céljából a szerzők egyrészt természetközeli, másrészt civilizációs hatásokkal eltérően terhelt mintaterületek szennyezettségének a mértékét, ill. élővilágukban való visszatükröződésének a sajátosságait kezdték el tanulmányozni, különös tekintettel a nehézfémekre és néhány fontosabb klórozott szénhidrogén típusú növényvédő szerre. Vizsgálati adataik elemzése alapján megállapíthatják, hogy az általuk is jól érzékelt faj-, ill. elem- vagy vegyületspecifikusság mellett a szennyező' anyagok akkumulálódásának két másik sajátossága is világosan felismerhetővé vált az élőlényeknél, mégpedig a fejlődési alakok szerinti specifikusságé és víztérspecifikusságé. Az eredmények összehasonlító értékeléséből arra is fény derült, hogy a toxicitás, azaz a mérgezettségi állapot mellett feltétlenül szükséges beiktatni a vízminőségi mutatók közé egy újabbat is, amelynek alapján az élőlényekben feldúsuló szennyező anyagok mennyiségéből kiindulva az élővilág „veszélyeztetettségére" (perniciozitás) lehet következtetni. Ökológia, vízminőség, bioindikáció, nehézfémek, peszticidek, perniciozitás Dévai György Kossuth Lajos Tudományegyetem Ökológiai Tanszéke 4010 Debrecen, Pf.: 14. Dévai István Czégény Ildikó Harman Béla Wittner Ilona Hajdú-Bihar Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 4001 Debrecen, Pf.: 10. Kivonat: Kulcsszavak: 1. Bevezetés Valamennyi eddigi elméleti megfontolás és gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy mind a civilizációs ártalmak, mind pedig a környezetvédelmi tevékenység célját képező tényezők negatív és pozitív hatásainak legpontosabb visszatükrözője az emberrel azonos evolúciós törvényszerűségek alapján kialakult élővilág. Mivel pedig az élőlények elsősorban a kiinduló-alapozó és a végsó'-hatáselemző műveletek feltárására a legalkalmasabbak, az élővilág állapotváltozásai a legtökéletesebb visszajelzést jelentik a társadalmi-műszaki jellegű beavatkozások, s azon belül is elsősorban a globális, regionális vagy helyi méretű természet- és környezetátalakító tevékenység irányának, hatásának és mértékének a megítélésére. Ezzel a legmegbízhatóbb alapját képezik az alkotó, az eredeti értékeket megőrző és továbbfejlesztő, s ugyanakkor a tudományos-technikai haladást is támogató környezetgazdálkodásnak (Jakucs et al. 1984; Jakucs - Dévai Gy. 1985). Az ehhez a munkához szükséges alapelvek azonban ma még nem kellően fel- és elismertek, a felmérési és értékelési módszerek kimunkálása pedig igen hiányos, különösen az élővilágra vonatkozóan (vö. Müller 1977; Körte 1987). Éppen ezért 1989-90. évi munkánk középpontjába a különböző életformatípusú és életmódú mintaélőlény-csoportok bioindikációs célú felhasználási lehetőségeinek a tanulmányozását állítottuk. Munkánk során egyrészt természetközeli állapotú, másrészt civilizációs hatásokkal eltérő mértékben terhelt mintaterületek szennyezettségét tanulmányoztuk, különös tekintettel a nehézfémekre, a szerves mikroszennyezők közül pedig néhány fontosabb klórozott szénhidrogén típusú növényvédő' szerre. 2. Mintaterületek és módszerek 1989-90-ben négy víztérból, a Marót-zugi-Holt-Tiszából, a Halápi-tározóból, ill. a hajdúböszörményi és a püspökladányi BMKO-rendszerű szennyvíztisztító műből vettünk mintákat, egyrészt az ökológiai alapállapot felvételéhez, másrészt a mintaélőlény-csoportok (Rotatoria, Mollusca, Crustacea, Odonata, Diptera: Chironomidae) szennyezőanyag-tartalmának kimutatásához. A Marót-zugi-Holt-Tisza a Tisza bal parti hullámterének a Gávához tartozó részén fekszik. Az itteni vízterek közül ez tekinthető a viszonylag legérintetlenebbnek, s habituálisan mindenképpen természetközeli állapotúnak minősíthető. A Halápi-tározó Debrecen közigazgatási területén, a várostól keletre található, s a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet védett területeinek egyike. Igaz ugyan, hogy mint az ún. erdőspusztai tározórendszer egyik tagja, mesterséges létesítmény, de a helyén korábban is vizenyős-mocsaras terület volt, s mivel rendeltetése elsősorban a vízutánpótlás biztosítása, ez is természetközeli állapotúnak tekinthető. A másik két vizsgálati objektumnak szükségképpen a civilizációs hatások által erőteljesebben befolyásoknak kellett lennie. A jó néhány számításba vehető északkelet-magyarországi állóvíz közül választásunk két szabadföldi szennyvíztisztító berendezésre, a püspökladányi és a hajdúböszörményi BMKO-rendszerű szennyvíztisztító művekre esett. Kijelölésüket elsősor-