Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Kővágó Ferenc: Tulajdonreform és átalakulása

86 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1992 . 72. ÉVF., 2—3. SZAM 2.1. Az önkormányzati törvény hatása Az önkormányzati törvény működésével, és az állami tulajdonból az önkormányzati tulajdonba kerülő vagyon átadásával kapcsolatos törvény hatálybalépésével, a településhálózat és az infrastruktúra fejlődésében és a működtető vállalatok átalakításában a települési érdekeket képviselő helyi önkormányzatoknak és önállósulási törekvéseknek jelentősen megnőtt a szerepe. A centralizált állami vagyon egy része felosztásra került az önkormányzatok között, és ebbe a körbe beletartoznak az önkormányzat területén üzemelő közművek is. Ez a környezeti változás a vállalatokat a vezetési elvek megváltoztatására kényszeríti, mert eddig a vízügyi törvény és végrehajtási utasításai egyértelműen rögzítették, hogy — az általában közigazgatási határokkal egyezően megjelölt területen — csak az állami vállalat kezelésébe lehet átadni az elkészült víz- és csatornaműveket üzemeltetésre, függetlenül a szolgáltatás színvonalától, a vállalat üzemeltetés során tanúsított gazdasági eredményeitől, vagy cppen eredménytelenségétől. Gyakorlatilag állami garanciával biztosított volt a vállalatok területi, termelési és szolgáltatási tevékenységének folyamatos növekedése. Mi várható most, az önkormányzati törvény szabályozási koncepciójától a közszolgáltatások felelőssége vonatkozásában? A korábbi évtizedekben — főleg a községekben — vízműtársulati szervezéssel épültek a vízés csatornaművek, ez azt jelentette, hogy helyi társadalmi kezdeményezésre a közművesítés tervezéséhez, a beruházás lebonyolításához és a kivitelezéshez szükséges pénzügyi fedezetet az állam csak lakossági hozzájárulás mellett biztosította. A lakosság 50—60%-a anyagilag is részt vett a közművesítésben — mely a megvalósítás után állami tulajdonba, regionális vagy megyei vállalat kezelésébe került — ezért természetesnek tartom, hogy most — legalább is a beruházáshoz történt hozzájárulása arányában — a közműlétesítmények visszakerültek a polgárok választotta önkormányzat tulajdonába. Megnőtt az önkormányzat jelentősége az adott település, vagy önként szerveződő települési szövetségek zavartalan és biztonságos vízellátásának szervezésében, ami jelentős közvetlen hatást gyakorol a vállalatok működési, vezetési és szervezeti rendszerére, mert: — Ahol az műszakilag lehetséges, a kedvező hidrogeológiai viszonyok és a jó vízminőség következtében alacsony a szolgáltatás önköltsége, ott az önkormányzatok maguk kívánják saját szervezettel üzemeltetni a közműveket, gazdasági okok — az önkormányzat bevételének fokozása — céljából, ez pedig a kialakult megyei vállalati rendszer felbomlásához vezet. — Amennyiben az önkormányzatok csak a tulajdonosi jogokat gyakorolják, és megbízzák a jelenlegi vagy gazdasági társasági formába átalakított vállalatokat az üzemeltetés továbbfolytatásával, akkor az saját érdekükben, — az állami irányítástól eltérően — csak lényegesen szigorúbb gazdálkodási feltételekkel történhet. Az előzőek figyelembevételével, a stratégiamódosításban és szervezetfejlesztésben — de még a szervezet jogi formájának megválasztásában is — a vállalatoknak saját maguknak kell a továbbiakban olyan helyzetet tervezni és megvalósítani, hogy úgy az üzemeltetési, mint a termelő építési tevékenységük során versenytársai tudjanak maradni a piacra újonnan belépő hazai — esetleg külföldi részvétellel alakuló — hasonló vállalkozó szervezeteknek. A szabályozás során cél lehet annak a lehetőségnek a megteremtése is, hogy a már közműtulajdonhoz jutott önkormányzatok kezdeményezhessék a jjrivatizációt, mert a tulajdonreform önmagában nem hozza rendbe az ágazat gazdaságát , a helyes megoldás a verseny — szolgáltatási ágazat területén is megvalósítható változatának — megteremtése. Az állam feladata kell, hogy maradjon, arra vigyázni, miszerint az önkormányzatok önállósága semmilyen körülmények között nem mehet — még a versenyhelyzet megteremtése esetén sem — a vízellátás, szennyvízelvezetés és tisztítás színvonalának, az üzemeltetés biztonsági körülményeinek rovására, nem csökkenhet a létesítmények fenntartási színvonala, rekonstrukciója és fejlesztése, mert az ágazati infrastrukturális ellátás javulásának nemzetközi elismerése csak az európai színvonalú, minőségi vízszolgáltatás és — a környezetvédelem érdekében is — a minél gyorsabb ütemben megvalósítandó csatornázási, szennyvíztisztítási-program teljesítésével lehetséges. 2.2. A vízdíjrendszer A környezeti elemek közül a következő átalakulást motiváló tényező — az állami szabályozás keretében — a vízdíjrendszer már korábban megkezdett és tervezett módosítása. Ennek a vállalatok tevékenységére gyakorolt hatásához ismerni kell azt a tényt, hogy a lakossági vízszolgáltatás a jelenlegi árrendszer szerint állami árkiegészítésben részesülő tevékenység, amely szubvenció megszüntetését tervezik. Jelenleg Magyarországon 33 közüzemi víz- és csatornamű vállalat végez vízszolgáltatást , szennyvízelvezetést és tisztítást. A szolgáltatás díja differenciált, egyrészt a gazdálkodó szervezetek, másrészt a lakosság felé. Mindkét díjtétel a termelői árból indul ki. A gazdálkodó szervek megfizetik a teljes termelői árat. A lakosság vállalatonként változó mértékű — fogyasztói árkiegészítéssel csökkentett díjat fizet a vízmérővel mért elfogyasztott mennyiség után, vagy meghatározott átalánydíj alapján. A csatornaműbe bekötött ingatlan tulajdonosa a felhasznált teljes vízmennyiség után fizeti a csatornadíjat. A vízszolgáltatás költségeit alapjaiban meghatározza a kitermelés helyének, módjának (felszí-