Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)
2. szám - Szabó Iván: Az ipar és a vízgazdálkodás
SZABÓ I.: Az ipar és a vízgazdálkodás 119 A vízgazdálkodásban túlkínálat van: — tervezésben, — vízgépészetben (elsősorban az acélszerkezetekben) és — a kivitelező építőiparban. Nem megfelelő viszont a kínálat a műszer-, az irányítástechnikában, a korszerű cső- és szerelvényanyagokban. Ezeket az ügyeket a piac fogja diktálni. 5. Vízépítólpar Építőiparban általában: kezdenek túlsúlyba kerülni a rugalmas kis szervezetek. A vízépítőipari vállalatok piaci helyzete az 1989-90-es átalakulásokat (szétválásokat) követő mélyponthoz képest javuló. Az 1992. év első félévében nőtt az itt foglalkoztatottak száma - s az infrastrukturális önkormányzati beruházások növekedése révén - várhatóan növekszik az év hátralévő részében is. Az infrastruktúrális fejlesztések (ivóvízellátás, csatornahálózat és szennyvíztisztítás) kormányzati támogatásának további fennmaradása esetén a vízépítőipar helyzete tovább javulhat. Emiatt a külföldi befektetők érdeklődése is nőtt az elmúlt időszakban. 6. Néhány közgazdasági szabályozási kérdés A közgazdasági szakirodalomban már több mint egy évtizedes múltra tekint vissza a környezetvédelem közgazdasági szabályozórendszerének bírálata, ugyanakkor lényegi előrelépés nem történt. A bírságolási díjrendszer toldozgatott. A gazdálkodó igénye a költség-haszon elemzésen alapuló, a valós társadalmi ráfordításokat tükröző költségrendszer. Persze egyszerűbb csökkenteni a határértékeket és növelni pl. a vízkészlethasználati díjat, mint megtalálni az optimális és reális értékviszonyokat. A Központi Környezetvédelmi Alap, Tanácsi Környezetvédelmi Alap, Vízügyi Alap hatékonyságát növelni kell, nyújtsanak észrevehető segítséget a gazdálkodóknak, abban a körben, ahonnan a befizetések származnak! A társulatokról Újra az 1885-ös törvény kommentárját idézve: „A vizek rendezése és kellő hasznosítása ép úgy, mint minden más közgazdasági intézkedés, physicai és nem physicai egyének által történhetik. Ez utóbbiak közt nagy fontossággal bírnak az egyes erők kellő összetömörülése folytán a társulatok." Szebben ma sem tudjuk mondani. A társulatok 1948. évi államosítása okozta az elmúlt évtizedek legnagyobb kárát a közcélú vízgazdálkodási feladatok ellátásában. Ez igaz akkor is, ha 1958-ban újjáélesztették a mozgalmat. Ma az ország szinte teljes területét lefedve 67 vízi társulat van, és csaknem 350 vízi közmű társulat működik. Az ország nagy részében ebben a konstrukcióban valósították meg a vízműveket! A társulat, mint meglévő konstrukció alkalmas arra, hogy paternalista állami szerepvállalás csökkenése folytán feladatokat átvegyen. A fejlődés fő iránya: mindazok a feladatok, ahol az érdekeltség meghatározható és az érdekeltek számba vehetők, társulati formában legyenek ellátva. Erősíteni a vízügyi igazgatóságok és társulatok szakmai kapcsolatát, munkájuk összehangolását. A kapcsolat ne csak a munkaszervezettel való kapcsolattartásra terjedjen ki, hanem az érdekeltek közösségére is. Alapvetően fontos, mert ellenkező esetben elsikkad a valódi vízgazdálkodási cél. Meg kell találni azokat a technikákat is, ahogy a társulatok az új, növekvő számú tulajdonossal kapcsolatot tarthatnak, amin keresztül a tag nemcsak érdekeltségi hozzájárulást fizet, hanem érti, érzi a hasznát a tevékenységnek (ellenkező esetben nem fog fizetni). Különösen igaz ez a kisparaszti gazdaságokra. A társulatok állami támogatásának fő elveit a még ma is fejlesztésorientáltságáról a fenntartás-üzemelés irányába kell fordítani. Elvi alapja: a befogadó állami tulajdonosának is érdeke az alacsonyabb rendű hálózat állapota. Abstract: Keywords: SZABÓ IVÁN Industry and water management Szabó, L. „The shareof industry in water consumption islargeenough to warrant the management of water affairs in Hungary by this ministry" - declared Dr. [van Szabó, Minister of Industry and Trade as a speaker at the Szeged generál meeting of the Hungárián Hydrological Society. In fact, industry is responsible for 70-80 % of the totál consumption here and this iscomparable with the amount of wastewaters discharged. Consumption has, however, not increased at the rate at which industrial production grew which is attributable to restructuring, the change in ownership and to the efforts at saving water. Industrial water supply, water pollution, environmental protection, economic policy mérnök, közgazdász 1991-IŐ1 ipari- és kereskedelmi miniszter. 1993 óta pénzügyminiszter. A vízgazdálkodási Társulások Szövetsége elnöke. Egyetemi doktor.
